Vasárnapi főzés közben szól a rádió. A műsorvezető éppen Bugár Bélát és Richard Sulíkot faggatja. A kérdező többször visszatér a magyar (nem)összefogásra. Erre a Most-Híd elnöke sértődött hangon arról beszél, hogy annak idején Komáromban megmutatkozott, az MKP választói nem tartják kívánatosnak a két párt együttműködését.
Bugár nem hazudtolja meg magát, támadásba lendül, mint annyiszor, és ahogyan azt az elmúlt hetekben párttársaitól is megszoktuk. Éppen csak arról nem beszél, pedig egyébként ez is kedvelt témája, hogy őt „leárulózták”. Arról ilyenkor hallgat, hogy a leggyakrabban ő maga említi önmagával kapcsolatban ezt a kifejezést, persze az óvodás, dackorszakos gyermekre hasonlítva mindezt másra fogja. Nyilván nem az újságíró, hanem a pszichológus dolga lenne kielemezni ezt az állapotot.
A választások napján sokat izgult mindenki, akinek nem közömbös a magyar kultúra és a középiskoláink jövője. Vannak megyék, ahol jó eredmény született és sikeres tárgyalások esetén ismét jó pozícióba kerülhet a Magyar Közösség Pártja. Nyilvánvalóan ez fáj annak, aki a hatalom érdekében képes még a Szlovák Nemzeti Párttal is együttműködni. A választási eredmények sok mindenre rámutatnak, nemcsak a bejutottak és pártjaik állapotával, hanem az emberek és nem mellesleg a politikusok hozzáállásával kapcsolatban is.
Bugár Béla a beszélgetésben elismerte, hogy gyengébben szerepeltek a regionális választásokon, mint az MKP, de gyorsan hozzátette, ők legalább a parlamentben vannak… Ekkor közbeszólt a műsorvezető, hogy a két párt közötti preferenciák a felmérések szerint közelednek egymáshoz. Ezért megkérdezte, nem akarnak-e együttműködni. Bugár szerint a műsorvezető nem jó helyre címezte a kérdést, egyébként pedig az MKP-nak csak négy százalékot mértek, és a helyi választásokra visszatérve a komáromi esetet hozta fel, amely azt bizonyítja, hogy az MKP nem óhajt velük együttműködni.
Sulík felvetette, kifogást találni arra, miért nem lehet együttműködni, a legegyszerűbb. Arra okot találni, hogy ne legyen koalíció, tényleg nagyon könnyű – mondta az SaS elnöke. Bugár ekkor kioktatta Sulíkot, hogy ne beszéljen bele a Most-Híd és az MKP közötti tárgyalásokba, mert ők bizony mindent megtettek, a parlamenti választások után levélben kérték fel az MKP-t a tárgyalásra. Viszont az MKP nem is reagált. Arról már nem szólt, hogy a megyei választások előtt folytatott tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón azt monda: ő maga kérte, ha nem született megegyezés, legalább ne támadják egymást a jelöltek. Majd láss csodát: a választások előtt mással nem is foglalkoztak a vegyes párt jelöltjei, mint a Magyar Közösség Pártja jelöltjeinek támadásával, de erről is minden bizonnyal az MKP tehet.
Az egész beszélgetésből kitűnt Bugár sértődöttsége, arroganciája. Sulík felvetése jogos volt: ha nem egyeznek meg, talán mind a ketten kimaradnak. Sulík talán nem ismeri a mondást a szomszéd tehenéről, így hiába próbálta meggyőzni a „tapasztalt” politikust, aki a következő együttműködést előkészítő tárgyalásra is úgy megy majd el, hogy nem kíván megegyezni.
Tény, hogy az MKP-nak kevesebb képviselője lesz az elkövetkező öt évben, mint eddig volt, de vannak kimagasló eredményei is, gondoljunk csak a Dunaszerdahelyi járásra. Hiszem, hogy erre lehet és kell építeni, és azokra a sikerekre, amelyeket magáénak tudhat a magyar párt. A Magyar Közösség Pártja megmutatta erkölcsi fölényét, nem támad azokban a régiókban, ahol nem volt sikeres, örül annak a sikernek, amely megadatott a választóknak köszönhetően. És ez így helyes.
A beszélgetés ITT hallgatható meg.
