Ez jár a fejemben mostanában, az idősek hónapja idején. Így hát, tisztelt őszülő, ifjú éveik élményeit már csak az emlékeikben őrző, életpályájuk küzdelmeinek zömét már maguk mögött hagyó kedves nő- és férfi polgártársaink, fogadják szeretettel néhány jókívánságomat.
Kívánom, hogy a hitük sohasem hagyja el önöket, hiszen a mai gyorsan változó világban nem könnyű boldogulni.
Kívánom, hogy – ha esetleg már nem is olyan hibátlanul, mint hajdanán, – szolgáljon az egészségük, és ha kell, gyógyszerekre is jusson pénzük.
Kívánom, ha kedvük tartja, elmehessenek kirándulni, színházba vagy hangversenyre; meg tudják venni újságaikat, sőt: egy-egy jó könyvvel is meg tudják lepni magukat.
Kívánom, hogy „költségvetésük” időnként tegye lehetővé apró ajándékokkal kedveskedni unokáiknak, dédunokáiknak.
Kívánom, hogy továbbra is működjenek a családtagjaikkal, szeretteikkel és barátaikkal kiépített érzelmi kötelékek; találkozgassanak minél gyakrabban, segítsék egymást.
És kívánom, önmagamnak is kívánom, hogy ez a mai világ felébredjen csipkerózsikás álmából, s az emberek ne vetélytársaknak, hanem testvéreknek tekintsék egymást. Fejeződjön be mindörökre az esztelen fegyverkezés, hogy mindenre jusson pénz, mindenki boldogulhasson.
Isten áldja önöket!
