A közgazdászok több alkalommal figyelmeztették Szlovákiát, hogy az egy lábon álló gazdaság megbosszulhatja magát. A politikusok persze nem vették figyelembe ezeket a jelzéseket és óriási adókedvezmények árán egymás után csalogatták Szlovákiába a nagy autógyárakat és mára tulajdonképpen szerelőcsarnokká degradálták az országot.
Az új munkahelyek kialakításával persze jó politikai pontokat szereztek, hiszen a mindenkori kormány sikerességének egyik fokmérője a foglalkoztatottság mértéke. Ez a szemellenzős politika viszont oda vezetett, hogy ma már képtelenek vagyunk kielégíteni az autógyárak munkaerőigényeit, ezért a hiányt külföldi (román, szerb stb) munkaerővel kell pótolni.
A gazdaság rossz szerkezetén kívül természetesen az is gondot jelent,hogy az említett gyárakat az ország nyugati felébe telepítettük (Pozsony, Nagyszombat, Zsolna, Nyitra), ahol már eleve kevesebb volt a szabad munkaerő. A közép- és kelet-szlovákiai régiókban, elsősorban a közlekedési infrastruktúra hiánya miatt, maradt a 20% feletti munkanélküliség. Munkaerő tehát lenne, a kérdés csak az, hogy ez a munkaerő megfelelően képzett-e, illetve eléggé rugalmas-e?
A problémát saját magunk okoztuk, most meg azon siránkozunk, hogy veszélyben vannak az autógyárak, hogy munkaerőhiány miatt akár az országot is elhagyhatják.
A Szlovák Autóipari Szövetség szakemberei a megoldást a duális képzés kibővítésében látják, és 2020-ig legalább 12 ezer diákot szeretnének ebbe az irányba terelni. Évente több mint 3 000 diáknak kellene csatlakozni ehhez a programhoz, hogy ki tudjuk elégíteni az ágazat igényeit – fogalmazta meg Juraj Sinay, a szövetség elnöke.
Véleményem szerint komolyan el kellene gondolkodni ezen a felvetésen, mert végzetes következményei lehetnek. A javaslat ugyanis egyértelműen a munkaalapú társadalom útjára terelné diákjainkat és a társadalmat.
A szlovákiai autógyárakban ismereteim szerint kevés magasan képzett emberre van szükség. Az iskolákkal szembeni elvárás tehát elsősorban az lenne, hogy a diák sajátítsa el az adott szakma – hangsúlyozom, csak az adott szakma – elméleti ismereteit és a duális képzés részeként az üzemekben megszerzi a szakma gyakorlásához szükséges készségeket és jártasságokat (a szélesebb körű és jobb minőségű elméleti képzés rovására). Az ilyen végzős az iskola elhagyása után azonnal munkába állítható! Ez kétséget kizáróan előnyt jelent.
A probléma az, hogy ma már Szlovákiában is nagyon sokan, és egyre gyakrabban váltanak munkahelyet, sőt szakmát is egy jobb fizetés reményében, vagy azért mert a gyár elköltözik, esetleg a gyártási folyamatokat robotizálja és dolgozóitól megválik. Ezek után mit kezdjen magával a duális képzésből kikerült fiatal, aki csak egy bizonyos technológiai folyamathoz ért, hiszen őt csak arra az egy folyamatra készítették fel? Ezért is gondolom, hogy a képzésnek ez a formája sok fiatal számára zsákutcát jelenthet.
Iskoláinknak jól képzett, kreatív embereket kellene a munkaerőpiacra küldeni. Olyanokat, akik szilárd természettudományi alapokkal (matematika, fizika, kémia), informatikai ismeretekkel, idegennyelv tudással, jó kommunikációs és problémamegoldó képességekkel, alkalmazkodó képességekkel stb. rendelkeznek. Tehát olyan végzősöket, akiknek egy új, akár igényesebb szakma elsajátítása sem jelent problémát, és akik pozitívan képesek megélni a váltás kényszerét – illetve lehetőségét.
A gazdaságilag sikeres országokban, a tudás alapú társadalmakban az oktatás ebbe az irányba fejlődik, mert a tudáspiacon való érvényesülést az határozza meg, hogy ki, milyen és mennyi tudásnak van birtokában.
Megjegyzés: az autógyárak jelenlegi munkaerőhiányát talán azzal lehetne mérsékelni, ha pl. a műszaki szakiskolák végzőseit kapcsolnánk be a duális képzésbe. Így sokkal rövidebb idő alatt több fiatalt lehetne kiképezni a gyárak igényeinek megfelelően.
