Nem mindennapi próbatételben mérettette meg magát Kopecsni Gábor, a Felföldi Baranta Iskola alapítója. A kitűzött cél hatalmas volt: hat különböző íjászszámot hajtott végre két óránként, 10.000 lövés, 70%-os találati aránnyal. A gyorsaság, a pontosság és a céltudatosság volt a mottója a 12 órás íjász-teljesítménynapnak Gömörpéterfalán.
Sok-sok óra edzés, fáradtság, kitartó munka áll a teljesítmény mögött. A próbatétel reggel fél hatkor kezdődött és este fél tízkor ért véget.
„Nem volt egyszerű, teljesen más edzésen lőni és akkor, amikor állandóan fenn kell tartani az állapotot, a pontosságot és a gyorsaságot – a kívánt cél érdekében. A nap folyamán az időjárással is keményen küzdeni kellett, délelőtt a perzselő napot kellett elviselni, délután a szakadó esőben kellett helytállni, az esti órákban a látási viszonyokkal kellett boldogulni. Az esőtől felázott talaj és a sár nehezítette a feladatok végrehajtását. Közben folyamatosan fenn kellett tartani egy tudatállapotot, és nem engedni a gondolatok megragadását” – számolt be a megmérettetésről Kopecsni Gábor.
Kitartás, a végsőkig
Gábor neves emberektől tanult, sokat járt Kassai Lajos, világhírű lovasíjászhoz. Több mint tíz éve honosította meg a Felvidéken a barantát, s ezen próbatételén is kiváló csapat gyűlt köré, hogy segítse. Hűen kitartottak, s szedték és hordozták a vesszőket, figyeltek egymásra és váltották a fáradókat egész nap, az említett szélsőséges időjárás dacára. „Részemről egy őszinte főhajtás jár nekik, ez a teljesítés nélkülük nem sikerült volna, az eredmény az övék is! Minden tiszteletem a dunaszerdahelyi, a tornaljai, a palásti és a házigazda péterfali barantásoknak” – mondta. Elárulta, hogy bizony voltak pillanatok, amikor úgy érezte, nem bírja tovább.
„Voltak szakaszok, amikor minden egyes lövés nagy fájdalommal járt. Az íjtartó vállam, a feszítő kezem csuklója és az alkarom szinte robbanásig feszült. Voltak pillanatok, mikor nem tudtam már megmarkolni az előkészített vesszőket és kiestek a kezemből. De amikor ránéztem azokra a tanítványaimra, akik hajnaltól végig kitartottak velem, tűző napon, többször ránk szakadó esőben, sárban sem hátráltak meg, a lányok szakadó esőben is számolták a leadott lövéseket, akkor az ő hitük nekem is hitet adott. S bár minden perc háromszor annyinak tűnt, lelassult az idő, kitartottam a végsőkig. A kitűzött cél talán túl nagy volt, de így is sikerült kilőnöm összesen 8051 nyílvesszőt egy Kassai Baranta 2-es, 39 fontos íjjal, 73,55 %-os találati arányban” – árulta el.
Az íj magyar ember kezébe való
Ezzel az íjász-teljesítménynappal emlékeztek a 907-es győztes pozsonyi csata 1110-ik évfordulójára. „A pozsonyi csatában is az íj volt a fő fegyver a magyarok kezében, és az okos taktika mellett ennek is köszönhetjük azt, hogy most itt lehetünk szeretett hazánkban, a Kárpát-medencében. Megtiszteltetés, hogy a Magyar Turán Szövetség habozás nélkül vállalta a teljesítménynap fővédnökségét, örömmel és tisztelettel fogadtuk a zászlót, illetve hálás köszönet Szabó Józsefnek, aki képviselte és hitelesítette a napot, végig kitartott mellettünk” – nyilatkozta Kopecsni.
Végül ezúton is köszönetet szeretne mondani minden támogatónak (Gömörpéterfala község, Péterfali Vadász Társulat, Bővibá Kft, Rébeli Szűcs János, Palóc Kocsma, Szűcs Roland, Köböl család) és azoknak, akik a helyszínen és lélekben vele voltak.
Kifejtette, ez az eredmény bár a Felföldi Baranta Iskola hírét öregbíti, de legyen példa minden fiatalnak és íjásznak, ha van hite és bizalma, akkor még jobb eredményeket is elérhet, és arra, hogy az íj a magyar ember kezébe való!
