Nagyszabású megemlékezést tartanak vasárnap Prágában Esterházy János, a szlovákiai magyarok egykori politikai vezetője halálának 60. évfordulója alkalmából. A megemlékezés a Motol köztemetőben kezdődik, ahol a Kommunista Rendszer Áldozatainak Emlékművén lévő két tábla közül az egyiken Esterházy János neve olvasható. Csak hosszú idő múltán, gyakorlatilag fél évszázaddal Esterházy János halála után, 2007-ben sikerült ugyanis kideríteni, hogy a mírovi börtönben súlyos betegen elhunyt politikus hamvait éppen az említett köztemető tömegsírjában hantolták el. Korábban úgy tudták: az urna vagy elveszett, vagy pedig a mírovi rabtemetőben lett névtelenül elásva.
De miként került Esterházy János urnája Prágába, a Motol temetőbe? Nos, ennek jártam utána néhány éve, és egy kis szerencsével sikerült bizonyos dolgokat kiderítenem. Ezeket szeretném most a prágai megemlékezés előestéjén felfrissíteni, és a leírtakat több korabeli dokumentum másolatának a közreadásával illusztrálni, megosztani az olvasókkal.
Esterházy Jánost, aki a két világháború közötti időszakban, majd a II. világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért, 1947-ben a korabeli csehszlovák rendszer népbírósága hazaárulónak, fasiszta kollaboránsnak nyilvánította, és távollétében, tanúk meghallgatása és bizonyítási eljárás nélkül halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, majd börtönbe zárta. Az 1901-ben Nyitraújlakon született politikus 1957. március 8-án a mírovi várbörtönben súlyos betegen hunyt el. A holttestet Olmützben elhamvasztották, de az urnát a hatóságok nem adták ki a családnak, bár ezt többször is kérték. Kudarcot vallott az 1989-es rendszerváltás utáni első próbálkozás is az urna felkutatására, de 2007-ben végre sikerült a nyomára bukkanni. Hangsúlyosan ki kell mondani: ebben nagy és döntő érdeme volt Karel Schwarzenberg akkori cseh külügyminiszternek, akinek az egyik nagymamája szintén magyar volt.
„Olyan levéltári dokumentumokat találtunk, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az Esterházy János hamvait tartalmazó urnát abban, a motoli temetőben létrehozott, korábban eltitkolt tömegsírban helyezték el, amely a 90-es évek elejétől a kommunizmus áldozatainak tiszteletbeli emlékhelye lett” – mondta el nekem néhány éve Aleš Kýr, a Cseh Köztársaság börtönfelügyelősége dokumentációs és történeti kabinetjének vezetője.
Aleš Kýr és két munkatársa, Alena Kafková és Ondřej Hladík voltak azok, akiknek az Esterházy család kérése alapján a cseh kormányzat utasítására elrendelt kutatásban sikerült az ügyet feltárniuk. A történészek a kutatást az olmützi krematóriumban kezdték, ahol a régi naplókban megtalálták az Esterházy elhamvasztásáról szóló bejegyzést, s mellette az elhamvasztás azonosító számát: 9181.
„Ez a szám minden esetben azonos az urna számával” – hívta fel a figyelmemet Kýr. Dokumentumot találtak arról is, hogy ezt az urnát csak két év múlva, 1959-ben vitte el a krematóriumból Himmer főhadnagy, a mírovi börtönparancsnokság képviselője. „Az iraton található bejegyzés szerint az urna a mírovi temetőben lesz elhelyezve. A dátum 1959. március 27.” – jegyezte meg a történész. Hozzátette: „E megjegyzés egyszerű, ellenőrizetlen átvétele vezetett ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején lefolytatott első kutatást Esterházy hamvai után ezen a ponton lezárták. Ilyen értelemben – tehát, hogy az urna mírovi földbe került – tájékoztatták az Esterházy családot is.”
Az Esterházy családot azonban ez a magyarázat nem elégítette ki, és 2007-ben ezért kérésükre újabb kutatás indult. Ekkor kapták a megbízatást Aleš Kýr és társai, akik már korábban is foglalkoztak a börtönbeli elhalálozásokkal, így a témában tapasztalt kutatóknak számítottak.
„A kutatást alapvetően egy olyan dokumentum vitte előre, amely már a kilencvenes évek elejétől ismert volt, a kezünkben volt” – mutatott rá Kýr. Kifejtette: egy 1965. május 5-én keltezett belügyi dokumentumról van szó, amely annak a 78 urnának a jegyzékét tartalmazza, amelyeket a pankráci börtön küldött Motolba a közös sírban való elhelyezésre. A történészek ebben a jegyzékben megtalálták a 9181-es számot is, amely Esterházy urnájának száma. „Ez újdonság volt, amely alapvetően módosította korábbi ismereteinket” – hangsúlyozta a történész. Szerinte ezek után a történészek egy olyan bizonyítékot kerestek, amely egyértelműen kizárná, hogy Esterházy urnája bármiképpen is Mírovban maradhatott volna. Ezt a bizonyítékot Alena Kafková találta meg.
„A börtönökben elhunytakkal kapcsolatos iratok között találtam egy levelet, amelyben a mírovi börtönparancsnokság egy prágai kérdésre válaszolt. A kérdés az volt, hogy a II. világháború után az egyes években hányan haltak meg és lettek eltemetve Mírovban” – mesélte el nekem a dokumentum megtalálásának történetét Kafková.
Rámutatott: a levélből kiderült, hogy Mírovban az utolsó temetésre 1955. november 10-én került sor. „Ez perdöntő volt számunkra” – állítja Kafková. Emlékeztetett: a börtönparancsnok a levélben azt is megírta, hogy 1955 után a Mírovban elhunyt rabokat Olmützben elhamvasztották és az urnákat a prágai pankráci börtönben lévő központi tárolóban helyezték el, ahonnan 1965-ben a motoli temető közös sírjába hantolták el őket titokban és névtelenül. „Ez egy titkos sír volt. Nem jelent meg erről sehol semmiféle hír. Az urnákat egyszerűen elásták a földbe. Csak a kilencvenes évek elején vált ez a hely tiszteletbeli emlékhellyé” – mondta Kafková.
Arra a felvetésre, hogy az Esterházy család szeretné Esterházy János hamvait egyszer majd visszavinni szülőföldjére, Kýr úgy vélte: „A hamvak exhumálása ma már kizárt. Tudatosítani kell, hogy tömegsírról van szó. A több mint négy évtized alatt az urnák szétestek, a hamvak szétmállottak, összekeveredtek. Ma már lehetetlen lenne Esterházy hamvait elválasztani a többi áldozat hamvaitól.”
„Úgy vélem, hogy ezen a téren Esterházynál is hasonlóan lehetne eljárni, mint az Milada Horáková (a koncepciós perek egyik neves csehországi áldozata) esetében történt. A motoli tömegsírból el lehetne vinni egy marék földet a szülőföldre, vagy oda, ahol Esterházynak jelképes sírja van, vagy esetleg lesz” – vélte Alena Kafková.