A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) évente köszönti életjubileumukat ünneplő tagjait. Az idei rendezvényt a Pozsonyi Magyar Intézettel közösen szervezték meg június 28-án.
A jubilánsok köszöntésén Nagy Erika, az SZMÍT titkára üdvözölte a jelenlévőket, majd Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója mondott köszöntőt. Elmondta: a jubilánsok életművükkel szolgálatot teljesítettek, amellyel gyarapították a felvidéki magyarságot.
Molnár Imre szerint alkotni csak jellemes ember képes. Bár Márai Sándor szerint eljön az idő, amikor mindenki gyanússá válik, aki tehetséges, a felvidéki magyarság bővelkedik tehetséges alkotókban. Ha elfogadjuk, hogy történelmi kortól és helyzettől függően változnak az értékek, nehéz megmondani, milyen lesz az a mű, amellyel maradandót alkotunk. Ez válságos időkben még inkább igaz, erkölcsi alapon nehéz megmondani, mi az érték. Egy kopt keresztény történetére utalva kiemelte: az üldözések és nehézségek ellenére ki kell tartania a felvidéki magyarságnak. Ezért azt kívánja, hogy a felvidéki magyarság ne adja fel a küzdelmet.
Beszélni kell az irodalomról
Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke ünnepi köszöntőjében kiemelte: a jubilánsok köszöntése hagyományos rendezvénye az írók társaságának, az a céljuk vele, hogy beszéljenek az irodalomról és az írókról. A felvidéki magyar alkotók nemcsak írnak, szerkesztenek, hanem velünk együtt élnek, és ez nagyon fontos a mű szempontjából is. Az elnök szerint az alkotás egyik fázisa a beszélgetés, ami irányt mutat. Fontos, hogy a fiataloknak olyan értéket mutassanak az írók, amit követni tudnak, amely példa lehet számukra.
Toleranciát tanult szülővárosában
Az ünnepi beszédek után a jubilánsok életútjáról és munkásságáról esett szó. Aich Péter 1942-ben született Pozsonyban, a háromnyelvű városban, amely meghatározta későbbi munkásságát. Kisgyermek korában valódi pozsonyiként három nyelvet sajátított el, és olyan toleranciát tanult, amely a soknemzetiségű városok lakóira jellemző – olvasta fel Nagy Erika a Z. Németh István által megfogalmazott méltatást.
Aich Péter tanári oklevelet szerzett, majd 1972-től szlovák lapok munkatársaként dolgozott. Első irodalmi alkotásai az Egyszemű éjszaka című antológiában jelentek meg 1970-ben. Költeményeiben a fogalmak mélyére néz. Jelenleg az első szlovákiai hírportálon, a Felvidék.ma-n olvasható publicisztikája. Több kötete is megjelent, a legutóbbi Ovidius visszatér, Pozsony, szülővárosom címmel jelent meg, amelyből Ollé Erik színművész olvasott fel egy részletet.
Műfordítóként az eredeti mű hangulatát adja vissza
Bertha Mária 1952-ben látta meg a napvilágot, 1976-ban szerzett oklevelet, majd az Új Szónál, a Madách Kiadónál és a Reménynél dolgozott szerkesztőként. Fordítóként nagyon sok cseh és szlovák irodalmi alkotást ültetett át magyar nyelvre, többek között Rudolf Chmel és Václav Havel írásait. A vélemények szerint nem létezik tökéletes fordítás, hiszen a fordító saját magát is beleírja a műbe, Bertha Mária azonban igyekezett, hogy az eredeti mű hangulatát, hangnemét hűen visszaadja. Fontos, hogy a fordítás magyarul is lélegezzen. Az idén hatvanöt éves műfordító több tankönyvet is lefordított magyarra.
A nehézségek csak humorérzékkel viselhetőek el
Soóky Gál László hatvanöt évvel ezelőtt született Búcson. Számos elbeszélés, verseskötet és hangjáték fűződik a nevéhez. A legutóbbi a nagy hatást kiváltó A nagy csehszlovákiai magyar csend című monodráma volt, amely egy búcsi család életén keresztül mutatja be a felvidéki magyarság sorsát. A műben ugyan a búcsi család a főszereplő, de a leírt események Felvidék-szerte bárhol megtörténhettek abban a korban. A közös sors, a nehézségek csak úgy elviselhetőek, ha az emberek nem veszítik el a humorérzéküket, s ez Soóky Gál László monodrámájában is így van.
