A kilencvenes évek elején ismertem meg Erzsit. Kedves, csinos, mindig mosolygós fiatalasszony volt, akár diáklánynak is nézhette az ember. Viselkedéséből lehetett tudni, hogy már elhagyta az alma matert. Határozott, céltudatos volt, emellett figyelmes, udvarias, előzékeny és segítőkész. Ezek a tulajdonságok együtt, egy személyben nagyon ritkán fordulnak elő.
A somorjai születésű felvidéki ifjú közgazdász már nagyon korán elkezdte nemzetmentő munkáját a zavaros szlovákiai politikai életben. Kitűnő szervezői és irányítói képességekkel rendelkezett. Önfeláldozó harcát a felvidéki magyarokért, és ezzel együtt az egész Kárpát-medencei magyarságért halála órájáig folytatta.
Valamikor 1993 végén, 1994 elején Duray Miklós, akit akkor már régi politikai barátomnak tekinthettem, Pogány Erzsébetet ajánlotta nekem országgyűlési választási kampányom vezetésére. A budai első kerület képviselőjelöltje voltam, belviszályokkal terhelt MDF-es helyi pártszervezettel a hátam mögött. Ketten versengtek a kampányfőnöki pozícióért, de egyiküket sem kedveltem igazán, jobban mondva, egyiküket sem tartottam alkalmasnak a feladat ellátására. Erről panaszkodtam Miklósnak, ezért ajánlotta Erzsit. Telitalálat volt.
Közöltem párttársaimmal, hogy miután egész politikai tevékenységem középpontjában az elszakított magyar nemzetrészek sorsa áll, jelzésértékűnek tartom, ha kampányfőnököt (is) a határon túlról hívok. Nem tudtak ellene semmit sem felhozni. Erzsi pedig kitűnően helytállt. Feleségemmel együttműködve jobbnál jobb ötletekkel álltak elő, amelyek megvalósításában a Dobrányi Tamás vezette Kontakt Média Reklámügynökség serénykedett. (Persze a reklámügynökségnek is voltak jó gondolatai.) Somorjai kampányfőnököm azonnal „helyre rakta” a kampánycsapatot, komoly tekintélyre tett szert, irányított, szervezett, a fegyelmezetlenségeket nem tűrte. Úgy tudott fegyelmezni, hogy nem sértett meg senkit, elfogadták és követték utasításait. A választást megnyertük, egyéni képviselő lettem a budapesti 1. számú választókörzetben, melynek központja a budai várban volt, amit szintén jelzésértékűnek tartottam.
Kapcsolatunk a választási győzelem után sem szakadt meg, képviselői munkámban is segített. A több mint negyedszázados együttműködés ismertetése messze meghaladná e nekrológ terjedelmét. Legutolsó közös munkánk a felvidéki magyarok jogbiztonságának elősegítésére irányult.
2016. júniusában, amikor a SZAKC és a KJI közötti együttműködési szerződés került aláírásra. Ezt követően Dunaszerdahelyen a magyar-portugál meccset nézték meg. (Fotó: Csóti György archívuma)
Az általam vezetett Kisebbségi Jogvédő Intézet szerződéses együttműködést alakított ki a Szövetség a Közös Célokért társulással a Szlovákiában élő magyarok jogvédelmének hatékony biztosítása érdekében. Minden természetes személynek, csoportnak, szervezetnek vagy intézménynek térítésmentes jogi segítséget nyújtunk, ha magyarsága, vagy vélhetően magyarsága miatt jogsérelem éri. A SZAKC irodái Pozsonytól Királyhelmecig meghirdetett félfogadási időben, írásban vagy telefonon a sérelmet szenvedettek rendelkezésére állnak. Pogány Erzsébetnek súlyos betegsége idején erre is volt figyelme és energiája. Úgy tett és gondolkodott, mint Antall József, a rendszerváltoztató miniszterelnök, aki hasonló súlyos betegsége tudatában a következőket mondta: „Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg nemzetemnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.”
Pogány Erzsébet korai, tragikus halálával súlyos, pótolhatatlan veszteség érte nemcsak a felvidéki magyarokat, hanem az egész Kárpát-medencei magyarságot. Ő itt hagyott minket, mert elszólította a Fennvaló, de életműve, munkájának számos eredménye itt marad velünk, és ezzel együtt Ő maga is. Példája iránymutató kell legyen az ifjúságnak, emléke pedig fájdalmas gondolat sors- és harcostársainak.
Kedves Erzsi, örökké szeretettel fogunk gondolni Rád, töretlenül folytatjuk munkádat, ezért nyugodj békében Isten áldásával kísérve.
