A fiatal korában Dunaszerdahelyre költözött író szobra, aki a város egyik alapiskolájának és gimnáziumának is névadója, a sétálóutcában kapott helyet, s egy padon ülve ábrázolja őt. Vámbéry Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann) Szentgyörgyön született 1832-ben.
Szegény zsidó családban nevelkedett. Háromévesen lebénult a bal lába, ám felnőttként ennek ellenére is bejárta Belső-Ázsiát. Születése után édesapja meghalt kolerában. Mikor fiatal édesanyja újra férjhez ment, Dunaszerdahelyre költöztek. A helyi népiskolába járt 12 éves koráig. Szabóinasként dolgozott, majd a kocsmáros gyerekének házitanítója lett. Mivel tehetsége korán megmutatkozott, így tehetősebb ismerősei elhatározták, hogy segítségére lesznek a továbbtanulásában.
Középiskolás éveit a szentgyörgyi piarista gimnáziumban kezdte, majd a soproni evangélikus líceumban folytatta. 16 éves korára már folyékonyan beszélt héberül, latinul, franciául és németül, miközben tanulta az angolt, pár skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket. További tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. Sok ismert gondolkodóval ismerkedett meg (Vörösmarty Mihály, Arany János). 1857-ben Isztambulba utazott Eötvös József báró támogatásával, ahol tanítóként dolgozott és megírta első művét, a magyar-török, török-magyar szótárt.
Vámbéry Ármin ázsiai útvonala
Kőrösi Csoma Sándorhoz hasonlóan ő is Ázsiában vélte felfedezni a magyarok eredetét, így a Magyar Tudományos Akadémia (melynek ekkor már levelező tagja volt) pénzügyi támogatásával 1861-ben útnak indult Ázsiába. Vámbéry útja volt az első sikeres, európai ember által véghezvitt újkori felfedezőút e térségben. 1864-ben érkezett vissza Pestre.
A „Közép-ázsiai utazás” és annak angol nyelvű változata, a „Travels in Central Asia” 1865-ben jelent meg. Ausztria londoni nagykövete ajánlólevéllel jutalmazta őt, mellyel a császár fogadta őt kihallgatásra. Jutalmul kinevezték a Pesti Egyetem nyelvtanárának. Az egyetem vezetése nem nézte jó szemmel ezt a kinevezést, melynek több oka is lehetett. A zsidó származású, református egyházba megtért Vámbéryt fenntartásokkal fogadták a jezsuita múlttal és katolikus hagyományokkal rendelkező iskolában. Csak tetézte az ellenséges fogadtatást, hogy Vámbéry nem szerzett érettségi bizonyítványt és egyetemi oktatásban sem vett részt soha. 1865 és 1904 között a Budapesti Tudományegyetemen a keleti nyelvek tanítója, majd tanára lett. Itt alapította meg a világ első turkológiai tanszékét.
Vámbéry a közeli türk–magyar népi és nyelvi kapcsolat elméletének szószólója volt, e tárgyban írott munkái gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon, mely ugor–török háborúként híresült el.
Vámbéry szerint a magyar nyelvben található igen jelentős számú török elem arról tanúskodik, hogy a magyar kontaktusnyelv, ugor és türk elemekből kialakult kevert nyelv, melynek nem csak egy, hanem két őse van.
Vámbéry haláláig kitartott az elmélete mellett. „…ugorok voltak azok, kik az alapelemet alkották; de ehhez az alaphoz az idők során oly nagymértékben járult hozzá egyre több török-tatár elem, hogy a török elem fölébe kerekedett az alapot alkotó ugoroknak s ily módon állt elő az a tarka népkeverék, mely később a magyar néven lett ismeretessé”. (In: Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. 94. o.) 1872-ben Xantus Jánossal, Hunfalvy Jánossal és Berecz Antallal részt vesz a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában. Még ebben az évben megszületik fia (Vámbéry Rusztem), Rechnitz-Arányi Kornéliától. Az MTA 1876-ban rendes tagjává, 1893-ban tiszteletbeli tagjává, 1894-ben igazgatósági tagjává választotta. 1889 és 1890 között a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt. 1931-ben halt meg Budapesten. Sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található.
A letakart szobor a sétálóutcán (Fotó: Sziklai Krisztina /Felvidék.ma)
Dunaszerdahelyen Mag Gyula szobrászművész alkotását november 8-án leplezték le. A letakart szobor körül megtelt az utca a leleplezésre érkezettekkel.
A nemzetközi hírű keletkutató, Dunaszerdahely város prominens személyisége egész alakos szobrának avatásán ünnepi beszédet mondott dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere, aki beszédében példamutatónak nevezte Vámbéryt, akinek élete, személyisége jó útmutatás a fiatalok számára. Beszédet mondott még Hodossy Gyula, a Vámbéry Ármin Polgári Társulás igazgatója, dr. Dobrovits Mihály, a Vámbéry Tudományos Kollégium elnöke, Prof. dr. Popper György, a Nagy Nyakék lovagja, a jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Perjelségek Szövetségének magyarországi nagyperjele, a lovagi állam miniszterelnöke és a Szuverén Ciprusi Rend Nagykancellárja és Kulcsár Lajos, a COOP Jednota elnöke, a jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend lovagja, aki az avatás után fogadást rendezett az ünnepségen résztvevők számára.
