Kantár Csaba fiatalon elhunyt íróra emlékeztek január 21-én Szimőn. Ekkor mutatták be azt a kötetet is, amelynek címe: A nyelvem, azt nem adom. Az antológiát a Levédia Kör adta ki.
A fiatal felvidéki magyar írók igazán kevés szerephez juthatnak. Nincs megjelenési lehetőségük, mivel azok a lapok, ahol a fiatal írók szárnybontogatásait felkarolták, megszűntek. Ezért fontos a Levédia Kör kezdeményezése, az ifjú írók találkozójának megszervezése, és a Kantár Csabáról elnevezett díj átadása. A kezdeményezés kettős, emlékezni és segíteni.
Cséplő Cintia, Ziff Stella, Tóth Viktória, Zöldi Réka, Vida Nikoletta, Bese Bernadett, Foglár Gábor, Vontszemű Norbert, Horváth Réka, Reczai Lilla, Mázik Orsolya, Borsó Ákos, Ladó Balázs, Šárai Erika, Kovács Balázs, Bárdos Kinga, Ladányi Erik, Juhász Anikó, Mátyás Hudák Katalin és Ragán Dávid alkotásait olvashatják a kötetben.
A Kantár Csaba ifjúsági találkozókat és díjátadókat tovább gondolva született meg ez az antológia, amelyben azok a fiatalok kaptak lehetőséget, akik részt vettek valamelyik találkozón.
„Az emlékére létrehozott Kantár Csaba Ifjúsági-díjat előbb csak szülőfaluja tettre kész fiataljai között osztották ki. A díjban részesült: Takács Anita, Nagy Mónika és Hlavaty Tamás. Majd kiterjesztették az elismerést és ma már a Felvidék egész területéről érkeznek Szimőre a jelöltek a díjátadó napjára. Az előző években Bárdos Kinga, Mátyás Hudák Katalin, Pogány Péter kapták meg az irodalmi elismerést. Közéleti díjban Forgács Attila részesült, külön elismerésben pedig Rožňó Jitka Csaba emlékének ápolásáért. A 2015-ös évben a közéleti díjat Borsó Ákos, az irodalmit Mázik Orsolya kapta meg. A kötetben azok a szerzők szerepelnek, akik a 2015-ös évben jelöltek voltak a díjra, valamint azok, akiket az előző évben jelöltek és felhívásunkra, hogy küldjenek újabb írásokat, elküldték verseiket, novelláikat” – olvasható az antológia előszavában, melyet a könyv szerkesztője, portálunk munkatársa, Neszméri Tünde írt.
A kötet utószavában Rožňo Jitka műfordító, Kantár Csaba kortársa is megfogalmazta gondolatait arról, miért fontos a Fiatal írók antológiája. „Az irodalom, mint a kommunikáció egyik módja, mint az ember útja és alkotó megnyilvánulása az emberiség történelmének elválaszthatatlan részét képezi. Azonban nemcsak a szélesebb földrajzi és kulturális kontextusban tölt be hangsúlyos szerepet, hanem egy konkrét nemzet, ország, térség és az egyén szintjén is.” Rožňo Jitka szerint: „Ennek ékes bizonyítéka ez az antológia is, amelyet éppen a kezében tart és amely „nemcsak” az elmúlt évek Kantár Csaba-díj résztvevőinek irodalmi alkotásaiból nyújt válogatást, hanem valami sokkal többet. Hozzáadott értéket: a saját árnyékunk átlépésére, a tegnap és a ma eseményeire való reflektálásra, az érzelmek és a vágyak papírra vetésére irányuló igyekezetet, törekvést, hogy teret adjunk a sürgető kérdéseknek és válaszoknak. Irodalmi teret, amely nemcsak azok számára van fenntartva, akik íráskényszert éreznek magukban, hanem azok számára is, akik a leírtakat be szeretnék fogadni.”
A műfordító az utószóban George Bernard Shaw világhírű drámaírót és esszéistát, irodalmi Nobel-díjast idézte: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.“
A kötettel a Levédia Kör emlékezik Kantár Csabára, és segít azoknak a szerzőknek, akiknek nem lenne lehetőségük alkotásaikkal nyomtatásban megjelenni.
