Előzőekben már szó esett a Kassán rendezett konferenciáról, melyet II. Rákóczi Ferenc újratemetésének 110. alkalmából rendeztek. Az alábbiakban folytatjuk az előadások ismertetését.
Rákóczi kultusza Kassán 1918 és 1944 között
Dr. Szeghy-Gayer Veronika, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársa és a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Történelem Tanszékének óraadó tanára a kassai Rákóczi-kultuszt ismertette az 1918 és 1944 közötti időszakra vonatkozóan. Erre az időszakra esett a fejedelem születésének 250. évfordulója (1926) és halálának 200. évfordulója (1935). 1938-ban leplezték le a dóm északi falán a latin nyelvű epitáfiumot. Ha a magyarok Rákócziban elsősorban a magyar nemzeti egység képviselőjét látták, Milan Maxoň polgármester 1938-as beszédében a kisebbségek iránt toleráns fejedelmet állította előtérbe. Ez volt a csehszlovák állam üzenete is. Ez nem állt messze a Prágai Magyar Hírlapban is megfogalmazott őslakos felfogástól. A mai Moyzes utcát akkor még Rákóczi körútnak hívták, sőt Beneš elnök a Rákóczi-kriptát is meglátogatta. 1938 után került sor az ebédlőház felépítésére Kladek Ferenc és Szepesi József vezetésével.
A megkoszorúzott szobor hátterében Rákóczi ebédlőháza (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A szlovák történetírás viszonyulása
Mgr. Ondrej Ficeri, az SZTA Társadalom- és Pszichológiai Tudományok Központjának munkatársa a szlovák történetírás viszonyulását foglalta össze a Rákóczi-kultusszal kapcsolatosan. Ezt a képet újságírók, állami hivatalnokok és kisemberek alakították. A fejedelem az 1880-as évekig a szabadság és függetlenség jelképe. Miután a magyarok kisajátítják a maguk számára, a szlovákok is másképpen kezdik értékelni. Kassa pedig magyar városnak számít a szlovák köztudatban. Csehszlovákia megalakulása után – cseh hatásra – a rendi felkeléseket pozitívan értékeli a szlovák történettudomány. Így a csehszlovák szervek tolerálták a fejedelmet, de nem óhajtották, hogy a Szent István-i gondolat bűvkörébe kerüljön, mert az elfogadhatatlan volt a számukra. Így Szt. István persona non grata volt Csehszlovákiában. Rákóczi esetében a fent említett Maxoň-féle értelmezés vált uralkodóvá. Az első bécsi döntés idején változott a felfogás, mert éppen az egyik hivatkozási alap ahhoz, hogy Kassa visszakerüljön Magyarországhoz, Rákóczi személye volt. Ez 1945 után abban nyilvánult meg, hogy a fejedelmet közös felejtésre ítélték. Anton Granatier egészen odáig merészkedett, hogy Rákóczit a magyar sovinizmus szimbólumává, renegáttá kiáltotta ki.
A 20. század elejétől Kassa Rákóczi városaként szerepelt, s ez a felfogás 1938 után még jobban megerősödött.
1989-ig a város reprezentatív kiadványai elhallgatták Rákóczit. Kassát művi jelzőkkel látták el, mint a leggyorsabban fejlődő város, a béke városa stb. A kommunizmus bukása után a fejedelem értékelésénél három szempont alakult ki, a magyar történészeké és a regionális szemlélet. Egyedül a Matica slovenská teljes mértékben elutasító, mert Rákócziban az irredentizmus megtestesítőjét látják.
Mindennek ellenére Rákóczi megmaradt a város emlékezetében az utcanevek eltűnésének dacára is. Kívánatos lenne, ha a jószomszédság, a közös történelem, a tolerancia jelképeként tekintenénk rá. Legyen Kassa továbbra is emlékhely, a békés együttélés helyszíne!
Demjén Balázs Ádám, elsőéves történészhallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Kara) a román unitusok és ortodoxok helyzetét vizsgálta a szabadságharcban. Rámutatott, a fejedelem vallási toleranciája nem tudta elsimítani a két felekezet közötti ellentéteket.
Bajusz Pál kassai mérnök, numizmatikus II. Rákóczi Ferenc emlékérméiről mint katonai kitüntetésekről értekezett. Balázs Péter magánkutató, numizmatikus Rákóczi ereklyéiről szólt, Kardos Ferenc, Rozsnyó volt polgármestere törökországi élményeiről számolt be, amikor Rákóczi és Mikes nyomában járt egy turistacsoporttal.
A konferencia ünnepélyes zárása
Október 29-én, szombaton került sor a rendezvénysorozat ünnepélyes befejezésére. A Hóhér-bástya udvarán álló Rákóczi-szobornál ünnepélyes koszorúzásra került sor, melyen megjelentek a Kassai Kerületi Önkormányzat és város képviselői. Beszédet mondott Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja és Renáta Lenártová főpolgármester-helyettes.
Palenčárné Csáji Ildikó értékeli a konferenciát (fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezután a rendezvény a Thália Színházban folytatódott. Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke értékelte a konferenciát, majd dr. Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeumának igazgatója értékelte a Rákóczi Európai Kulturális Útvonal jelentőségét, mely összekapcsolja azokat a településeket, melyekben a fejedelem tartózkodott.
A kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola diákjai Tóth Mónika tanár vezetésével ünnepi műsort adtak, melyet a legnagyobb elismerés illet meg. Majd a tíz évvel ezelőtti ünnepségekről tekintettünk meg egy kisfilmet. Az edelényi Szt. Miklós Görögkatolikus Iskola, Óvoda és Általános Művészeti Iskola műsora zárta a sort. Utolsóként Hajdú Imre, Sárospatak önkormányzati képviselője beszámolt a Rákóczi Európai Kulturális Útvonalról, melyet a települések önkormányzatai hoztak létre. Elmondta, Prága csatlakozott, Róma tanulmányozza a felkérést, Bécs és Bécsújhely viszont egyelőre nem kíván csatlakozni.
A kassai diákok műsora (fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az ünnepségen részt vettek Jarosław város képviselői is, ahonnan a kezdeményezés elindult.
