Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus az ELTE, az Óbudai Egyetem és a Szegedi Egyetem oktatójaként és pszichoterapeutaként is a különleges helyzetű tehetségekkel foglalkozik. A pedagógusok 25. nyári egyetemén, Rimaszombatban tartott előadásán rendkívül izgalmas témákat boncolgatott az infokommunikáció korából. Azaz korunkból…
A biológiai és gépi elemek együttműködését fedi a kibernetikus organizmus angol rövidítése, a kiborg. Valójában még nem teljesen sorolhatók ide a gyerekek, mert csipek még nincsenek a bőrük alatt, de már nem vagyunk messze. S az orvostudomány alkalmazza is, hiszen a vércukorszintet mérik már csippel.
A kutatók szerint a jelenlegi ütemmel a 21. században 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni. Végtelen a fejlődési tér, melyhez jó, ha a szülők, az oktatási intézmények, de egyáltalán mindenki, alkalmazkodni igyekszik. Most már nem is tudunk generációváltásról beszélni, mert egy emberöltő alatt nagy nagy fejlődést, változást tapasztalhatunk.
Tudták, hogy már van google-szemüveg és kontaktlencse? Belegondoltak, hogy mi értelme lesz, vagy hogyan lehet majd így vizsgáztatni, felelni? Mert azt még elmondhatja a tanár, hogy tegye mindenki le az okostelefonját, de vegye ki a kontaktlencséjét is.
„Az ember nem is tudja, hogy mindennek a rohamos fejlődésnek örüljön-e vagy se. Szerintem ezt nem is kell érzelmileg felfogni. Nekünk ezt nagyon racionálisan kell végiggondolni. A gyerekek, akik ide születnek, nem tehetnek semmiről, mi adtuk nekik ezt a világot” – mondta Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Az ELTE PPK, az Óbudai Egyetem és a Szegedi Egyetem oktatójaként és pszichoterapeutaként is a különleges helyzetű tehetségekkel foglalkozik, és Rimaszombatban a pedagógusok 25. nyári egyetemének nyitónapján, július 11-én A kis kiborgok és a kritikai gondolkodás címmel tartott érdekfeszítő előadást.
A lustaság nagy hajtóerő
Gyarmathy Éva úgy véli, hogy a homo sapiens, illetve a homo informaticus sikerének a titka a rendkívüli lustaság, a képlékeny agy és az infokommunikációs hatékonyság, valamint a könnyen elérhető teljesítmény, az állandó változás és a hatalmas infokommunikációs tér.
„Föltaláltuk a kereket, a liftet, az írásbeliséget, utóbbit, hogy ne kelljen emlékezni, majd a digitális eszközöket, hogy ne kelljen írni. Tehát egyre inkább próbálunk úgy működni, hogy minél kényelmesebb legyen az életünk. A gyerekek is ugyanígy működnek, s a könnyebb utat választják. A lehetőségek, amelyekkel sok-sok évszázadon át körülvettük magunkat, átértékelődnek, és az a szerencsénk, hogy a képlékeny agy mindehhez fokozatosan hozzánő” – világított rá.
Már nem az iskola az infokommunikáció fellegvára
Az iskolában kellene a tudást és az információt átadni, de az informatikai fejlődés lekörözi az oktatási intézményeket. Ma a gyerek utána tud nézni az interneten, s pillanatok alatt meg tud oldani feladatokat, már ebbe születnek bele, vagyis úgy is mondja a szakember, hogy digitális bennszülöttek. „A rendkívül ingergazdag környezet lehetővé teszi az egyéni eltérések, a diverzitás megjelenését. Egyre több lesz az extrém gyors- és egyenetlen fejlődés, a hiányosság, a lemaradás. Ezek az oktatási intézmények új kihívásai, határtalanok a lehetőségek, és azok a gyerekek, akik ezzel élni tudnak nagyon gyors fejlődést mutatnak. Állítom, hogy a gyerekek most jobban különböznek egymástól, mint a régi gyerekektől” – tette hozzá.
Elmondta, egy új korszak jön, az állandó változás ideje, melynek a legfontosabb jellemzője a végtelen bizonytalanság, amely a 21. század szellemi kihívása. „Ezért sokkal stabilabb belső ént kell felépítenünk, mert a sok elérhető információ miatt iszonyú a diverzitás. Mire fölépítek valamit, még el sem döntöttem, hogy jó-e, de már valami új jelentkezik, így új értékeket kell hozzárendelni” – magyarázta.
A bizonytalanságot el kell fogadni
El kell fogadnunk, hogy nincs senki, aki tudja, hogy hová fejlődik a világ. A szakelőadó kifejtette, hogy együttgondolkodásra van szükség. „Én a hálózatos gondolkodást tartom a legfontosabbnak, melyet három elemre: a szabad hozzáférésre, a rendszerre és a kapcsolatra kell építeni. Az elsőt korábban játéknak (homo ludens), a másodikat tanulásnak (homo sapiens), a harmadikat pedig alkotásnak (homo informaticus) neveztük. Úgy vélem, hogy az oktatásban szemléletváltásra van szükség, ahol nem a diákokat, hanem a tananyagot kell differenciálni. A harmadik területet meg kell újítanunk a 21. századi igényeknek megfelelően s a kalandozásra, a játékosításra és a kapcsolatokra kell alapozni” – tette hozzá.
A legnagyobb kihívás, hogy sikerorientált rendszert adjunk
Ki ne találkozott volna már azzal, amikor a gyerekek a próba-szerencse tanulásra, a tapasztalatszerzésre, a böngésző irányultságra kaphatók, és egy dologra rövid ideig tudnak csak figyelni. Aktívak, a gyors megoldásokat keresik, azonnali visszajelzést várnak és sikerorientáltak. „Azt kell tudnunk, hogy egy gyerek sose motiválatlan, mindannyian tanulásra születtünk, ez nálunk a túlélés eszköze.
A gyerekek nyolcéves korig nyitott tapasztalat-függő rendszerrel léteznek, ami körülötte van azt magába szívja. Ha sokféleségből választhat, akkor ő sikeres lesz. Ezt a lehetőséget kell nekik biztosítani, hogy a gyerek ne kudarcot szenvedjen, hanem megtalálja, azt, ami neki megy. A siker az egyetlen módja, hogy valaki tanuljon. A siker a hozzáértés örömét adja” – fejtette ki Gyarmathy Éva.
Hozzátette, hogy a gyerekek tele vannak információval, és rendszerért kiabálnak. „Szárnyal a képzeletük, egyre több információ éri, amivel nem tud mit kezdeni, mert kazalban áll. Van, amikor visszafelé tanítjuk meg a tananyagot, előbb az összefoglalást ismertetjük, s lesz egy egész képe, amit ő már föl tud tölteni. Ha egy-egy ilyen rendszert megtanul a gyerek, akkor az olyan lesz, mint mikor hálót adunk és nem halat” – fogalmazott a szakember.
Kifejtette, hogy a kreatív és rendszerben való gondolkodással mindenkinek el kell jutnia a kritikai gondolkodásig, vagyis, hogy az információ elérhető és a legfontosabb a bölcs választás és a döntés, de ezt mindenkinek önmagának kell meghoznia, és el kell hinnie, hogy képes rá.
