Szeptemberben megkezdődik a színházi szezon. Ennek kapcsán kerestük meg Nagy Myrtilt, a Somorjai Városi Művelődési Központ tavaly kinevezett igazgatóját, hogy a 2016/17-es városi színházi szezonról beszélgessünk.
Mivel indul az új szezon?
Szeptember 1-jén kezdtük meg a bérletek árusítását, ami egészen október 7-ig tart. Törzsbérleteseinknek szeptember végéig áll módjukban felújítani a bérletüket, tehát kérjük őket, ne feledkezzenek meg erről, mert október első hetében már azokat az ülőhelyeket is árusítani fogjuk, melyeket tavaly béreltek. Nagyon reménykedünk abban, hogy az eddigi évekhez hasonlóan idén is sokan tartanak majd igényt színházi előadásainkra, bérletünkre.
Hosszú évek átlagában hány bérlet fogy el?
Leginkább a nyugdíjas- és diákbérletek fogynak, amelyek az eladott bérleteknek a 70 százalékát teszik ki. Sajnos, a támogatói bérleteket nehezen tudjuk értékesíteni, tavaly csupán 10 darab kelt el. A maradékot pedig a hagyományos bérletek képezik. A tavalyi évadban összesen 296-ot adtunk el, amit egészen szép eredménynek tartok. Valójában nagyon sok teltházas előadásnak, elégedett közönségnek és fellépőknek örülnék igazán.
Hogyan alakították ki az új évad kínálatát?
Az idei programkínálat követi az eddigi műsorstratégiát, melyet sok év tapasztalata alakított. A program összeállításánál figyelembe vesszük a célcsoportunk igényeit is. Ezt nem csupán gazdasági megfontolásokból (a jegy- és bérleteladásból befolyt összeg nem lehet kisebb, mint a színházak tiszteletdíja), de a közönségünk iránti tiszteletből is tesszük. Művelődési központunk bérleteseinek nagy része a környező községekből, falvakból jön hozzánk és bérleteiket azért újítják meg évről évre, mert szeretik az általunk kínált darabokat, színházakat. Ehhez az igényhez feltétlenül igazodnunk kell.
A szórakoztató darabok lesznek többségben, vagy esetleg a drámák?
Idén is a szórakoztató darabok lesznek túlsúlyban. De hogy kicsit ellensúlyozzuk a könnyedebb darabokat, igyekeztünk becsempészni olyan előadásokat is, melyeknek van komoly üzenetük, gondolkodásra késztetnek, melyek révén maga a néző is fejlődik. Ilyen előadás volt idén májusban a CsaVar Színház Ibusár című darabja, melyről tudtam, hogy fantasztikus nemcsak a darab, hanem a rendezés és a színészi játék is, mégis kicsit féltem a fogadtatásától. Nagyon nagy boldogság volt számomra, hogy a közönség szerette az előadást, sőt páran a városban is megszólítottak, hogy mennyire tetszett nekik, és hogy ilyen darabokat kellene Somorjára hozni.
A felvidéki színházak vagy az anyaországiak mutatkoznak be inkább?
Az összes előadást most nem sorolnám fel, csak azokat, amelyek még az idén várhatók. Októberben a Komáromi Jókai Színházat várjuk, a Különös házasságot viszik színre. Novemberben a kassai Thália Színház Mirandolína, te drága című darabja kerül bemutatásra. Maude és Harold című előadásával pedig a budapesti Körúti Színház decemberben lepi meg közönségünket. A júniusig tartó szezonban hét előadás lesz látható, amiből négyet hazai magyar színházak játszanak majd, hármat pedig budapesti társulatok.
Mit gondol, kialakult Somorján már az a réteg, amelyiknek igénye van a komolyabb darabokra is?
Én úgy gondolom, a közönséget nem csupán kiszolgálni, de nevelni is kell, és Somorján, akárcsak Budapesten, vagy Salzburgban ugyanúgy szeret a közönség nevetni, de sírni is. Ugyanolyan lelkesedéssel fogadja a tragédiát, mint a komédiát. Hogy jelenleg talán nagyobb az igény a könnyedebb darabokra, az a mostani társadalmi-politikai helyzetből is adódik. Nem nagyon van ideje és energiája a gondterhelt embernek, hogy a színházban további problémákkal szembesüljön. A szórakoztató színházak, ahol musicalek és vígjátékok segítik az embert kikapcsolódni, ilyenkor közkedveltebbek. Ez így van jól. Azonban annak is, aki többre vágyik, kínálni kell valamit. Jelenleg azonban ők vannak kevesebben. Remélem, ez a jövőben változni fog.