A környezetvédelmi tárca még májusban felvetette, hogy a jövőben új útvonalon biztosítanák a közúti és személyforgalmat a bősi vízlépcsőnél lévő elzárt falvak között. Sólymos László miniszter tegnap az egyik vajkai áteresztő csatornánál tartott találkozón azt mondta, a vízmű alatt vezető alagutak akár 60 évig is szolgálhatják az autósokat, kerékpárosokat és gyalogosokat.
Az alagúton át való közlekedés lehetőségét tavasztól egy tanulmány vizsgálta. Eszerint két víz alatt lévő csatorna személyi közlekedésre alkalmas úttá alakítható.
A tárcavezető tegnap Vajkán elmondta, közelebb kerültek a megoldáshoz, mivel az elmúlt hat hónapban a szakértők által végzett vizsgálatok alátámasztották, hogy van lehetőség a terv továbbgondolására és megvalósítására. A szakemberek például nyomásvizsgálatot végeztek az áteresztő alagutakban, és megállapítást nyert, hogy ezek az építmények jó műszaki állapotban vannak, legalább hatvan évig, s ha jól gondjukat viseljük, akár még tovább is szolgálhatják a közlekedést.
A projekt tehát most lép a második szakaszába, amikor már a konkrét terveket és a környezetvédelmi tanulmányt készítik el. „Ha minden jól alakul, már 2019 elején meglehetnek az összes engedélyek, ami azt jelenti, hogy megkezdhetnénk az építkezés megvalósítását” – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy a beruházás becsült költsége 20 millió euró.
Daniel Kvocera, a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat vezérigazgatója szerint az egyik alagút az autósok közlekedését, a másik pedig a gyalogosokét szolgálná. Az 500 méter hosszú alagúthoz még hozzáférő utakat is építenek.
(Fotó: TASR)
Az áteresztő kamrák a szivárgó víz elvezetését szolgálják a Duna ágrendszerébe, amiből kettőt a jövőben a köz szolgálatába kívánnak állítani. Erre azért is szükség van, mert a műmederben, vagyis a felvízcsatornán közlekedő kompot nem lehet egész évben – az időjárás viszontagságai miatt – üzemeltetni. Az elképzelések szerint, ha megvalósulna az alagutas közlekedés, a komp már csak speciális funkciókat látna el. A kétirányú forgalmat a csatornában szemaforral kívánják biztosítani.
Inkább hidat szeretnének
Nem titok, hogy amióta csak megépült a bősi vízlépcső, a bodakiak, vajkaiak és doborgaziak – vagyis a három két Duna közé szorult település lakói – számára körülményesebbé vált a közlekedés, elsősorban természetes régiójuk, vagyis a Duna másik partja irányába, a Csallóközbe. A légvonalban pár száz méteres távolságok az addig szomszédos, egy közigazgatás alatt álló települések között több tíz kilométeressé nőttek. Az ottani lakosok számára a felvízcsatorna megépítésével a Duna egyszeriben nem összekötő, hanem elválasztó elemmé vált.
A kompközlekedés nem igazán jó megoldás. Mert arra várni kell, sokszor nem is keveset. Felférni sem mindig sikerül rá, láttunk már nem egyszer kígyózó autósorokat a keszölcési kompkikötőnél. Így a munkába és a haza utazás bizony elhúzódhat, nem beszélve a turistaszezonról, amikor az átlagosnál is jóval több jármű veszi igénybe a kompot. Nagy ködben és szélben ráadásul nem is jár, így marad a kerülőút.
Az áldatlan helyzetre tehát némi megoldást, sebtapaszt jelenthetne az alagút közlekedésre való átalakítása, de nem titok, hogy az ottaniak sokkal inkább szeretnének a föld és a víz felett, mintsem alattuk eljutni egyik faluból a másikba. Hídról álmodoznak, ami biztosíthatná a folyamatos, akadálytalan közlekedést. Persze, ez igencsak drága mulatság, meg aztán felsőbb (politikai) akarat is kellene hozzá. Mivel az hiányzik, maradnak a részmegoldások, mint amilyen ez a csallóközi csalagút is.
(Forrás: TASR)
