„Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak” – János evangéliumának szavaival kezdte köszöntőjét Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke A Mindszenty-per hetven év távlatából című, a parlament felsőházi termében tartott nemzetközi konferencián, amelynek alcíme: Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában.
A kereszténység megalakulása óta az üldözöttek vallása volt, de a két évezred történetéből is kiemelkedik a kommunista diktatúra korszaka.
A szovjet rendszer 1917-es megalakulását követően az első hat évben 18 ezer papot likvidált.
E módszert követték 1945 után az elfoglalt területeken: a földreformmal megfosztani anyagi alapjaitól az egyházakat, intézményeiket bezárni, majd vezetőik ellen pereket indítani koholt vádak alapján.
A nyílt erőszaktól a szocializmus évtizedeinek végére a megtűrtségig enyhült az egyházak helyzete, de a cél, a megszüntetés nem változott. Az elszenvedett károk pedig helyrehozhatatlanok. Ezért is támogatja a polgári kormány az egyházakat, hogy újra el tudják látni hajdani oktatási, nevelési, egészségügyi és szociális feladataiknak legalább egy részét.
Sajnos az út, amely felé Nyugat-Európa halad, ennek az ellenkezője. Napjainkban a világ 65 országában 400 millió keresztény élete van veszélyben, s Ferenc pápa szerint ötpercenként egy hal közülük mártírhalált
– mondta Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke.
A megpróbáltatásokat elszenvedő főpapok nagyságáról ma már a nyilvánosság előtt beszélhetünk, jóllehet ma sem élünk problémák nélkül – mutatott rá Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, aki a távollévő Erdő Péter bíboros prímás üdvözletét tolmácsolta. Ez a konferencia segít közelebb kerülni saját gyökereinkhez, jobban megismerni a kort, amelyben a nagyhatalmak alkuja olyan sorsot szánt Kelet-Közép-Európa népeinek és egyházainak, mint amilyenről az előadások szólnak.
Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke is megdöbbentő számokat hozott:
az elmúlt esztendőben a világon 4136 keresztényt gyilkoltak meg hite miatt és 1266 templomot ért támadás. De az üldözött keresztények segítésére csak egyetlen ország hozott létre külön államtitkárságot: Magyarország.
Képesek vagyunk-e tanulni a történelemből, és abból, hogy a barna és a vörös diktatúrák főszereplői eltűntek a süllyesztőben, egykori áldozatukról, Mindszentyről viszont könyveket írnak, zarándoklatokat szerveznek az emlékére, és boldoggá avatásának napját is egyre közelebb érezzük?
Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Mindszenty Alapítvány elnöke beszédet mond a Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek perének 70. évfordulója alkalmából rendezett kétnapos konferencia nyitónapján.
MTI/Koszticsák Szilárd
Kérdésére pár órával később maga adta meg a választ, amikor rendkívüli bejelentéshez kért szót, mert akkor érkezett a hír Rómából, hogy Ferenc pápa engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímása „hősies erényeinek elismerését” – ezzel közelebb került a mártír főpap a boldoggá avatásához – magyarázta Habsburg-Lotharingiai Mihály. Deo gratias! – tette hozzá a hírre felálló konferencia résztvevőinek tapsa közepette.
A kétnapos rendezvény gazdag programja három intézmény együttműködésének eredménye. Egyikük a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek elnöke, Földváryné Kiss Réka köszönetet mondott a konferencia fővédnökének, Kövér László házelnöknek, továbbá az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság munkatársainak, Bellavics László igazgatónak, valamint az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontnak és Fodor Pál főigazgatónak, aki széles tudományos kapcsolatai révén megnyerte a konferencia külföldi előadóit, hiszen az egyházak üldözése a Szovjetunió alá rendelt országok mindegyikében lezajlott.
