Olvasom az EP határozatával kapcsolatban megjelenő kommentárokat. A sok, néha teljesen ellentétes kicsengésű vélemény azt az élményemet juttatta eszembe, amikor egyszer fizikaóráink tananyagát elemezve összekülönböztem egy barátommal azon, hogy egy kerítés, amit mindketten jól ismertünk, vajon kék, netán zöld.
Ez a két szín ugyanis szomszédos a fizikai színskálán, s ember legyen a talpán, aki csak úgy ránézésre el tudja dönteni bizonyos esetekben, hogy mi a helyes megnevezése annak a konkrét színnek.
Ha ezt az aránylag egyszerű minősítési próbát veszem alapul, akkor azt kell mondanom, hogy nincs abban semmi meglepő, hogy a kicsit összetettebb jelenségekről alkotott értékelések igen eltérőek is lehetnek. Sőt, szélsőséges esetekben, mint például a Sargentini-jelentés esetében is, akár még homlokegyenest ellentétesek is születhetnek.
A dolog akkor válik komollyá, amikor az ilyen értékelésekhez bizonyos emberi érdekek és értékek társulnak. Ugye a kék, illetve zöld kerítés esetében talán még azt is mondhatjuk, hogy teljesen mindegy, melyik nézetet fogadjuk el, mert egy kerítésnél ez a tulajdonság semmit nem javít, és semmit nem ront a kerítés alapértelmét meghatározó értéken.
Az EP-értékeléssel vajon mi a helyzet? Származhat-e egy ilyen fogalmazványból kára vagy haszna az érintett országnak? Bizonyára igen, bár valószínűleg annak megítélésében is, hogy mi a hasznos és mi a káros, egy ország tekintetében újra előjöhet a kék/zöld probléma, sőt az ilyen ítéletek az idő múlásával akár változhatnak is.
Talán helyénvaló az az álláspont, hogy minden jelenség alapvetően hasznossá tehető, ha abból képesek vagyunk tanulságot leszűrni és ennek birtokában úgy változtatni egyes dolgainkon, hogy azok értékelésekor a korábbi kételyeink megszűnjenek. Másrészt beláthatjuk, hogy hasonlóan a kék/zöld problémához, előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a két ítéletalkotó véleményében a különbség megmarad egészen addig, míg valaki nem vesz a festéküzletben szükséges mennyiségű szürke festéket és azt rá nem keni arra a kerítésre…
