A Magyar Nemzeti Kereskedőház a Junibor Fiatal borászok Egyesületének szakmai támogatásával először rendezte meg a Pannon Vineritas Szabadegyetem elnevezésű szőlész-borász rendezvényt, azzal a céllal, hogy dinamizálja a Kárpát-medence fiatal borászai közti tapasztalatcserét és a tudástár bővítését.
A rendezvény első két napján részt vett Menyhárt József, az MKP elnöke is, akivel a borászatról és az abban rejlő lehetőségekről beszélgettünk.
A felvidéki fiatal borászok szép számmal megjelentek ezen a kárpát-medencei borászati szabadegyetemen, jó érzés az MKP elnökét is itt látni körükben.
Én a fogyasztói oldalt képviselem, nem a borhoz igazán értőket. De egy életkor után már jön magával a bor tisztelete. Itt többször elhangzott, hogy ma már az egyetemisták sem a vörösbor-kóla kevertet fogyasztják kizárólagosan, hanem már ebben a generációban is kezd egy olyan fogyasztói kultúra kialakulni, ami az igényességet támogatja. Örülök, hogy tegnap a megnyitón üdvözölhettem a Pannon Vinersitas mintegy 80 fiatal résztvevőjét, és büszke voltam, hogy felvidéki ifjú borászaink kitöltöttek egy egész sort. Ez egy nagyon fontos megjelenítése annak az igénynek, amelyet a gazdaságfejlesztési csomag kapcsán fel szeretnénk karolni.
Csernus borok (Fotó: Matus Tibor)
A borászatban mindig különleges szerepe volt a konkrét régiónak és a minőségnek.
Az egyes régiók fejlesztésében a helyi adottságokat, az ott már kialakult kultúrát kell támogatni, legyen szó akár mezőgazdasági, helyi ipari vagy ebben az esetben borkultúráról. Mert ami valamikor működött, aminek hagyománya van, azt nem csak stratégiai szempontból fontos továbbvinni, de valahol kötelezettséget is jelent. Az, hogy itt vannak a fiatal borászaink, Bátorkeszitől kezdve, Muzslán és Ipolynyéken keresztül, egészen Királyhelmecig, és hogy tanulni jöttek egymástól, jó gyakorlatokat ellesni, megbeszélni a szakmai kérdéseket, az egy fontos lépés nem csak a minőség, hanem a prosperitás szempontjából is. A Junibor szervezet vezetője, Hernyák Tamás tegnap elmondta: a nagy, régi generáció, a kiforrott borászok, ha egymással leülnek beszélgetni, nem árulják el, miben kisebb a tudásuk a másikénál, mert akkor a gyengéiket fednék fel. A fiatalok viszont pont ezt megtehetik, mert egymással konzultálva, vitázva – bocsánat a szóképért – termékeny talajt adnak ennek a borkultúra körüli vállalkozói szférának. Meg kell állapítani, hogy ezek a fiatalok nem csak vállalkozást látnak a borászatban…
…hanem életformát.
Ez pedig azért fontos a Felvidéken, mert ha megteremtjük a fiatalok számára a lehetőséget a sikeres vállalkozásra, hogy esetleg azt folytassák, amit eleik is végeztek, akkor ők otthon maradnak, otthon alapítanak családot. Tehát ebben a kérdésben is minden mindennel összefügg.
A MeCaBu borai (Fotó: Matus Tibor)
A borászat annyiban különleges, hogy minden benne van. Egyszerre lehet egyedi, lehet kultúrahordozó, kifejezheti a kistérség identitását.
Ez mind benne van. És azért is jó az ilyen kárpát-medencei szabadegyetem, hogy azokat a tapasztalatokat, amiben a magyarországi borászok előttünk járnak, azt most megosztják a mi fiataljainkkal, így gyorsabb lehet a fejlődésük. Ki kell emelnem, hogy Bauer Ildikó egy olyan ütőképes felvidéki borászcsapatot tudott elhozni ide Ópusztaszerre, amely nemcsak tanulni akar, hanem ezt a tudást otthon kamatoztatni. A gazdaságfejlesztési programban is mindenképpen meg kell találni azokat az ágazatokat, amelyeket egy stratégiai terv alapján fejleszteni lehet, és ebbe a borászat mindenképpen beletartozik.
Családi hagyomány és új „szerelem”
A Pannon Vinersitas rendezvényre tizenegy felvidéki fiatal érkezett. Közülük szólaltattuk meg Csernus Pált, az ipolynyéki Csernus Pincészettől és Zubnár Tibort, a szőgyéni MeCaBu Családi Borászattól.
Hogyan válik egy fiatalból borász? Viszi tovább a családi örökséget?
