A Magyar Közösség Pártjának elnöke a tőle megszokott természetes stílusban szólította meg hallgatóságát. A család szó nyelvi elemzését levezetve bizonyította, hogy a magyar családok a Kárpát-medence „cselédei” abban az értelemben, hogy a közösség megmaradását, jövőjét szolgálják.
Menyhárt úgy fogalmazott, hogy a családok szolgálata azonban nem új keletű. A civil szféra már a rendszerváltozást követően felvállalta a családok támogatását, majd 2001-től szervezett formában működtek a Felvidéken. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének alapítója többek között három nagycsaládos szervezet volt. A FECSKE Nagycsaládosok Társulása (elnöke dr. Tóth Attila), a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete (elnöke a peredi Pásztor Csaba) valamint a Kistárkányi Nagycsaládosok Egyesülete (elnöke Buzogány Katalin). Ebben az időszakban az ő munkájuk eredménye volt, hogy a három vagy több gyermeket vállaló magyar ajkú családokat összefogták és különböző rendezvényeken, táborokban erősítették identitásukat, valamint a nagycsaláddal járó kihívások leküzdéséhez tanácsokkal látták el a szülőket.
A történet tovább fejlődött és az elnök úr rámutatott, hogy a felvidéki családok igényeit felismerve egyre több civil szervezet vállalt komoly szerepet abban, hogy ne csak a nagycsaládosok, hanem maga a család intézménye kerüljön a tevékenységük középpontjába. Ezek a civil szervezetek 2012 tavaszától a Kárpát-medencei Családláncba tömörültek, ezáltal összefogják a határon túli magyarlakta területeken a családdal foglalkozó többi civil szervezetet is.
Menyhárt József kiemelte, hogy a Felvidéken ebben a feladatban a Szövetség a Közös Célokért társulás Pogány Erzsébet vezetésével koordináló szerepet vállalt, és felkarolta a Családlánc erősítése érdekében a szervező munkát. Ma ennek köszönhetően a Családláncnak a Felvidéken 25 tagszervezete van.
A konferencia hallgatósága (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A civilszféra után a felvidéki magyarság helyzetére utalva kiemelte: „Ha a felvidéki magyarság elhiszi, hogy akkor érvényesül, ha nyelvet vált, és szlovák oktatási intézményekbe íratják a gyerekeket, akkor az asszimiláció nagyon gyors lesz. A természetes fogyás és a magyarság vállalásának hiánya ugyanis erősen csökkenti a közösség számát. Nyelvhasználatilag azonban többen vagyunk. Ebben a nehéz időszakban az anyaország támogatása elengedhetetlen.”
Az elnök úr köszönetet mondott Potápi Árpád János államtitkár úrnak és a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársainak, hogy kiemelkedő szerepet vállalnak abban, hogy megteremtsék a megmaradás lehetőségét az őshonos nemzet számára.
Menyhárt bejelentette, hogy a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési program második szakaszában a már megújult ötvennyolc intézmény mellett, a tervek szerint újabb kilencvenöt felvidéki óvodával bővülhet az óvodahálózat.
„Beszélhetünk nyelvről, oktatásról, de ha a fiatalok elhagyják a boldogulás reményében a szülőföldjüket, mert nincs gazdasági lábazat, nincs az otthonmaradásban cél és remény, akkor kiüresednek a vidékek.” Beszédében negatív példaként hozta fel Rozsnyó környékét.
A gazdasági alap megteremtése azonban elkezdődött a Felvidéken is a Baross Gábor gazdaságélénkítő program keretében. Ennek köszönhetően 1521 vállalkozó és kistermelő kap támogatást, amelynek nemcsak anyagi hatása van a közösségre, hanem megerősíti az összetartozás érzését is.
Véleménye szerint a civil kezdeményezések segítségével és a nemzet megmaradását segítő intézkedésekkel a felvidéki magyar családok reményt kapnak a jövőre nézve. A Magyar Közösség Pártja az anyaországgal ezen munkálkodik, hogy mint a szálakból szőtt szövet, összefogja és erőssé tegye a határon túli magyar közösséget.
