Az elmúlt hetekben egy vitafórumon az egyik tag kizárása volt napirenden, aki tűrhetetlen, személyeskedő hangnemben szólt hozzá a témákhoz.
Sokan úgy gondolják, hogy a politikai korrektség „ellenszere” a bunkóság, a durva, sértő, gyakran személyeskedő megnyilvánulás. Ezt a véleményt pedig a különböző fórumokon olvasható hozzászólások alapján szűrtem le magamnak.
Mintha a vitázók személyes ellenségüknek tekintenék azt, akinek más a véleménye, és azzal akarnák legyűrni a tőlük eltérő álláspontot képviselőket, hogy minél trágárabb kifejezéseket használnak.
Amikor pedig ezért felelősségre vonják őket, azzal védekeznek, hogy ők elutasítják a politikai korrektséget. Mintha a szabad véleménynyilvánítás egyenlő lenne a trágár, durva kifejezések használatával, a kocsmai stílussal.
Magam sem rejtem véka alá a véleményemet, de megpróbálom olyan formába csomagolni azt, hogy másokat ne sértsek meg vele. Teszem ezt annak ellenére, hogy ez nem mindig könnyű feladat.
A költő szavaival élve nekem is eszembe jut sok szép gondolat, csakhogy ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a stílus maga az ember. Van azonban egy racionális oka is annak, hogy tartózkodom a drasztikus kifejezések használatától. Mégpedig az, hogy ezekkel a saját érveimet tenném súlytalanná, az emberekben csak azok a bizonyos szavak maradnának meg, nem pedig a mondanivalóm. Igaz, hogy mára előállott az a szomorú helyzet, hogy a trágárság pótolja a mondanivaló hiányát is. Már nem arra törekszenek, hogy a másik érveit megcáfolják, hanem magát az érvelőt akarják ellehetetleníteni.
Ezért van nálunk a vitakultúra valahol a béka feneke alatt, ami már a demokráciánk állapotára is kihat. Hiszen a demokrácia épp azt feltételezi, hogy a másik véleményét tiszteljük, a sajátunkét pedig meg tudjuk védeni. Mi pedig mindkettővel hadilábon állunk.
Az Illés együttesnek volt egy száma, aminek úgy szólt a refrénje, hogy a szó veszélyes fegyver. Mostanában egyre többször jut eszembe ez a szám, és jó lenne, ha mások is tudatosítanák, hogy mit is okozhatnak egy könnyelműen odavetett jelzővel a másik lelkében.
Legyünk empatikusak és tiszteljük egymás véleményét!