CSP: Engem a családi hagyomány vitt bele a borászatba. Nagypapám tanított még, már unokaként a szőlőbe jártunk követ szedni. Évről évre készült a bor, és 2010-ben úgy döntöttünk édesapámmal, hogy megmutatnánk, milyenek is a nyéki borok. Elsősorban a szlovák piacot céloztuk meg, és azóta már vállalkozásként borászkodunk.
ZT: A mi családunkban ez nem volt kifejezetten tradíció, bár nagyapámék termesztettek szőlőt, de én abban az időben még nem nagyon szerettem kijárni a szőlőbe. Csak a sok munka volt vele és így inkább hanyagoltam. Viszont három éve belecsöppentem a borászatba – az apósom szerettette meg velem ezt a szakmát.
Az após? Nem inkább a feleség?
ZT: Persze, rajta keresztül, ez egyértelmű. Megszerettették velem először a szőlőmunkát, majd a borászatot.
Csernus Pál, Bauer Ildikó és Zubnár Tibor (Fotó: Matus Tibor)
Két borvidékről jöttek, Szőgyén Szlovákia egyik legjobb szőlőtermő vidékébe tartozik, Ipolynyékről pedig a könnyebb, savasabb borok jutnak eszembe.
CSP: Nem mondanám, hogy könnyebb borok vannak Ipolynyéken, inkább a nehezebb, de ásványi anyagokban különösen gazdag borok a jellemzőek ránk. Mi a stílusunkat teljes mértékben a fehér fajtákra alapozzuk, mint például a Rizling, a Fehér Burgundi, az egyik legjobb fajtánk pedig a Zöld Veltelíni. Van egy autochtón (eredeti) fajtánk, a Peszeki Leányka, amit 1957-ben nemesítettek Peszeken, a Királyleányka és a Morva Muskotály keresztezéséből, és még sorolhatnám.
ZT: Bármilyen meglepő, mi, Szőgyénben is a fehér fajtákra alapozunk, a kékszőlők, illetve a vörösborok szerintem nem az igaziak. Nagyon szépen terem a Rajnai Rizling és gyönyörű bor van belőle, de csodálatos a Szürkebarát is. Kékszőlőből kiemelném a Dornfeldert, ami egy német szőlőfajta és Szlovákiában nincs regisztrálva, de sikerrel termesztik a Merlot, a Cabernet Savignon Blancot is.
A környezetük pincészetei általában családi pincékből növik ki magukat. Hogy látják, vannak már olyan pincészetek, ahol a borászat már a fő bevételi forrást jelenti a családnak?
CSP: Nálunk már van ilyen szőlészet. A Kusicky családnak Ipolynyéken volt családi pincészete, majd miután az egyik testvér benősült a neves Domin borászcsaládba, a két család egy mára már országos hírű bio-borászatot üzemeltet Nagykürtösön. Nálunk a családban én már főállásban végzem a borászatot, de édesapám még más munkahelyen is dolgozik. Most egy nagyon erős marketinggel futtatjuk fel a pincészetünket, keressük a vinotékákat, éttermeket.
ZT: Mi még nagyon gyerekcipőben járunk. Három éve palackozunk, elkezdtük a piacunk építését, igyekszünk minél több helyen megjelenni. A környékünkön már vannak nagyobb borászatok, amelyek elsősorban különböző támogatásokból már szépen fejlődnek, illetve Kisújfalun egy hatalmas pincészet beindítását tervezik.
Bauer Ildikó csapatkoordinátor elégedett lehet (Fotó: Matus Tibor)
Bauer Ildikó, mint a felvidéki csapat koordinátora, miként értékeli az eseményt? Esetleg kedvet kapott a szőlészethez és mint jövendő borászt üdvözölhetjük?
Hát, tanulni mindig érdemes. Ütőképes csapat jött itt össze, ha jól számolom tizenegy fiatal érkezett. Nagyon jó dolog, hogy ez a szabadegyetem egyáltalán létrejött, ahogy kitalálta ezt a Magyar Kereskedőház. Mi is válogattunk azok közül a felvidéki fiatalok közül, akiknél már most nyilvánvaló az affinitás a borász szakma iránt, és látszik bennük a fejlődési potenciál. Remélhetően hajlandóak lesznek valamilyen közös stratégiát kiépíteni a felvidéki borászat érdekében.
A Pannon Vinersitas Szabadegyetemen a Felvidéket az alábbi pincészetek képviselték:
Árendás Pincészet – Muzsla (2002)
Borvák Pincészet – Muzsla (2010)
BZ Pincészet – Bátorkeszi (2012)
Csernus Pincészet – Ipolynyék (2010)
Gyöpös Pincészet – Bátorkeszi (2001)
H&V Pincészet – Muzsla (2005)
Hajdók Pincészet – Királyhelmec, Bodrogszentes (1960)
MeCaBu Családi Borászat – Szőgyén (2013)
T&T Szabó Pincészet – Bátorkeszi (2007)
Zsigmond Bor és Szőlőbirtok – Ipolynyék (2005)
