Bár a szlovákiai magyar központi könyvkiadás halott, azért a régió szerzői – ha sokan saját kiadásban is –, folyamatosan jelennek meg a gömöri és nógrádi könyvpiacon. A napokban vehettük kézbe Körtvélyessy György, Farkas Ottó, Danyi Zoltán, Szajkó Béla és B. Kovács István köteteit, ahogy a Rimaszombatot régi képeslapok által megidéző 2018-as falinaptárt és a Szlovákiát légi felvételeken bemutató sorozat újabb darabját (Nógrád madártávlatból) is.
A Rimaszécsről elszármazott Körtvélyessy György édesapja visszaemlékezései alapján írta meg a Zúg a Rima című regényét, amely a XX. század elejének rimaszécsi mezővárosi világát, az édesapa gyerek- és kamaszkorát idézi meg, s ennek most már a folytatását is elolvashatjuk.
Farkas Ottó is a második kötetével jelentkezett az idén. Az Élet írta történetek sorozat legutóbbi darabjában az 1947-es kitelepítések szörnyű időszakát idézte meg, a sorozat most megjelent új darabjának hősei szintén egyszerű emberek, akik bár különböző korokban éltek, életük nem volt mentes a gondoktól, bajoktól, tragédiáktól. Sodródtak az árral, küzdöttek a saját boldogulásukért, olykor az életükért; egyben azonban valamennyiük sorsa megegyezik: vert helyzetekből is mindig talpra tudtak állni, bizonyítva, hogy az emberi leleményesség határtalan. Amennyi történet, annyi öröm, bánat, izgalom és romantika található a kötetben, amely nem csupán szórakoztató olvasmány, hanem értékes kordokumentum is. 
A Nikolas Polgári Társulás gondozásában megjelent a Városi Hivatal munkatársának, a gesztetei Danyi Zoltánnak az első verseskötete, Életem versei címmel. A kötetet Juhász Dósa János szerkesztette, a kötet borítóját és az illusztrációkat Puporka Zsolt tervezte, a grafikai szerkesztés Lovas Róbert munkája. „Nem világmegváltó költészet az övé, csak csodateremtő. A saját, személyes csodáé. Danyi Zoltán túl az élete delén, csak saját és családtagjai épülésére kezdett el verseket írni, ahogy saját és családtagjai épülésére döntött úgy, hogy magasabb szintre lép, s kihozza magából a maximumot. Nem sokan képesek erre, főleg nem abban a közegben, ahonnan ő jött, a gesztetei cigánysorról. De idejében ráébredt, s már ezt adta tovább a gyerekeinek is, hogy mégiscsak lehet és érdemes is a hagyományokat megtartva, de kitörni az elmúlt századok által bilincsbe zárt létformából. »Nem mindenki életében//vannak csodák« – írja A csoda című versében, de egy pillanatnyi kétséget sem hagy afelől, hogy az ő élete tele van csodákkal, mégpedig csupa-csupa földi csodával, amelyet úgy hívunk, hogy szeretet” – írja a kötet előszavában a szerkesztő, Juhász Dósa János.
Két kötettel is jelentkezett az ősz folyamán B. Kovács István, aki a Tompa Mihály emlékét megidéző Lant és biblia című reprezentatív breviárium mellett A Szent László legenda szóban és képekben című kötetet is jegyzi. A középkori templomainkban látható, ún. Szent László-legendát, krónikáink szövege alapján, az országba betörő kunokkal vívott 1068. évi kerlési/cserhalmi csatával szokás kapcsolatba hozni. E szerint: Szent László király üldözőbe veszi a keresztény leányt elrabló kunt, megvív vele, s a leány segítségével legyőzi. Közelünkben a rimabányai és karaszkói templomban látható ez a falkép-ciklus, de szinte bizonyos, hogy a 18. század utolsó harmadában elbontott rimaszombati templomban is megvolt. Egy évszázada él a sejtés, hogy a legenda az elveszettnek hitt magyar hősepika emlékét őrzi! Noha az elmúlt évszázad alatt a sejtés már-már bizonyossággá szilárdult, a legenda a legutóbbi időkig megőrizte titkát.
A múlt idő használatát az indokolja, hogy Gömörből, Rimaszécsből előkerült a szinte teljes szövegváltozat, amely a legendát is megvilágítja. Ezt az egyedülálló anyagot B. Kovács István tavaly karácsonyra megjelent könyvében (Világ Vitéze. Magyar hősepika) adta közre. Tanulmányában mindezt részletekbe menően kifejtette, megcáfolva azt a két évszázad óta belénk idegződött vélekedést, hogy a honfoglalás előtti magyar hősepika elveszett volna. Bebizonyította azt is, hogy a középkori Szent László-legenda ennek a pogány hősepikának keresztény köntösbe bújtatott változata. Ezt a témát tárgyalja a jelen könyv is. A bevezető tanulmányt („Világ-Szépségë, majd akit ő kiválaszt, azé’ lësz!”) B. Kovács István írta, aki egyben a könyv szerkesztője is, a falképek fotóit pedig Móser Zoltán készítette. A templomi falképekről készült színes felvételeken kívül tartalmazza a kötet a legendának a középkori krónikáinkban és egyéb korabeli emlékeken fennmaradt feljegyzéseit és ábrázolásait, valamint a fellelhető párhuzamokat is. A rimaszombati székhelyű Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület gondozásában megjelent könyv kiadását a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatta.
Második helytörténeti kötetét jelentette meg a minap a tornaljai Szajkó Béla, aki a helyi futball 100 éves történetét feldolgozó munkája után a kisváros egykori kulturális életét veszi górcső alá. A mintegy száz évet feldolgozó, képekkel gazdagon illusztrált, kétnyelvű kötet elé Kovács Magda írt előszót, aki a könyvet azoknak ajánlja, akik vallják, hogy a jövő a múltban gyökeredzik. Ez a nagy igényességgel elkészített munka nem öncélú múltidézés, vagy szentimentális merengés a letűnt idők felett, hanem értékmentés, értékátadás. Egyfajta küldetés-teljesítés, hogy ne mondjam, kötelező gesztus részünkről az utánunk jövők felé. Megörökítése egy egymás tiszteletére, megbecsülésére épült emberközeli világnak – írja a kötetről Kovács Magda író, Szajkó Béla egykori osztálytársa.
A CraniumPrint gondozásában látott napvilágot a Rimaszombat régen című 2018-as naptár, amely régi képeslapok által idézi meg az egykori gömöri megyeszékhelyt. A képeket Laczkó Gábor és Kerényi Éva válogatta, amelyek között megtalálható a városról készült legrégebbi, 1898-as felvétel is. A naptár falra akaszthatós és asztali változatban is beszerezhető.
A Szlovákia madártávlatból című sorozatban (amelyet a CBS Kiadó gondoz) Gömör után már Nógrád is megjelent légi felvételeken Milan Paprčka, Richard Šlacký és Adriana Drugová összeállításában. A címlapon a nemrég felújított gácsi kastélyt láthatjuk, de természetesen Nógrád szlovák és magyar települései, így Fülek és Losonc, ahogy Somoskő is megelevenedik egy-egy „légifelvételnek” köszönhetően. A kötet végén szlovák, magyar és angol nyelven a Nógrád szlovákiai részén található települések többségének rövid „életrajzát” is elolvashatjuk.
