Két „tükörbe öltözött hölgy” fogadta a vendégeket február 8-án a Csallóközi Múzeum kiállítótermében. De a falakra tekintve is érzelmeket ébresztő színkavalkádban gyönyörködhetett a látogató. Molnárné Wirth Rozália vándorkiállításának művei azonban akkor ejtették leginkább ámulatba a megnyitóra érkezőket, amikor megvilágításra kerültek.
A „hangszer vagyok Isten kezében” mottóval megrendezésre kerülő tárlat alkotásaiból árad a szeretet, a színesség, a fényesség, az életigenlés. A lévai születésű, 12 éve Komáromban élő, eredetileg pedagógus végzettségű alkotó három éve kezdett üvegből képeket készíteni.
Ólomüveggel dolgozik, ami különböző vastagságú, színű és struktúrájú, s emiatt mindegyik egy kicsit más megmunkálást igényel. A ragasztás viszont lehetővé teszi számára azt, hogy a színekkel és formákkal játszva a legkisebb darab üveget, szilánkot is fel tudja használni.
„Azzal, hogy led fénnyel meg vannak világítva a képek, igazi fényterápiában részesülnek azok, akiknek lakásában egy-egy kép megtalálható. Megvilágításban és anélkül egész más hatást, hangulatot varázsolnak a térbe. Nálam a szakrális téma az első, a mozgatórugóm a hitem, az imáim és az ebből fakadó szeretet. Ez visz engem előre, hogy mindenben a jót lássam, a rosszat ne engedjem be. A másik kedvenc területem pedig a mesék világa. Én mindig színekben gondolkodom” – mesélte az alkotó portálunknak, nem sokkal dunaszerdahelyi kiállításának megnyitója előtt.
Elmondta azt is, fő foglalkozása a családdal való törődés. Már egy két és fél éves kisunokája is van, ezért minden hétfőn nagymamás napot tart, amikor egész napját a kicsivel tölti. Szívesen főz, a kertben vagy az udvaron tevékenykedik. Legnagyobb mecénása a férje, aki mindenben segíti, hogy szabadidejében hódolhasson az üvegmozaik képek készítésének.
Átmenet a festészet és az iparművészet között
A tárlatmegnyitó közönségét Hájos Zoltán, a város polgármestere, a kiállítás védnöke köszöntötte, majd dr. Farkas Veronika művészettörténész méltatta az alkotó munkásságát. Kiemelte, hogy bár ezen a kiállításon is a szakralitás dominál, a művésznő odafigyel a trendre, arra, hogy mi az az érdekesség, az a sajátosság a művészetben, a kifejezési formában, amit ő hozzá tud tenni még a világhoz. A két nőalakra utalt ezzel, s elmondta, óriási lehetőség van Molnárné Wirth Rozáliában, ami a tehetségét illeti, s úgy véli, ezek a női figurák bármelyik világvárosban, divatlapban is megállnák a helyüket.
Alkotásai közül külön kiemelte a Szentlélek eljövetele címűt, mely a maga nemében egészen páratlanul van elkészítve, és rámutatott arra is, hogy műveiben féldrágaköveket, festett üveget is használ. Színes üvegeket egymásra rakva próbálja kialakítani a képeit. Szerinte a mélyen hívő ember olyan érzékenyen tudja meglátni a szépséget a világban, ami arra predesztinálja, hogy újrafogalmazza a dolgokat.
A képzőművész a művészetén keresztül olyan dolgokat tud közölni az emberekkel, amire időnként a szó kevés. Rozália művei átmenetet képeznek a festészet és az iparművészet között, és a művészettörténész a színkavalkád és harmónia apropóján Vasarely műveihez hasonlította ezeket.
Színek és fények összjátéka
A megnyitón szót kért maga az alkotó is, aki a szeretetről és az egymásnak való örvendésről szólt, ami műveiből is kiárad, és ami őt magát is élteti és viszi előre munkája során. Színpompásnak nevezte az életét és életkörforgását, és mindenkinek azt kívánta, szeressék egymást és lássák meg az élet szebbik, fényesebb oldalát.
A tárlaton a Dunaág Néptáncműhely gyermekcsoportja moldvai táncokat adott elő, majd néhány másodpercre félhomályba borult a kiállítóterem, és a művek ebbe az új megvilágításba kerülve bizony elgondolkodásra késztettek, miközben ámulatba is ejtettek. A színek és fények összjátéka különös hangulatot adott az alkotásoknak. Molnárné Wirth Rozália szívet-lelket melengető műveit március 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők.