A felső-gömöri Dányi házaspár még a diákéveiket követően ment külföldre dolgozni, azonban mindig is tudták, hogy gyermekeiket magyar tanítási nyelvű alapiskolába fogják beíratni.
A rimaszombati születésű Ágnes Rozsnyón élt több éven keresztül, és barátként ismerte a dernői Dányi Istvánt, aki főiskolai tanulmányait követően Csehországban vállalt munkát.
„Először én mentem külföldre dolgozni, mivel itt nem volt érvényesülési lehetőség. Később, már barátnőként, Ágnes is kijött utánam” – meséli a kezdeteket István.
István az információs technológia területén helyezkedett el, Ágnes pedig a szlovák-magyar nyelvtudásának köszönhetően Prágában egy magyarországi cég telemarketingeseként dolgozott. Három évvel ezelőtt azonban hazatértek.
Miért éppen a leszakadt gömöri régióra esett a választás? – érdeklődöm. „Itt vannak az ismerősök, a szülők, a vidék – mondja István. „Itt van itthon az ember” – egészíti ki a maga egyszerűségében felesége.
A cseh fővárosban is ragaszkodtak az anyanyelvükhöz
„Mindig is így terveztük. Azt mondtuk, hogy ha gyermekünk születik és betölti a hatodik életévét, amikor iskolába kell mennie, hazajövünk. Megtartottuk a szavunkat” – mondja Ágnes.
„Azért jöttünk haza, hogy a gyermekünk anyanyelvén kezdhesse meg tanulmányait”– teszi hozzá férje.
Istvánt a munkája a mai napig Prágához köti. Havi-kéthavi rendszerességgel utazik ki különböző megbeszélésekre, illetve a család is sokat ingázik. „Prágába és más városokba is sokat utazunk, hogy ha megtetszik a gyerekeknek, akkor majd ott folytathassák tanulmányaikat. Szeretnénk, ha nem lenne idegen számukra ez a lehetőség” – avat be életükbe a családfő.
Egy kép a családi albumból (Fotó: a Dányi házaspár archívuma)
A gyerekek cseh nyelvű óvodába jártak, azonban a Prágai Magyar Kulturális Központban heti rendszerességgel volt lehetőségük magyar nyelvű foglalkozásokon részt venni, és magyar nyelvű meséskönyvekhez is volt hozzáférésük.
Kedvenc tantárgy a szlovák nyelv. Hogy is van ez?
Nagyobbik kislányuk jelenleg a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájának harmadik osztályos tanulója, a kisebbik még óvodás. Ágnes az iskola kiválasztásakor az osztálylétszámot is szem előtt tartotta. „Azt vallom, hogy egy kis létszámú osztályban megfelelőbb a munkatempó, több idő jut a gyermekekre, jobban oda tudnak rájuk figyelni, így jobban tud fejlődni a gyermek” – osztja meg véleményét az édesanya.
Az eddigi évek bebizonyították, hogy a szülők helyesen döntöttek. A kislány könnyebben, jobban el tudta sajátítani a tananyagot. Táncol, rajz- és szavalóversenyekre is jár.
„Véleményem szerint a gyerekek anyanyelvükön könnyebben sajátítják el az alapokat. Ha csehül kellett volna ugyanezt megtanulnia, nehézkesebb és körülményesebb lett volna. Bár jól kommunikál cseh nyelven, azonban nem anyanyelvi szinten”– vélekedik az édesapa.
Lányuk a kérdésemre, hogy melyik tantárgy a kedvence, meglepetésünkre a szlovák nyelvet nevezi meg.
„A szlovák nyelv más, mint a magyar, bonyolultabb. Amikor meg tudom tanulni, az jó érzés – hangzik a magyarázat a harmadikos diáklány szájából. Kiderül az is, szereti a kihívásokat, a nehéz tantárgyakat. A szlovák nyelv után ugyanis a matematika nyerő nála. Ha felnő, tanító szeretne lenni. Hát erre jó a magyar iskola.