Földváryné Kiss Réka Márai Sándor szavait idézte, hozzátéve, hogy az író a lényegre tapintott, amikor Mindszenty sorsában a magyarság sorsát látta. A hercegprímás perével az egyházat akarták megsemmisíteni, de ez a per volt az, amely 1945 után a leginkább megdöbbentette a világot.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke beszédet mond a Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek perének 70. évfordulója alkalmából rendezett kétnapos konferencia nyitónapján az Országház felsőházi üléstermében 2019. február 13-án. MTI/Koszticsák Szilárd
A Life magazin önálló számot szentelt a pernek, s ma alig hihető, de akkor Párizsban utcai tüntetés volt Mindszenty mellett.
A Nyugatnak a magyar főpap perén keresztül kellett szembesülnie a kommunista diktatúra brutalitásával. Később, ahogy a hidegháborús hangulat enyhült, a téma is elhalványult, sőt: Mindszenty személye kényelmetlenné is vált a kapcsolatokban, de akkor ezek a perek mindenütt bekövetkeztek, mert a cél azonos volt, csak az egyes országok egyházaihoz, azoknak a helyi társadalmakban betöltött szerepéhez igazították.
Ezekre a helyi sajátosságokra Gárdonyi Máté plébános, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára is utalt, elemezve a közép-európai egyházi intézmények szétzúzását. Részletesen ismertette, hogy 1945 előtt milyen és mekkora intézményrendszert működtetett a katolikus egyház az iskoláktól a sajtóig, a szociális intézményektől az egyesületekig. Mindebből 1950 őszére csak a templomok maradtak és egyetlenként a Rózsafüzér Társulat, viszont született egy új „egyesület”: a papi békemozgalom. Mindez gondosan elő volt készítve a kommunisták részéről attól kezdve, hogy 1945 őszén a választásokon a baloldal óriási vereséget szenvedett. Rákosi ezt az ellátási nehézségekkel, az inflációval és Mindszenty főpásztori fellépéseivel magyarázta.
Hogy miként láttak hozzá az esztergomi prímás letartóztatásához, majd elítéléséhez, arról Balogh Margit, az MTA BTK Történettudományi Intézetének kutatója beszélt, akinek Mindszentyről írt kétkötetes életrajzát az ülést levezető Fodor Pál elnök a legalaposabb és legkitűnőbb munkának nevezte. Balogh Margit olyan részletekről is szólt, hogy
Rákosinak három órát kellett várakoznia Sztálin előszobájában, hogy engedélyét kérje a magyar főpap bebörtönzéséhez.
A szovjet álláspont ugyanis tartózkodó volt az ügyben, míg az ÁVO Mindszenty titkárát, Zakar Andrást hurcolta el az utcáról, és csikart ki belőle az ismert módszerekkel olyan vallomást, amelynek alapján el lehetett indítani a letartóztatást.
Balogh Margit cáfolta azt az elterjedt vélekedést, hogy Mindszenty Józsefnél különböző akaratbénító szerekkel érték el a „beismerő” vallomást.
Décsi Gyula államvédelmi ezredes eszközei a verések, a durva megalázások és az alvás megvonása volt. Ezek hatására írta alá a kikényszerített és lediktált vallomást az esztergomi érsek, de minden aláírása mellé odatette a c. f. betűket, amelyek latinul azt jelentették: kényszer hatására.
1949. február 3-tól 8-ig tartott a per, amely alatt éjszaka 70, nappal 250 ávós őrizte a hét vádlottat, akit Mindszentyvel együtt akartak elítélni mint tettestársakat.
Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma
A nyilasok által bebörtönzött főpapot fasisztának nem lehetett kikiáltani, ezért legitimista összeesküvéssel és hűtlenséggel vádolták, ami elég lett volna a halálos ítélethez is, de a közvélemény jobban értette a kémkedést és a valutával való üzérkedést, tehát ezzel is kiegészült a vád. Olti Vilmos bíró életfogytig tartó fegyházra ítélte. Hat vádlott társa jóval enyhébb ítéletet kapott.
