Szeptember 23-án, vasárnap kezdődtek meg Kassán a II. Radványi Géza Emléknapok, melyek szerdáig, 26-ig tartanak. Ezeket a Kassai Polgári Klub szervezte a Rovással karöltve. A műsorokra a délutáni órákban kerül sor az Erzsébet utcai MaJel Házban. A rendezvénysorozat fővédnöke Haraszti Attila, Magyarország főkonzulja, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni a megnyitón.
A Grosschmid család egykori Mészáros utcai otthona előtt kezdődött a rendezvény, ahol Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és üdvözölte a vendégeket. Őt követően Gris Emese Diána konzul tekintette át a világhírű rendező életútját és méltatta munkásságát.
Miután megkoszorúztuk Radványi emléktábláját, a jelenlevők megtekintették az áprilisban örvendetesen megújult Márai-emlékkiállítást, melyet Ötvös Anna mutatott be. Itt már megjelennek Radványi filmjeinek plakátjai, hangsúlyosabban a családtagok, főleg az író felesége és annak közvetlen rokonsága, valamint a közös élet fényképei. Ötvös elmondta azt is, hogy a magyar kormány jóvoltából az emeleti lakásban, ahol egykor a Grosschmid família élt, decemberben emlékmúzeum nyílik és régi fényképek nyomán az egykori miliő fogadja majd a látogatót.
Az A.F.F. zenekar (Fotó: Balssa Zoltán/Felvidék.ma)
A MaJel Házban folytatódott a rendezvény, ahol az A.F.F. (Orémus Péter fuvola, Bodnár Attila gitár, Kristóf Bálint dob) zenekar kimagaslóan kellemes élményben részesítette a közönséget.
Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, aki Radványi társrendezője volt (Circus maximus /1980/), a rendezőre emlékezett „Géza bácsi cipői” című előadásában. A rejtélyes cím persze előadása végén értelmet kapott. Az előadó a kihívást abban látta, hogy mozaikokból kell összeraknia egy embert, akit Radványi Gézának hívtak. Gyermekkorában látta a Valahol Európában című filmjét, amikor még sejtelme sem volt róla, egykor milyen hivatást választ, de ez a film meghatározó emlékévé vált. Radványi minden története mélységesen emberi.
Harminc év után tért haza, s a Circus maximus forgatásán találkozott vele, egy humanistával, szaktekintéllyel, elegáns, szimpatikus úriemberrel, aki Európából érkezett. A hölgyeknek egy szál virágot adott, a férfiaknak gázöngyújtót. Lerítt róla, hogy harmóniában él a világgal és önmagával. Mélységes emberség áradt belőle. Legendák szóltak róla és felfedezettjeiről (Jean Paul Belmondo, Romy Schneider, Louis de Funes…).
Gris Emese Diána beszédet mond (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Géza bácsi nem látott jól, mert ólommérgezést kapott, kórházba került. Emiatt testvére, Márai Sándor meglátogatta. Amikor megkérdezte: Sándor, te vagy? – Te látsz? – kérdezett vissza az író és sarkon fordult, elment. Mivel negyedik érzékkel rendelkezett, helyes döntéseket hozott e hiányossága ellenére is.
A Circus maximus forgatása alkalmával az egyik nap nagyon fáradt volt. Kérte, ezen a napon ne forgassanak. Később derült ki, hogy egy kisebb infarktuson esett át…
Amikor hazatelepült, egyszobás lakótelepi lakásban élt, amely spanyolfallal volt kettéosztva. A másik részben felesége, Fekete Nagy Mária közeli rokona lakott.
Elmondta, már nem tudja, hol van otthon. Kassa Csehszlovákia, majd ismét Magyarország része lett, majd ismét Csehszlovákiáé… Szállodai szobájában egy szárnyas oltárt tartott, előtte három cipőt: az apjáét, leányáét és a sajátját.
Almási Tamás (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Élete végén súlyos beteg lett, de nem vallotta be senkinek. Utolsó találkozásukra a kórházban került sor. Akkor sem a betegségéről beszélt, amint várható lett volna, hanem egy filmötletéről. Decrescendo lett volna a címe. Egy férfi fekszik a kórházi ágyon. Látszik az EKG vibrálása, mely egyre csitul, végül teljesen ellaposodik… Ez volt az utolsó találkozásuk – mondta előadása végén Almási, láthatóan megrendülve.
Muszatics Péter, Almási tanítványa a kassai világpolgárra emlékezett. Előadásában igyekezett az 1907-ben Kassán született rendező életét és karrierjét összefoglalni. Radványi szeretett mesélni, sziporkázni. Sok történetére az utókor másképp emlékezik. Ő maga is esetleg két hónap múlva már másképp adta elő, mint korábban, azonban a történet igazságtartalma nem változott. Nem mindennapi történet az sem, hogy a felesége kezét annak férjétől kérte meg.
Életét nehéz rekonstruálni. Interjú készült vele, de könyv róla soha, csak egy vékony füzet 1983-ban. Pedig nagyon kellene róla egy monográfia!
Nyugat-Európa legjobb helyein, a legjobb szakembereknél tanult a múlt század 20-as, 30-as éveiben. Sok meghatározó rendező indult vele egy időben, így Máriássy Félix is.
