A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! (Péld. 3,3) Ezzel a bibliai idézettel üdvözlöm a nemzedéknyi időt megért MÁNCSE szervezetet a Felvidéki Református Diakónia nevében.
A 2018-as esztendőt a Család évének nyilvánították. Az került a figyelem középpontjába, ami a legégetőbb kérdés, amivel talán a legnagyobb baj van. Nagyon jó, hogy mi is foglalkozhatunk a családdal. Abban a tételben széleskörű az egyetértés, hogy a társadalom alapja, az emberi együttélés alapsejtje nem az egyén, nem az indivídum, hanem a család.
Bármennyire is atomizálódik, miniatürizálódik az emberi életforma, bármennyire is irreálisan magas az egyszemélyes háztartások száma, Isten az embert társas lénynek formálta. A Robinson életmód nem Isten szándéka velünk. Ha az alappal baj van, akkor az egész építmény inog.
A családi életek eléggé kusza képet mutatnak napjainkban. Minél rendezetlenebb egy korban a családi élet, ezen belül pedig a házaséletek, annál lazább a társadalom fundamentuma. Gyakran hallok ilyen érvelést, hogy a házasság, a családi élet magánügy. Nem lehet beleszólni. Nincs mit tenni, nem lehet megmondani. A békesség kedvéért nem szólhatunk bele, nem mondhatjuk meg, hogy más a véleményünk. Sajnos, ez nagyon káros és álszent hozzáállás.
Nagy a felelősségünk, hogy miként nyilvánulunk meg ebben a kérdésben. A családi élet olyan természetes együttélési forma, aminek lényegét és rendjét Isten kijelentéséből tudhatjuk meg. Keresztyén alapon valljuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő egész életre szóló életközössége, a holtomiglan holtáiglan tartó életközösség, ami a teremtésben gyökerezik.
Lényegét akkor értjük helyesen, ha felidézzük, hogy Isten még a bűneset előtt mondta azt, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá illő segítőtársat. (1 Mózes 2, 18.) Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Valljuk, hogy a házasság isteni rendeltetésű, kezdetektől van, nem a keresztyénség találmánya, nem is szokás kérdése. Akkor hogyan vált napjainkban szokássá, hogy nem házasodunk? Nem köteleződünk el, nem vállalunk felelősséget, csak úgy élünk egymás mellett, valameddig, addig, amíg jólesik, de úgy, mintha házasok lennénk. Hogyan terjednek ilyen vélemények, hogy a papír nem számít? Hát az nem is, csak a papír nem sokat, de Isten rendelése a javunkat szolgálja. A családi élet és benne a házasság, szeretetben és hűségben, nemzedékek jó szokásait adja át, olyan természetes tapasztalati tanulás, ami megfelelő alapot nyújt a jövőre.
A család a jövő bölcsője. A jövőt ringatja, óvja és menti. Gyermekek nélkül pedig nincs jövő. Több gyermek biztosabb jövő. A nagycsaládban felnövő gyermek otthon tanulja a megelégedést, a szerénységet, az emberséget. Úgy tűnik, ma már ez kuriózum. Ezért is felülmúlhatatlan az a szolgálat, amit hűségben és alázatban végzett az elmúlt húsz évben a nagycsaládosok egyesülete. Szívből gratulálok minden tenni kész és képes vezetőnek, segítőnek, további elszánt szolgálatot kívánva, jó erőben, egészségben.
