A Szent László-kultusznak köszönhetően nagyon sok templomban találunk középkori faliképeket, amelyek a lovagkirályt ábrázolják. Egyrészt a legenda képsorait, másrészt magát az uralkodót is gyakran megfestették. A művészettörténészek szerint előfordulhat, hogy további freskókra bukkannak, hiszen sok templomban az évszázadok során lefestették a faliképeket, vagy átépítéskor, bővítéskor átkerültek a padlástérbe.
Összehasonlítva a többi magyar szenttel egyértelművé válik, hogy a középkorban a legnépszerűbb magyar szent a Kárpát-medencében éppen László királyunk volt. A későbbi korokban viszont ezt a dominanciát átvette Szent István, akinek szentté avatását László kezdeményezte.
„Középkori önálló Szent István-ábrázolást alig találunk templomainkban, az államalapító alakja tipikusan a magyar szent királyok kompozíciótípusában éppen Szent Lászlóval, valamint Szent Imrével együtt jelenik meg” – írja a laszlorex.hu. A Felvidéken azonban viszonylag gyakori a három király együttes ábrázolása. Így van ez Csécsen is.
Csécs a Kassa-vidéki járás települése, ahol az Árpád-házi szentek közül hármat ábrázoltak faliképeken. A település első írásos említése 1317-ből származik, de a községben és határában talált leletek tanúsága szerint már jóval korábban volt itt település.
Csécsen István királyt, Imre herceget és László királyt is megfestették az eredetileg Szent János evangélista tiszteletére szentelt templomban, amely a 13. század végén épült. Freskódíszítése a 14. század közepéről való.
A csécsi kőtemplomon kora gótikus jegyeket láthatunk, de egy részén még a román építészeti stílus jelei is fellelhetőek. Az eredetileg római katolikus templomot az 1703-as Rákóczi szabadságharc idejétől a református egyház használja. Valószínűleg még a 18. században befedték vakolattal a templomban található 13. századbéli falfestményeket.
A Kovács László–Görföl Jenő szerzőpáros A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című művükben így írnak a csécsi freskóról: „A diadalív felső falán alul Szent István látható: koronás, glóriás fő, bal kezében az országalma, jobb kezében kard. Szemben vele szintén a diadalíven alul Szent László alakja látható: koronás fő, hosszú hajjal, jobb kezében kard, bal keze nyitott. A diadalív külső falán Szent Imre egész alakos képe, kezében a liliom és a pajzs. Szent István és Szent László nem egész alakos ábrázolásban látható, ugyanis mindkét kép alatt felszentelési kereszt van.”
A faliképeket 1893-ban fedezték fel, majd 1946-ban restaurálták. A legutóbbi, 1994-ben befejezett restaurálási munkálatok után a kulturális műemlékké nyilvánított freskók újra teljes szépségükben tekinthetőek meg a templomban.
