Az új francia államfő, Emmanuel Macron augusztus végén Közép-Európában és a Balkánon vizitelt. Látogatásával két stratégiai célt követett: egyrészt, hogy új, fiatal francia államfőként átvegye Németországtól a kezdeményezést Európa jövőbeni geopolitikai irányának meghatározására, másrészt, hogy kísérletet tegyen Közép-Európa, azon belül a Visegrádi Együttműködés (V4) megosztására. Sőt mi több, a kétsebességes Európa projekt keretében szívesen átnyúlna Magyarország és Lengyelország feje fölött, a gyorsabb sebességű, kemény magba pedig szívesen bevonná Romániát és Bulgáriát.
Feltűnik, hogy a francia államfő csakis a menekültekkel való bánásmód prizmáján keresztül tekint Európa jövőjére, miközben számára a periférián elhelyezkedő országok alázata sem elvetendő tényező. A gazdaság, a törvényesség, az államháztartás helyzetére, a közállapotokra fittyet hányva. Máskülönben azon két balkáni országot, amelyek az Európai Unió forrásainak felhasználása terén kezdetektől a tagországok listájának legalján kullognak, az európai források felhasználásának hatékonysága és a korrupció elmélyülésének tükrében, meg sem szólította volna. Persze, a francia-román szövetség a régmúltból ismert, s máig tart. Mi, magyarok ezt számos történelmi eseményben megtapasztalhattuk, nemcsak 1920-ban.
Világítsuk meg a témát Párizs szemszögéből. Nagyon merész stratégiai elgondolás volt a befolyási, együttműködési övezetek átrajzolása egy olyan kezdő államfőtől, akinek népszerűsége odahaza megválasztása óta a negyedére zsugorodott össze. Nyilván a munkaügyi és gazdasági reformja miatt. A napokban széles tömegek vonultak utcára Párizsban és másutt, sztrájk bénította meg Franciaországot.
Merész mérce olyan gazdasági paraméterek teljesítésének számonkérése a közép-kelet-európai országoktól, amelyeket Franciaország maga nem teljesít. Gazdasága a válság 2008-as begyűrűzése óta sem állt talpra. Gazdasági növekedése jelentéktelen, munkanélkülisége magasabb, mint Magyarországé vagy Szlovákiáé, adóterhei egyre inkább növekednek és elfojtják a gazdaságot. Államháztartási hiánya pedig folyton nő. A bejelentett sztrájkok száma egyre növekszik, az ország alapvető működése bénulhat meg.
Ilyen körülmények között akarja a fiatal államfő újrarajzolni Kelet-Közép-Európa térképét, megosztani a Visegrádi Együttműködést, amely az utóbbi években példásan működött. A menekültáradat idején számos befolyásos nyugat-európai értelmiségi, politikus és tollforgató mondta vagy írta, hogy Európa erkölcsi központjává a V4-ek csoportja vált. Vagy éppen ez a baj, ezért kellene megbüntetni, megtörni?
E témakörben nem hallottunk véleményt a választások előtt álló német kancellártól. Megszólalt azonban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki az európai unió választási időszaka félidejében értékelő beszédet tartott. Beszédében elvetette a kétsebességes Európát (Macronnal szemben) és egysebességes, szövetséges, de gyorsabban haladó unió terveit vázolta fel. Szerinte a stratégiai változásokat kedvező helyzetben lehet és kell alkalmazni. A brexit után, számos viharral megtépázott állapotában az Európai Unió koránt sincs ma ilyen helyzetben. Hitet tett a bérunió mellett, vagyis az Európai Unió tagállamaiban a bérszinteket ki kell egyenlíteni. Ugyanazért a munkáért, ugyanazon a helyen minden munkavállalónak ugyanannyi bért kell kapnia. Megjegyzem, e javaslatot sem előnyünkre találták ki. Egyértelműen a Lajtán túliak javára. Emiatt lohol az európai „ballib” az egész Európát átölelő petíció sikeréért.
Más, figyelemre méltó gazdasági fejlemény osztja meg Nyugat-Európát. Németország és Oroszország bejelentette a Nord Stream II gázvezeték megépítését. Az Európai Parlament elvetette az Oroszország és Németország együttműködésének gyümölcseként megépített, Balti-tenger alatt húzódó gázvezeték, a Nord Stream folytatását, kibővítését. Nem ért egyet a beruházás megvalósításával, amely az európai gazdaságot jelentős mértékben tenné függővé az orosz földgáztól. Németország álláspontja változatlan, Angela Merkel kiáll a beruházás mellett.
Figyeljük majd meg, hogy a németországi választásokat követően e témában hogyan változik meg a szereplők hangneme, milyen irányt vesz a megaberuházás terve. Megkockáztatom, hogy megépítik. Ami Szlovákia számára rendkívül kedvezőtlen fejlemény, hiszen a második gázvezeték üzembe helyezésével éves szinten 300 millió euró bevételtől, tranzitdíjtól esne el.
Úgy tűnik, a francia államfő kísérlete a Visegrádi Csoport megosztására csupán kísérlet marad. Rendkívül fontos fejlemény lenne számunkra, hiszen Magyarország és Szlovákia egyazon gazdasági és politikai térben maradhat. Nem kell majd attól tartanunk, hogy a Lajtát követően a Duna lesz az új elválasztó vonal, hiszen a Visegrádi Csoport létrejöttével a Duna bennünket immár összekötött, minden tekintetben. Ne hagyjuk, hogy mások ezt megváltoztassák!
A szerző az MKP-alelnöke.
