A fény művészetének nagy fordulata a 19. század, amikor már a technika eszközeivel és vegyszerekkel is tudtak képet rögzíteni.
Barabás Miklós festőművész fényképíró atelierje 1859-től működött. Mai Manó és társa, Kalmár 1873-ban nyitott műtermet. Barabás még Pest-Budán kezdett, Mai Manó már Budapesten. És ki ne hagyjuk a szójátékot: fénysebességgel követték őket a vidéki városok és városkák. Nyíltak a „fényírdák” történelmi Magyarország-szerte. Hatalmas, tévédoboz nagyságú fényképezőgépek álltak az üvegfalú-üvegtetejű műtermekben: fény, fény, fény…
Olcsó lett az arckép. Nemcsak uralkodók képmása maradt már ránk, hanem azoké a közembereké is, akik elviselték az uralkodásukat. Az 1862-ben született Louis Félix Flament, a Versailles-i Kertészeti Főiskola 1887-ben végzett kertépítő mérnöke mindjárt kettőt is kipróbált a császárokból, hiszen amikor született, a druszája, Napóleon Lajos volt a megkoronázatlan francia császár.
Amikor pedig a Légrády testvérek felkérésére 1886-ban Magyarországra, később pedig az Andrássyak meghívására Tőketerebesre érkezett, még mindig – és még milyen sokáig – az osztrák császár volt a magyar király. Tőketerebesen – ma Trebišov – Flament Lajos nemcsak a grófi kertet művelte meg, hanem a sajátját is. Itt választott magának feleséget: Roncsinszky Ilonát.
Nagy illúziók, hatalmas lendület korszakából néz ránk Roncsinszky Ilona és Flament Lajos az esküvői képről, amely 1891-ben, Sátoraljaújhelyen készült, Kemény Jenő Photográfiai és Zynkográphiai Intézetében, a Kossuth Lajos utca 180-ban. A műterem, miként hirdette magát: gyermekfelvételek készítésében is specialista volt.
Abban az időben biztató volt magyarnak lenni. Bár az alábbi közlemény, amelyet a Kolozsváron megjelentetett, az interneten is elérhető Fényképészeti Lapok, II. évfolyamának 3.,1883. márciusi számában találtunk, 2017-ből nézve már nagyon is baljós jeleket vetít elénk: „Névmagyarosítás. Klein Jenő sátoraljaújhelyi fényképész beküldvén a második csoportképhez arcképét, tudatta velünk, hogy nevét Keményre magyarosította. Más, idegen hangzású névvel biró fényképészeink is követhetnék e jó példát, hogy legalább így is mutassák meg szándékukat a hozzánk való simulásban.”
De még előtte vagyunk a világháborúknak. A Fények és Kertek nagy találkozásának idején, a békebeli századvégen, ahonnan az ifjú házasok életútja sötét és kopár évekbe is vitt: Flament Lajos 1944-ben halt meg, a felesége 1960-ban, mindketten Siófokon.
De mire idáig eljutunk, addig még sok mindent el fogunk mondani a Flament-történetről és a változásokról.
