Gróf Esterházy János halálának 60. évfordulója alkalmából emlékművének felavatásával egybekötött jubileumi megemlékezésre került sor augusztus 19-én Várhosszúréten.
A Szövetség az Emberi és Keresztény Értékekért Polgári Társulás és a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett ünnepséget megtisztelte jelenlétével Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Németh Szilárd magyarországi parlamenti képviselő is.
„Kerek hatvan esztendeje immár, hogy egy lélek, Esterházy János felköltözött az égbe, de szellemisége ma is velünk lehet, ha éltetjük, és magunkénak valljuk. Szobrának avatása Várhosszúréten sokak közös cselekvőerejéből valósulhatott meg. Az összefogni tudást és a magyar nemzeti jövőbe vetett hitet tükrözi az, hogy a szoborállítás ügye mellé felvidékiek, magyarországiak, s a Kárpát-medence mellett a prágai és a New York-i magyarság is odaállt” – hívta fel a résztvevők figyelmét Szilágyi Péter ünnepi beszédében.
Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Esterházy János emlékművét, Ulman István fafaragó és László Ottó vasműves iparművészek alkotását Szilágyi Péter, Farkas Tamás és Nagy György leplezték le. Farkas Tamás, a Szövetség az Emberi és Keresztény Értékekért Polgári Társulás elnöke szavaival élve: „Esterházy János egy helyütt így ír: „A Szlovákiában élő magyarság éppúgy, mint a magyar nemzetnek minden tagja, két kincset őriz szívében és lelkében, és ez a két kincs: a magyarsága és keresztény mivolta.” Érdemes lenne alaposabban is szemügyre venni, vajon valóban őrzi-e e két kincset a magyar nemzetnek minden tagja, őrzi-e, vigyázza-e e két kincset a felvidéki magyarság? S őrizzük-e mi, várhosszúrétiek magyarságunkat és keresztény mivoltunkat? Jól sáfárkodunk-e ezekkel a kincsekkel? A kincsekkel, melyek évszázadokon át megmaradásunk zálogai voltak, melyekre nemzetünk legnagyobbjai is építkeztek. Meggyőződésem, hogy mai, rohanó világunkban a hit és a vallás, a közösség értékeinek megbecsülése az a zsinórmérték, melynek mentén bizton haladhatunk előre. Ez az értékrendszer nemcsak megtart bennünket, nemcsak a megmaradásunknak lesz záloga, hanem gyarapodásunknak és fejlődésünknek is utat nyit” – fogalmazott Farkas Tamás.
Farkas Tamás (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Az emlékmű felavatásának alkalmával Esterházy János családjának lengyel ágához tartozó leszármazottai is ellátogattak Várhosszúrétre. Ft. Erdélyi Géza, Molnár Imre, Ulman István és Ulman Zsolt mellett Elzbieta Lastowiecka is köszöntötte a résztvevőket, és mondott köszönetet azért, hogy emlékművet állítottak rokonuknak. „El tudom képzelni, hogy mennyi fáradságos munkát fektettek bele. Tiszta szívünkből köszönjük az áldozatukat. Ma Esterházy Jánosra emlékezünk, és arra a számtalan névtelen társára, aki hozzá hasonló értékeket, elveket vallott, és hozzá hasonlóan kellett elpusztulnia. Esterházy sorsa azt mutatja, hogy azoknak az embereknek, azoknak a politikusoknak, akik a populista jelszavak olcsó útjára lépnek, nagyon gyorsan az enyészet lesz a sorsuk. Elfelejtik őket. Azonban az, aki hűséges az értékeinkhez, beírja nevét a maradandóság könyvébe. Esterházy János ezt az utat választotta. Milyen furcsa, hogy az ő bűntelensége egyesek számára a legnagyobb bűnt jelenti, hiszen Szlovákiában hatvan évvel halála után sem történt meg a rehabilitálása” – mondta Elzbieta Lastowiecka.
Az Esterházy család Lengyelországból (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
A délutáni órákban a rendezvény kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. A beszélgetés során Molnár Imre, Fráter Olivér, Lomnici Zoltán, Balassa Zoltán, Janek István, Arkadiusz Adamczyk, Kocsi László Attila és Tóth Endre azt vitatták meg, vajon miért és meddig kell még a nemzeti kisebbségek elkötelezett védelmezőjének, Esterházy Jánosnak a vádlottak padján ülnie.
A jubileumi megemlékezés kultúrműsorral ért véget, amelynek fénypontja volt az ipolybalogi Szent Korona Kórus hangversenye.
