Bravúros szlogen a szarvasi Cervinus Teátrumé. „A színház jeleň van”. Utal a teátrum logójára, ami a csodaszarvas agancsa; és magára, a városra, ahol előbb a művelődési központban működött a színház, majd miután négy éve a művelődési központ jogutód nélkül megszűnt, Cervinus Teátrummá alakultak. Szarvason és Békéscsabán él a magyarországi szlovákság jelentős része. Dósa Zsuzsa, a Felvidékről indult színésznő és a Pozsonyban végzett Varga Viktor rendező meséltek a színház életéről.
Milyen régi a színházi hagyomány Szarvason?
Dr. Dósa Zsuzsa, Domján Edit-díjas színművésznő, művészeti igazgató: Nem tegnapelőtt lett színház Szarvason. Kilencvennégytől működött ott megújult magyar színjátszás, 2004-ben csatlakozott a szlovák nyelvű, ott volt az ország harmadik faszínháza.
Dr. Dósa Zsuzsa: „2012 óta, amikor átvettem a művészeti igazgatói funkciót, megközelítőleg 120 előadásunk és több mint húszezer nézőnk van egy évadban” (Fotó: Baksi)
Szarvason a Bolza családnak köszönhetően már 1897-től zajlott a színházi élet. A nyári színkör faszínházába hétszázan is befértek egyszerre. Hihetetlen milyen színházi életet éltek! Az akkori Nemzeti Színház valamennyi előadása színre került Szarvason. A legjobb színészek töltöttek ott heteket.
A szarvasi közönséget nem kell színházra tanítani. Nemcsak a mi munkánknak köszönhetően, hanem azért sem, mert a nyári szezonban majdnem minden este van valamilyen produkció az 1200 nézőt befogadó Szarvasi Vízi Színházban, melynek a színpada átnyúlik a Holt-Kőrösre, szemben pedig ott az Anna-liget, tele gyönyörű fákkal. Egyre kritikusabbá válik a közönségünk. A nézők elvárják, hogy jó minőségű előadásokat lássanak.
Befogadták önöket, a Felvidékről érkezetteket?
Dr. D. Zs.: Igen, pedig úgymond „jöttmentként” kerültünk oda, és elkezdtünk színházat csinálni. Azt gondolom, a város részévé váltunk, kikérik a véleményünket, egyre többen jönnek színházba. 2012 óta, amikor átvettem a művészeti igazgatói funkciót, megközelítőleg 120 előadásunk és több mint húszezer nézőnk van egy évadban.
Azt gondolom, ez önmagáért beszél. Természetesen, nem csak Szarvason játszunk, sokat utazunk Békéscsabára, Kecskemétre, a tatabányai Jászai Mari Színházba, a budapesti Nemzeti Színházba, Pozsonyba, az Új Színpadra, Eperjesre, Trencsénbe, Komáromba, a Monostori Erődbe.
Minden évben fellépünk Nyárasdon, a Művészeti Napokon. Most már ismerik a nevünket, és nem kérdeznek vissza, hogy kik vagyunk. Pályázunk, dolgozunk. A sok erőfeszítés meghálálja magát.
Számos darab szlovákul is a közönség elé kerül. Ez kétszer annyi munka?
Varga Viktor rendező: Inkább háromszor. A szlovák darabokat valamiért a hetvenes évektől elfelejtették magyarra fordítani. Peter Karvašt például még a nyolcvanas évek elején ugyan fordítgatták, de miután betiltották a darabjait, már nem törődött vele senki.
„Gyakran hívunk színészeket a Felvidékről, akik mindkét nyelvet akcentus nélkül beszélik, és a színpadon egyformán bírják” (Fotó: Baksi)
Nagyon szeretem a szlovák drámairodalmat, de mintha elfelejtettük volna. Úgy olvasok egy-egy szlovák drámát, hogy mi az, ami megérintheti a szarvasi közönséget, ugyanakkor a magyar közönségnek és a szakmának is mondanivalóval bír. Miután kiválasztottam a darabot, megkérem Dósa Zsuzsát, hogy fordítsa le. Remekül fordít.
