Úgy is mondhatnánk: fedezzük fel újra a házi ízeket! A közép és idősebb generáció tagjainak nem kell különösebben magyarázni, mit takar ez a kifejezés. A fiatalok közül azonban kevesen tudják, milyen az íze az udvaron nevelt, „futkározó” csirkéből főzött pörköltnek, vagy a falusi konyhakertekben termesztett zöldségből készült levesnek.
Ők már a fogyasztói társadalom gyermekei, kiveszik a boltok hűtőiből a csirkemellet, megpakolják a kosarat, a ki tudja honnan származó és mellesleg ízszegény zöldséggel, gyümölccsel.
A körülöttünk lévő országokban, Magyarországon és Csehországban, a boltok polcain található élelmiszerek 70 százaléka hazai. Nálunk csak 40, de van olyan üzletlánc, ahol ez az arány állítólag még a 20 százalékot sem éri el!
Hol a hiba? Bizonyára ott, hogy egyrészt a nagypolitika, amikor lehetett, nem tudott úgy lobbizni a hazai termékek pozitív diszkriminációjáért, mint a szomszédainknál. Kétségkívül kemény falatnak bizonyulnak az üzletláncok is, amelyek nyereségorientáltak: politikájuk az olcsón venni és jó áron eladni elvén alapul. A minőség mintha nem játszana különösebben szerepet… De ludasak vagyunk mi, fogyasztók is, akik nem kérjük, sőt követeljük a boltokban a hazai árut. Mára megszoktuk, hogy az üzletekben – szinte automatikusan – a kedvezményes árú holmit választjuk. Nem vesszük még a fáradtságot sem, hogy megnézzük, honnan származik és mennyi hozzáadott-anyagot tartalmaz. Esszük a sok műanyagot és tartósítószert.
Pedig ehetnénk finomat, ízeset, zamatosat, és ami a legfőbb, egészségeset is. Igaz, az többe kerülne, de a minőséget meg kell fizetni. Cserébe legalább tudnánk, hogy nem csaptak be bennünket, kiválót kaptunk a pénzünkért. Szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a kistermelői piacok, a tisztességes hazai árut kínáló kisboltok meg tudjanak élni.
Hogy hús és hús között mekkora különbség van, tudjuk mindannyian, akik házi disznóvágásokon vettünk részt, és ott kóstolót kaptunk. Nem lehet egy napon említeni a bolti, csomagolt disznóhússal. A mostani, hónapokig elálló joghurtok csak silány másolatai az átkosban volt rövid ideig eltartható gazdag, lekváros joghurtoknak.
Még sorolhatnánk sokáig, ha nosztalgiázni szeretnénk, de nekünk most az a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a szerencsére nálunk is egyre szaporodó hazai termékekre – nyers, félkész és kész árukra. Olyanokra, amelyeknek az útja a pajtától vagy éppen a veteményestől egészen a boltig nyomon követhető. Természetes környezetben nevelkedett állatok, termett zöldségek, amik antibiotikumot, vegyszert nem „láttak”.
Vásároljunk hazait, mert az a miénk, és azzal azoknak a megélhetését is segítjük, akik nekünk ezeket a különleges élelmiszereket kitermelték. Ha mi rászokunk a minőségre, piaca lesz a hazainak, azzal talán lassacskán elősegíthetjük azt is, hogy ismét önellátók legyünk élelmiszerből. Mint nem is olyan régen, alig néhány évtizeddel ezelőtt. Elvégre minden adottságunk megvan hozzá.