Muszatics Péter (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Életútjában párhuzamok fedezhetők fel testvérével, Sándorral. Mindketten elegáns kívülállókként jelennek meg. Márai hazatérése után, 1928-ban találta meg helyét otthon, Radványi 1940-ben. Ekkor készítette a Zárt tárgyalás című filmjét, mely egy szerelemféltésből elkövetett gyilkosságról szól. A kamaramű nagy sikert aratott. A párhuzam: Sándor megírja a Válás Budán című munkáját (1935). Ezután kérték fel A beszélő köntös forgatására (1941). Felesége és Jávor Pál játszott benne. Ez is óriási sikert aratott. 1945 előtt még két filmet készített. Az Európa nem válaszol és az Egy asszony visszanéz alkotást. Az előbbi egy óceánjárón játszódik, amelynek kapitánya megszünteti a rádiókapcsolatot a külvilággal. A másik film számos helyszínen zajlik, többek között Hollywoodban is. Egy magyar asszony sikeres lesz Amerikában, annak ellenére, hogy nem tud jól angolul. Mégsem találja a helyét, ezért hazatér… Ez a két alkotás is sikert hoz.
1945-ben átalakul a filmgyártás. A politikai pártok működtetik a filmgyártó cégeket. A kommunista filmgyártó cégnél készül a Valahol Európában. 1947-ben készül el, egy évre rá bemutatják. A neorealista film első részéhez nem is kellenek kulisszák, hiszen az ország romokban hever. Egy kicsit paternalista és szentimentális alkotás, utópisztikus elemekkel vegyítve, ám világhírű lesz. Ez a film alapozta meg a magyar film későbbi nemzetközi hírnevét az Emberek a havason (1942) filmdrámával együtt.
Majd megint egy párhuzam fedezhető fel a két testvér között. Sándor 1948-ban, Géza egy évre rá Nyugatra távozik. Akkor kapja meg a Kossuth-díjat.
Ötvös Anna tárlatvezetése (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ő nem volt tiltott szerző, mint a bátyja, mégsem esett róla szó. Senki sem vette számba filmjeit, Nyugaton meg senki sem foglalkozott vele. Így életműve nincs a helyén a magyar filmtörténeten belül. Márainak is tíz-tizenöt évre volt szüksége, hogy visszakerüljön az őt megillető helyre az irodalomtörténetben, hogy a kádári korszak értékelése eltűnjön.
Olaszországban, Németországban és Franciaországban megrendelésre számos filmet készített. A L’Étrange Désir de monsieur Bard (Bard úr különös vágya, 1954) film Michel Simonnal „a legfranciább alkotásnak számít, melyet egy magyar készített”. A Lányok egyenruhában című filmben is kiváló színészekkel dolgozik (Romy Schneider és Lilly Palmer főszereplésével). Jean Paul Belmondoban meglátja a tehetséget, ugyanúgy, mint egy bárzongoristában, Louis de Funes-ban.
A Nem kell mindig kaviár (1961) című film óriási sikert arat. (Ebből később tévésorozat készült.) Főszereplője, Otto Wilhelm Fischer, egy Darvas Iván karakterű figura: snájdig, deklasszált, virtuóz színész, érthetetlen módon Magyarországon és Szlovákiában teljesen ismeretlen. Fischer négy filmjében is játszott. Az Óriáskerékben is, amely egy bécsi polgárcsalád három generációjának életét követi nyomon nagyjából 1900-tól 1950-ig. A Monarchia szétverése, két világháború, világválság, holokauszt, végül gazdasági fellendülés… Ennek magyar ősbemutatójára tavaly került sor Szolnokon, pedig ez az alkotás alapfilmnek számít Ausztriában, az osztrákok zöme látta.
A megújult Márai-emlékkiállítás részlete. Palenčárné Csáji Ilidkó megkoszorúzza az emléktáblát (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A Tamás bátya kunyhója (1965) közepes sikert aratott. A Táncol a kongresszus (1965) a napóleoni háborúk utáni császárvárost mutatja be, ahol átrajzolják Európa térképét. Ezekben a filmekben is mély életbölcsessége mutatkozik meg.
Miközben a müncheni akadémián oktatott, egy időre elhallgatott. 1977-ben Makk Károly rendező hívta haza. Ezután készült utolsó alkotása, a Circus Maximus (1980). A Zárt tárgyalás főszerepét Páger Antal játszotta, most ebben a filmjében is feltűnik.
A kádári kultúrpolitika azt kívánta megmutatni, hogy lám, az emigráns művészek hazatérnek és még pénzt is kapnak, hogy alkothassanak. Ekkor jött haza Amerigo Tot és mások is. Ezt a szálat azonban el kell felejtenünk. Nem ez a lényeg.
Radványi olyan európai volt, aki Kassán látta meg Európát. Így minden várost Kassává változtatott. Életművész volt. Nagy könnyedséggel tette túl magát az élet és a szakma útvesztőin, amire világhírű öccse nem volt képes, mert ő „komoly” ember volt. Néha odavetett egy félmondatot, melyből valaki forgatókönyvet írt. De ez őt egyáltalán nem érdekelte…
A rendezvénysorozat szeptember 24-én folytatódott a MaJel Házban.
