Alig telt el pár hét azóta, hogy két, egymást követő cikkben is a minőségi oktatás szükségességét hangsúlyoztam. Aztán, rá pár napra, napvilágot láttak a PISA eredmények, ami ránk, szlovákiai magyarokra nézve, különösen lesújtó.
A PISA felmérések szerint ugyanis a szlovákiai magyar diákok még a szlovák diákok alacsony átlagát is alulmúlták. Pedig nem volt ez mindig így. A 2006-os felmérés szerint a szlovákiai magyar diákok szövegértési képességei még az országos átlagnál jobbak voltak. A kérdés önkéntelenül adódik. Mi ennek a romlásnak az oka?
Hogy ne a saját kútfőmből kutassam az igazságot, egy szakemberhez fordulok segítségért, aki nálam jobban ismeri a bajt, és minden bizonnyal, a megoldással is tisztában van:
„A szövegértési kompetenciát sikeresen fejlesztő országokban a diákok sokféle szöveggel találkoznak, nem csak irodalmiakkal, és nem csupán a lineáris olvasást tanulják, hanem például a rákereső és az átfutó-tallózó olvasást is. Ráadásul a nyelvtant és az irodalmat jellemzően összevonva, egyfajta anyanyelvóraként tanulják. Nálunk igazán érdekes, koruknak megfelelő, nem szépirodalmi szövegekkel alig találkoznak a gyerekek. Ebben az esetben is előkerül az a bizonyos differenciálás, amit ezekben a napokban sok szakértő emleget, nem véletlenül“ – ezek Arató Lászlónak, a Magyartanárok Egyesülete elnökének a szavai.
Magyarán, nem a klasszikusok, a mai fülnek sokszor elavult szövegeit kell erőltetni, hanem, ha kell, akkor igenis a Harry Pottert adjuk a gyerek kezébe!
Ma már, ugyanis, ott tartunk, hogy nem az a kérdés, hogy mit, hanem az, hogy egyáltalán olvasson a gyerek.
Végeztem egy privát felmérést a környezetemben élő gyerekek és fiatalok körében az olvasási szokásaikról. Kiderült, hogy a már említett Harry Potter, Trónok harca és a hasonszőrű sorozatok érdeklik őket.
Lehet arról vitatkozni, hogy ez nem irodalom/szerintem, az/, de a vita csupán akadémikus, ami a gyerekeket hidegen hagyja. És mégiscsak róluk szól ez az egész. Vagy, nem?
