„Mindenki alaposan gondolja át, hogy számára mit jelent a reformáció! A leglényegesebb dolognak azt tartom, hogy térjünk vissza Isten igéjéhez, az ő akaratához, mert ebben van az élet.“ (Fazekas László, a Szlovákiai Keresztyén Egyház püspöke 2017. jan. 5.)
A reformáció kétségtelenül megváltoztatta a nyugati világ történelmét. Felkeltette az emberekben a szabadság iránti vágyat és jobb polgárokká formálta őket. „Ott, ahol a protestantizmus elterjedt, az emberek erősebben hivatkoztak jogaikra.“ (John F. Hurst) Sok tudós meg van győződve arról, hogy ha nem lett volna reformáció, akkor az a fajta nyugati civilizáció, amely ma fennáll, nem létezne. Szerintem a reformáció legértékesebb eredménye az, hogy elérhetővé tette a Bibliát az egyszerű nép számára a saját nyelvén. Először olvashatták az emberek a teljes Szentírást, ami szellemi táplálékot jelentett a számukra.
A nagy holland humanistának, Rotterdami Erasmusnak híre és hatása Magyarországra is korán – a Mohácsot megelőző időben – elterjedt. Az akkor fellépő „magyar erazmisták”, Pesti Gábor és Sylvester János a Bibliának filológiai igényességgel történő lefordítását kötelességüknek tartották. A magyar nyelv gazdagságára a fordítás közben való ráébredésük az anyanyelv lelkes és tudatos művelőivé és fejlesztőivé tette őket. Pesti Gábor a következőképpen ír: „Miért ne szabadna nekem is – kérdem én – az enyéimnek a nyelvét és szellemét a régi bölcsek tudományával erőim szerint csinosítanom és a hazáért, melynek egyszer s mindenkorra adósai vagyunk, fáradoznom.“
Sylvester János nyelvtana bevezetőjében a nyelvművelés távlatait vázolja fel: „Ha nyelvünkkel – e kinccsel – mely eddig előlünk rejtve volt, s most először rátalálva feltártuk és napfényre hoztuk – élni nem vonakodunk, hamarosan szegényekből dúsgazdagokká leszünk.“ Sylvester János Újszövetség-fordítása 1541-ben jelent meg disztichonos előverssel.
Öt évvel korábban a kitűnő nyelv- és stílusérzékkel bíró Pesti Gábor már lefordította magyarra a négy evangéliumot. Ki tudta kerülni az idegenszerűségeket, és az ősi bibliai szöveget az élőbeszédhez közelálló ízes magyar nyelvre ültette át.
A bibliafordítást a reformáció legfontosabb feladatának tartotta a híres gönci prédikátor, Károlyi Gáspár is. A wittenbergi tanultságú Károlyi 1586-tól 1590-ig dolgozott a nagy művön, mely 1590-ben került ki a vizsolyi nyomdából. A Károlyi-biblia nyelve és stílusa alapján alakult ki az ún. biblikus stílus és nyelv – a magyar prózastílusban sokáig élő árnyalat. A protestánsok által rendkívül nagyra becsült fordítás a második világháborúig közel 100 kiadást ért meg.
Hogy mit jelent még a számomra a reformáció? Azt is, hogy Kecskeméti Vég Mihály tollából született meg a korszak legkitűnőbb zsoltárfeldolgozása, az 55. zsoltár (1561), mely alapul szolgált a galántai népiskolában tanuló Kodály Zoltánnak világhírű zongoraműve, a Psalmus Hungaricus megkomponálásához. A Psalmus Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott.
Megemlíthetném még Bornemissza Pétert is, aki a felvidéki Galgócon prédikátorkodott. Hatalmas terjedelmű prédikáció-gyűjteményét a saját maga által felállított nyomdában, itt a Felvidéken, Detrekőváralján (Plavecké Podhradie) nyomtatta ki.
Az ország északnyugati részében Thurzó Elek helytartónak köszönhetően Pozsony, Nyitra, Trencsén és Szepes vármegyében háborítatlanul terjedhetett az új hit.
Azóta sok-sok könyv jelent már meg és merült a feledés homályába. Ám a Biblia nem tartozik közéjük. Azok a tudósok, akik szorgalmazták a Biblia lefordítását az átlagemberek nyelvére, az életüket kockáztatták, és sokukat meg is ölték.
Noha sokszor támadták a Bibliát, minden idők legelterjedtebb könyve maradt. Egy becslés szerint a teljes Bibliából vagy ennek egyes részeiből összesen ötmilliárd példányt nyomtattak, több mint 2800 nyelven. Nem kelhetnek vele versenyre a filozófiai, tudományos könyvek sem. A fordítások sokszor hozzájárultak ahhoz, hogy az adott nyelv fennmaradjon és fejlődjön.
Igen, a könyvek könyve kiállta a támadások kereszttüzét, hatással volt nemcsak az erkölcsre, a hitre és a vallásos életre, hanem a nyugati kultúrára, a művészetekre, az irodalomra, a jogra, a törvényekre, a politikára és milliók életére is.
