Interjúsorozatunkban olyan tehetséges nógrádi fiatalokat szólaltatunk meg, akik hűek maradtak szűkebb hazájukhoz, a Palócföldhöz, és büszkén vállalják azt. Elsőként Telek Attila dobossal beszélgettünk, most pedig a Panyidarócból származó Papp Gabriella operaénekessel készítettünk interjút.
Mikor tudatosult benned, hogy olyan hangod van, mint csak igazán keveseknek?
Már óvodáskoromban felhívták rá a szüleim figyelmét, hogy ezt a kislányt zeneiskolába kell adni. Ezt a tanácsot az alapiskolában is elismételte a nevelőnő, mivel a napköziben sokat énekeltem. Ami a családot és a környezetemet illeti, nagyapámmal már kétévesen népdalokat énekeltem. Természetesen a komolyzenei hang csak később jelentkezett.
Ösztönöztek ebben mások is ?
Alapiskolásként minden délután a losonci zeneiskolában gyakoroltam. Innen kerültem egy járási énekversenyre, ahol első díjat nyertem a komolyzene műfajában. Itt ihletett meg két Erdélyből származó lány operaelőadása. Ettől a pillanattól egy égből jövő, sugárzó hang befolyásolta döntésemet, hogy ezen az úton folytassam tanulmányaimat. Először musicalekkel próbálkoztam, majd klasszikus szerzők műveit hallgattam nap mint nap, s végleg áttértem a komolyzenére, az operára.
A „szokványos” zenei konzervatóriumokban tanulsz?
A pozsonyi konzervatóriumba való sikeres felvételim és a négy év elvégzését követően további két év után abszolutóriumot szereztem. Ezután tanulmányaimat a besztecebányai Művészeti Akadémián folytattam, ahol jelenleg magiszteri tanulmányaimat végzem.
Krakkó, Kanári-szigetek, tanulmányutak, mesélnél erről is…
Én a sorsban hiszek, nem a véletlenekben. Az ember sokféle utat megjár az életben és néha a rossz döntések is jó célhoz vezetnek, ahol az ember feltalálja önmagát. Ez a két tanulmányút viszont nagyon jó döntésnek bizonyult, mivel világszínvonalú szakemberekkel dolgozhattam együtt. A krakkói Erasmus-tanulmányutam után a Kanári-szigetekre kerültem, szintén az Erasmus-programnak köszönhetően. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy részt vehettem mester-, előadói és énekkurzusokon Isabell Rey spanyol operaénekesnőnél Lanzarote szigetén, ezen a gyönyörű helyen. A kurzuson professzionális énekesekkel volt szerencsém találkozni. A program keretében még részt vettem egy nemzetközi énekversenyen a Las Palmas melletti Terorban, ahol ötven résztvevő közül bekerültem a döntőbe, az első tíz legjobb előadó közé.
Rengeteg helyen léptél már fel. Melyek a legemlékezetesebbek számodra?
Számos helyen léptem már fel, helyi rendezvényektől kezdve egészen a koncertfellépésekig, mint például konzervatóriumi tanulmányaim alatt a pozsonyi filharmóniában. Versenyeken való szerepléseim egyik említésre méltó pillanata 2012-ben a konzervatóriumok országos versenyén elnyert első díjam, vagy 2013-ban a budapesti Parlamentben elénekelt „Madárka, madárka” című dal, de nagy hatást gyakorolnak rám az operastúdióban kapott szerepek, jótékonysági koncertek és templomi fellépéseim is, ahol érzem Isten közelségét.
Szüleid, testvéred hogyan „tűrik” az otthoni gyakorlásaidat?
Ők már megszokták, ha sokszor zavaró is testvérem tanulása, vagy szüleim csendóhaja közepette, de mi, énekesek már csak ilyenek vagyunk. Még gyaloglás közben is dúdolunk magunkban és az énektechnikára gondolunk. Nemhiába mondják, hogy a művészszakma egy kicsit bolondos…
Szívesen jársz haza a nagymamákhoz, gyermekkori barátokhoz?
Nagyon szívesen látogatom a nagyszüleimet, örülök, ha látom az arcukon a mosolyt, amint meglátjuk egymást. Ez egy nagyon jó érzés. Mindig pozitív energiát és támogatást adnak, ami nagyon fontos ezen a pályán. Gyermekkori barátaimmal is szeretek elbeszélgetni, ha van rá lehetőség.
A legközelebbi terveid?
Októberben készülök a Yuventus Canti nemzetközi énekversenyre Verebélybe, s a főiskolai tanulmányom alatt még olaszországi tanulmányútra szeretnék eljutni. Később hazai és külföldi operastúdiók előmeghallgatásán próbálkozom leszerződtetni magam.
Melyek a legfőbb vágyálmaid a karriered során?
Minden operaénekes álma híres operaházak színpadán szerepelni. Az egyik versenyen egy zsűritag olyan kijelentést tett, ami az emlékezetembe vésődött: „Te a művészetnek születtél és a művészetnek szüksége van rád”. Ragaszkodom a mottóhoz: „Soha ne add fel az álmaidat, csodák naponta történnek!“
Hol hallhatunk legközelebb?
Év végéig nincs tervezett fellépésem, de egy-két rövid karácsonyi koncert szóba jöhet régiónk valamelyik templomában.