Akit a kultúrateremtő ösztön hajtott
A nyolcvanéves Gál Sándort, Soóky Gál László testvérét is köszöntötték a rendezvényen. A búcsi születésű író mezőgazdasági végzettséget szerzett, de komoly szerepe volt a felvidéki magyar irodalom alakulásában – mondta Gál Sándorról Duba Gyula. Abban a korban bontakozott ki, amikor az elidegenedés filozófiája hatott az írókra. A tárgyilagos stílus vált divattá, amely az ő alkotói világán is megmutatkozik. Sajátos alkotói világ jellemezte, riportjait és verseit is jellemzi a kétségekkel teli útkeresés. Írásaira hatott környezete is. Duba szerint Gál mindezek mellett sajátosan közvetlen és személyes hangon szólt alkotásaiban. 1969-ben ő lett az alakulóban lévő kassai magyar színház dramaturgja, ebben a munkájában is az alapító nemzedék kultúrateremtő ösztöne hajtotta. Megalapította a Keleti Naplót, segítette a Csemadok munkáját, dolgozott a tokaji írótáborok megszervezésén és az anyanyelvi konferencia mozgalomban. Számos írása jelent meg az Irodalmi Szemlében, jelenleg pedig a szél-járás című magazinban olvasható publicisztikája. Duba szerint Gál Sándor ma is példát mutat.
A csehszlovákiai magyar irodalom gyűjtője
Oros Lászlót Nagy Erika méltatta. A szerző, könyvgyűjtő 1952-ben született Felsőszeliben, hivatásos katonaként szolgált, s már ekkor elkezdett könyveket gyűjteni, leszerelése óta pedig a szenvedélyének él. Az elmúlt negyven év alatt több ezer könyvet, fegyvereket, műalkotásokat, régiségeket gyűjtött össze, de folyóiratok és egyéb kiadványok (plakátok, meghívók) is fellelhetők könyvtárában, a Bibliotheca Pro Patriában. A könyvtárban megtalálható szinte a teljes csehszlovákiai magyar irodalom. Dobos László és Fónod Zoltán biztatására kezdte el gyűjteni a csehszlovákiai magyar kiadványokat, amelyek között több száz dedikált, aláírt példány található. Szinte az összes felvidéki magyar íróval levelezett. A magángyűjtemény tulajdonosa megírta Felsőszeli történetét, az Endreffy család történetét, kötetben mutatta be a könyvtárat is, és jelenleg is gyűjtőmunkát végez, hogy ismét írhasson.
Hűség és szerénység
Vércse Miklós idén tölti be nyolcvanötödik életévét. A csallóközi születésű szerzőt Szászi Zoltán köszöntötte. Félszáz kötetnyi munka, rengeteg cikk és műfordítás köszönhető Miklós bácsinak – fogalmazott Szászi, aki szerint Vércse Miklósra a Turczel-féle iskola tagjaként a hűség és a szerénység jellemző a mai napig. Szászi Zoltán feltette a költői kérdést is: hogyan sikerült megőriznie az alkotónak szellemi frissességét? Munkásságát kevesen ismerik, mert sosem hivalkodott, nem dicsekedett, csak dolgozott. Hűséggel tanított, miközben a nyelv mestereként negyvenkét művet fordított le és tíz alkotásnál társfordítóként tevékenykedett, s mindezek mellett cikkeket is írt. Ma is tájékozott az irodalomban, mind a világ-, mind a hazai irodalomban, napjainkban is dolgozik, meséket ír.
Komárom és környéke krónikása
Mácza Mihály hetvenöt évvel ezelőtt látta meg a napvilágot egy elszegényedett nemesi család sarjaként Kassán. Ő volt az 1. Kazinczy Napok szervezője, s a József Attila Ifjúsági Klubnak is aktív tagja volt, részt vett a Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozásában. Mácza Mihály szerkesztette a magyar ifjúsági klubmozgalom lapját, a Hangot, később pedig az Így Élünk Mi című, a Népművelés mellett megjelenő mellékletet. 1968-ban őt is elérte a megtorlás, nem jelenhettek meg írásai. A nagy dunai árvíz után került Komáromba, 1970-től a Duna Menti Múzeum munkatársaként dolgozott, ahol az újabb kori gyűjtemény létrehozásának ő volt a kezdeményezője. Több kiadványt írt Komáromról és környékéről, valamint Jókai Mórról. Alapító tagja a Concordia Vegyes Karnak, részt vett Komárom szellemi épülésében, és a politikai életnek is részese volt. Tagja a Múzeumbarátok Körének is.
A rendezvény végén Ollé Erik Mácza Mihály egy művét adta elő. A résztvevők igazat adtak a köszöntőkben megfogalmazott gondolatoknak, miszerint a most jubiláló szerzők valódi értéket teremtettek és példaképül szolgálhatnak.
Fotó: Szinek János
https://www.facebook.com/pg/FELVIDEK.ma/photos/?tab=album&album_id=1564261396929504
