A napokban számos programmal irányítják rá a figyelmet a házasság és a család fontosságára. Mint ahogy korábban írtuk, a Felvidéken is többen csatlakoznak a nemzetközi kezdeményezéshez.
Az elsők között valósult meg ehhez kapcsolódó rendezvény Ipolykeszin is, melynek előadói Németh Gabriella, a Magyar Közösség Pártja szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke, illetve Stella Leontin, a katolikus egyház máriabesnyői kanonokja voltak.
„… Családban élni jó, anyának lenni jó, apának lenni jó”
„Nagy örömmel jöttem, mivel a családpolitika számomra a szociális ügyek terén prioritást élvez. Ez év február 2-án volt szerencsém részt venni Budapesten a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának szervezésében a külhoni magyar családok éve nyitórendezvényén, amelyen sok hasznos információt szereztem a családsegítő programok terén. Engedjék meg kérem, hogy az ott elhangzottak alapján rövid betekintést nyújtsak önöknek egy családsegítő ország családbarát intézkedéseibe” – kezdte előadását Németh Gabriella.
Németh Gabriella, a Magyar Közösség Pártja szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
Ezt követően az MKP alelnöke ismertette Magyarország kimagasló és példamutató lépéseit egy családbarát ország megteremtése felé, majd feltette a kérdést: „De mit is jelent „családbarátnak” lenni, milyen az az ország, amelynek gerincét a családok alkotják?”
Németh Gabriella előadásában erre a kérdésre kereste a választ, valamint ismertette a határon túli magyar közösségeket, családokat érintő magyarországi támogatásokat is.
„Ennek a támogatásnak már van kézzelfogható eredménye is, mégpedig a Köldökzsinór program Felvidékre történő kiterjesztése, amelyért nagy köszönettel tartozunk a magyar kormánynak. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy a gazdaságélénkítő csomag és az óvodaprogram után ismét a magyar államnak kell segítő kezet nyújtania azoknak a szlovákiai magyar családoknak, akiknek elsősorban Szlovákia lenne hivatott segíteni, mivel adóink és járulékaink a szlovák állami költségvetést gazdagítják. Szlovákia a többi posztkommunista országhoz hasonlóan szintén olyan értékrendi változásokon ment keresztül, melyek az egyéni szabadságot és az individualizmust a házasság és a család elé helyezték, oly mértékben, hogy az már a szükséges népszaporulatot nem képes biztosítani, mely a 2,1-es határ alá került. Ezeknek a demográfiai és társadalmi változásoknak köszönhetően a családpolitikának egyre nagyobb figyelmet kellene kapnia és természetszerűen a legfontosabb témák egyikévé kellene válnia Szlovákiában is. A családalapítás időpontjának egyre fokozódó kitolása, a születések számának csökkenése, az egygyermekes családmodell térhódítása, az anyaság, a szülők és a kisgyermekes családok nem elégséges támogatása, de a diszfunkciós, felbomló családok egyre növekvő száma is arról tanúskodik, hogy a családpolitikában rendszerszerű változásokra lenne szükség. Szlovákia kis ország, mindössze 5 millió lakossal, egyelőre jól működő, fejlődő gazdasággal, országosan mindössze 5,5%-os munkanélküliséggel, ugyanakkor hatalmas regionális különbségekkel. Míg Pozsony és Dunaszerdahely térségében 2,5%-os a munkanélküliség és nem nehéz munkát találni, addig Gömörben, Nógrádban és Kassa vidékén 20% körül mozog a munkanélküliségi mutató, s főleg a friss végzősök és a 45 éven felüliek számára szinte lehetetlen az elhelyezkedés. Nem csoda tehát, hogy a fiatalok elvándorolnak, jobb esetben Pozsonyba és környékére, rosszabb esetben külföldre, ahonnan egyre kevesebben térnek haza. Míg az EU lakosai közül 19% él bérlakásban (Svájcban 52%, Németországban 40%, Dániában 37, Csehországban 20%), addig Szlovákiában csupán 7,9%. Szlovákiában a fiatalok számára sok esetben elérhetetlen az önálló lakás, mivel szinte nincs bérlakásépítési program és a kommersz bérleti díjakat a fiatalok nem tudják megfizetni. Az alacsony bérek miatt legtöbbjük számára a jelzálogkölcsön is elérhetetlen. Az első baba érkezése komoly kiadások elé állítja a szülőket. Ezt követően öt hónap után elesnek az édesanya keresetétől és a kicsi hároméves koráig csupán 213 € szülői juttatást és 24 € családi pótlékot kapnak. Amennyiben a mama visszamenne dolgozni, szembesül a bölcsődei helyek hiányával, illetve a magánbölcsődék megfizethetetlen áraival. Hasonló a helyzet akkor is, ha három év után akar visszatérni a munkapiacra, akkor a bölcsődék helyett az óvodai férőhelyekkel lesz gondja. Ha teljes foglalkozású anyaként otthon kíván maradni a gyerekekkel, keresete hiányzik majd a családi költségvetésből, mivel Szlovákia jogrendje nem ismeri el ezt a hivatást. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a fiatalok többsége egy, jobb esetben maximum két gyermeket vállal, s igazán ritka a többgyermekes család. És akkor még nem beszéltünk a munkaerőpiac rugalmatlanságáról, a kötött munkaidőről és a számos buktatóról, amelyek miatt sok esetben lehetetlen összehangolni a munkahelyi és a családi kötelezettségeket. A főállású anyaság elismerését és a mindenkori minimálbért biztosító juttatást az MKP évek óta prioritásként kezeli, bevezetését szorgalmazza, eddig sajnos eredménytelenül” – hívta fel a jelenlévők figyelmét az MKP szakpolitikusa.
A rendezvény előadói Németh Gabriella, az MKP alelnöke, illetve Stella Leontin, a katolikus egyház máriabesnyői kanonokja voltak (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
A február 11-i rendezvényt az ipolykeszi kultúrházban vasárnap délután tartották a „Házasság hete” elnevezésű program égisze alatt. „Éltető sodrásban” – így hangzik az idei évre választott mottó. A rendezvény szervezője az MKP helyi szervezete volt. A közönséget és az előadókat a házigazdák nevében Kosík Szilvia polgármester és Korcsok Anikó, az MKP helyi szervezetének elnöke köszöntötték. Az előadások előtt a résztvevők színvonalas kultúrműsort láthattak, és figyelmesen hallgatták Stella Leontin, a katolikus egyház máriabesnyői kanonokjának szavait is.