Azután attól függően, miképpen tudjuk a színészeket egyeztetni, a szlovák, vagy a magyar változatot kezdjük próbálni. Hogy megkönnyítsük a munkánkat, kétnyelvű színészeket választunk. Gyakran hívunk színészeket a Felvidékről, akik mindkét nyelvet akcentus nélkül beszélik, és a színpadon egyformán bírják. Egyszer sem mutattunk be úgy darabot magyarul, mint szlovákul.
A szlovák nyelv specialitása, hogy sokkal többet kell játszani a színpadon. A magyar nyelv kifinomultabb, így letisztultabb színészi játékot kíván. Februárban mutatjuk majd be két nyelven Peter Karvaš Szigorúan tilos című darabját. Teszteltük, felolvastuk a darabot a Szarvasi Vízi Színházban, tetszett a közönségnek.
Arról szól, hogy miként viselkedik a kisember a bevezetett törvényekkel szemben; miképp hasonul meg, és hogyan harcol a legújabb idióta szabályozással.
Dr. D. Zs.: Már négy helyszínen játszunk. A kőszínházunkban, azután a vízi színpadon, továbbá az úgynevezett romkocsmában minden hónapban felolvasószínházat tartunk, kortárs drámákat olvasunk fel; ezeknek az esteknek kialakult a törzsközönsége.
Pályázati pénzekből létrehoztunk a színházban egy száz férőhelyes kamaratermet. Békés megyében él a legnagyobb számban a szlovákság Magyarországon. Szlovák színházakat hívunk, szlovák filmeket vetítünk. Tavaly hétszáz gyermeket vittünk be a megyéből a Szlovák Nemzeti Színház meseelőadására.
Az idén novemberben ismét őket fogadjuk egy felnőtteknek szóló előadással, a „Je úžasná” című vígjátékkal, amely már öt éve műsoron van, és a szerző, Peter Quilter e műve alapján készült a Florence – A tökéletlen hang című, a mozikban most futó amerikai–angol filmvígjáték.
Kis színpadocska, Malá scénička címmel programot indítunk, melynek során a színházcsinálás minden területével foglalkoznak a gyermekek. Maguk találják ki a témát, készítik a díszletet, a jelmezt, belőlük lesz az ügyelő, a rendező, a világosító.
Mindez Varga Anikó színművésznő irányításával valósul meg, ez az ő találmánya. Az elmúlt négy év alatt rájöttem, hogy van befogadóképessége a civil társadalomnak és a civil társadalmi szervezeteknek arra, hogy beszélgessünk a színházról. Ha mi nyitunk feléjük, ők is nyitnak felénk.
A Lili bárónő című operett, amelyet az évadjuk legvégén hoztak Komáromba, a Monostori erőd Duna bástyájába, teltház elé; gondolom, a közönség kedvence.
V. V.: Ráadásul versenyzett is az V. Magyar Teátrum Nyári Fesztiválon, melyet Szarvason rendeztek. Huszonkilenc előadást tekinthetett meg a közönség az ország különböző színházaiból a Szarvasi Vízi Színház színpadán. Erdélyi Tímea, Lili bárónő alakítója kapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat, Szarvas Város Fődíját a produkció érdemelte ki, illetve jómagam vehettem át a rendezésért.
Jelenet a Lili bárónőből (Fotó: Baksi)
Dr. D. Zs.: Másodszor kaptunk ezen a fesztiválon két díjat. Tavaly A csodaszarvas című musicalünk lett nagydíjas, és Maróti Attila kapta a legjobb férfi mellékszereplő díját.
Mi kerül színre legközelebb?
V. V: Marsha Norman „Jóéjszakát” mama című darabját rendezem, aminek műfaja kommersz két személyre. Zsurzs Kati az egyik főszereplő, Dósa Zsuzsa a másik. Kati éppen filmet forgat, ezért a színházunk felköltözött Budapestre, ott zajlanak a próbák. Szeptember 21-én lesz a premier Szarvason. Ezzel párhuzamosan indultak a Valahol Európában című musical próbái a gyermekekkel.
Októberben csatlakoznak hozzájuk a felnőtt színészek, novemberben lesz a bemutató, azt is jómagam rendezem. Külön költségvetési keretet kaptunk a produkcióra a várostól. A „Jóéjszakát” mama előadására pedig pályázat útján szereztünk pénzt.
