Csehország és Németország mai rendkívül jó viszonya nem magától értetődő, hanem annak köszönhető, hogy a két ország képes volt megoldani a kétoldalú kapcsolatok múltbeli problémáit – jelentette ki Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök hétfőn Prágában a cseh-német megbékélési nyilatkozat aláírásának 20. évfordulója alkalmával megtartott konferencián.
Sobotkának meggyőződése: az a mód, ahogy a csehek és a németek megbirkóztak a közös múltat terhelő problémákkal, mások számára is ösztönző példa lehet.
A kölcsönös kapcsolatokról és azok jövőjéről szóló cseh-német nyilatkozatot 1997. január 21-én Václav Klaus cseh miniszterelnök és Helmut Kohl német kancellár írta alá.
„A nyilatkozat alapvető, és mai szemszögből nézve talán kulcsfontosságú hozadéka, hogy teret nyitott az emberek közti kölcsönös bizalom kiépítésére“ – szögezte le beszédében Bohuslav Sobotka, aki a dokumentum aláírása idején az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt képviselője volt és a parlamentben a nyilatkozat elfogadása ellen szavazott.
Prága és Bonn közös akarata szerint az 1997-es nyilatkozat legfőbb célja az volt, hogy lezárja a két fél között addig fennállott, nyitott történelmi kérdéseket és új alapokra helyezni kölcsönös viszonyukat. Röviden: a 2. világháborúról és a csehszlovákiai németek háború utáni kitelepítéséről van szó.
Mint ismeretes Csehszlovákia a 2. világháború után a szudétanémeteket és a szlovákiai magyarokat kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította, megfosztotta őket vagyonuktól és állampolgárságuktól. A mintegy három millió szudétanémet kitelepítését az országból a győztes nagyhatalmak potsdami konferenciája (1945 augusztus) is jóváhagyta, de a felvidéki magyarok kitelepítését elutasította. Csehszlovákia ezek után más módot keresett az ún. magyar kérdés megoldására. A magyarok egy részét csehországi munkára kötelezték, megvalósult a csehszlovák-magyar lakosságcsere, és a hatalom a magyarokra kényszerítette a reszlovákizációt is. Csehország ma a magyarok kérdését szlovák belügynek tekinti és hivatalosan nem foglalkozik vele.
Az 1997-ben aláírt mintegy százsoros dokumentumban Németország bocsánatot kért a náci rendszer csehek ellen elkövetett bűneiért, míg Csehország sajnálatát fejezte ki a szudétanémetek második világháború utáni Csehszlovákiából való kitelepítésekor történt törvénysértésekért.
A cseh-német nyilatkozat aláírása 1997-ben komoly indulatokat váltott ki mindkét oldalon. Csehországban a baloldal és a nacionalista körök hazaárulásról beszéltek, míg a szudétanémet kitelepítettek szövetsége Németországban azt közölte, hogy nem ismeri el a deklarációt, mert az a németek kártérítési követeléseit nem rögzíti.
Húsz év elteltével a felmérések szerint ezen a téren komoly elmozdulás tapasztalható a cseh-német viszonyban. Csehországban növekszik azok aránya, akik bírálják a szudétanémetek háború utáni kitelepítését, míg a kitelepítettek németországi szövetsége módosította alapszabályzatát, amelyből kikerült az egykoron elkobzott vagyon visszakövetelése. A megváltozott viszonyra jellemző, hogy a szudétanémetek országos kongresszusán tavaly első ízben a cseh kormány minisztere is megjelent. Tény azonban, hogy a téma, bár kisebb, de ma is indulatokat vált ki és nincs lényegi egységes megítélése. Komoly előrelépés, hogy a cseh média és a történelemtudomány tényszerűen és egyre objektívabban foglalkozik a témával, s ez valóban követendő lehetne a szlovák fél számára is.
A két nép közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében a két fél pénzügyi alapot hozott létre, amelyből egyrészt kártalanítják a múlt áldozatait, másrészt és elsősorban támogatják a kapcsolatokat és együttműködést elmélyítő társadalmi civil projekteket.