Későbbi sorsát: a fegyházat felváltó szigorú házi őrizetet, 1956-os kiszabadítását, majd november 4. után az amerikai nagykövetség épületében, végül a bécsi Pazmaneumban töltött éveit jól ismerjük. A történész szerint
Mindszenty József megtehette volna még a letartóztatása előtt, hogy visszavonul, vagy távozik az országból, de nem tette, mert így tudta a nemzetközi figyelmet ráirányítani a kommunizmus valóságára. Ez egy újfajta mártíromság volt.
A konferencia külföldi résztvevői a lengyel, az ukrán, a román, a csehszlovák és a horvát egyházak helyzetét ismertették ugyanabban a korszakban.
Kik hurcolták meg a bíborost? A titkosrendőröktől Rákosiig
Kik hurcolták meg a bíborost? A titkosrendőröktől Rákosiig – ez volt Zinner Tibor előadásának címe és témája. A Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézet történésze, aki több könyvet is írt a Mindszenty-perről, a koncepciós perekről, a diktatúrát működtető intézményekről, pontos képet rajzolt a hetven évvel ezelőtti hatalmi hierarchiáról. Az ÁVO, majd ÁVH a maga félelmetes és brutális tevékenységével végrehajtó volt, ami természetesen nem menti fel a benne résztvevőket, de azokat az utasításokat hajtotta végre, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetése kiadott. Ez a vezetőség nyolc személyből állt: a Moszkvából érkezett négyek: Rákosi, Gerő, Farkas és Révai, valamint az itthoni kommunisták közül: Rajk és Kádár, továbbá két szociáldemokrata: Szakasits és Marosán.
De az ÁVH vezetésében sem nyeretlen kétévesek dolgoztak, még egyházjogból is felkészültek a Mindszenty-pert előkészítő jogászok, de azért nem egyszer fordult elő, hogy Rákosi maga javított bele a bíboros „vallomásá”-ba, vagy Alapi Gyula ügyész vádiratába.
Különös gondot fordítottak a per konstruktőrei a vádlott-társak kiválasztására. Ezt Wirthné Diera Bernadett, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója ismertette. Demonstrálni kellett, hogy összeesküvés a vád, ehhez kellett megtalálni a megfelelő szereplőket.
Összesen 20 embert tartóztattak le, többeket már Mindszentyt megelőzően. Titkára, Zakar András annyira megtört a kihallgatásokon, hogy vallomásával megkönnyítette az esztergomi levéltárban tartott házkutatást. Dr. Ispánki Béla egyetemi lelkész Mindszenty ajánlásával 1946-47-ben Rómában tanult, és Nagy Miklós pap, költő, az Actio Catholica titkára a külföldről érkező segélyszállítmányok szervezésében vettek részt, ezért őket valutaüzérkedéssel vádolták. Dr. Baranyay Jusztin ciszterci szerzetes, egyetemi tanárt szervezkedéssel, Tóth László katolikus újságírót hűtlenséggel.
A hűtlenség és az államellenes szervezkedés mindenkinél vádpont volt. Mellékperként folyt egy gazdasági per is, amelynek fő vádlottja, mint az ország legnagyobb földbirtokának tulajdonosa, herceg Esterházy Pál volt.
Esterházy „üzérkedési” ügyét azonban áttették – Révai utasítására – a Mindszenty-perbe, hogy a nagyközönség számára bizonyítékul szolgáljon a főpapság és az arisztokrácia összefonódására. A hét vádlott közül Mindszentyt és Ispánkit ítélték életfogytiglani fegyházra. Tóth László a váci fegyházban halt meg, Baranyay Jusztin az ottani szenvedések következtében közvetlenül 56-os kiszabadulásakor, Nagy Miklós és Zakar András vidéki plébánosként szolgáltak, Esterházy és Ispánki külföldre távoztak 1956-ban, a bíboros sorsát ismerjük.
Wirthné Diera Bernadett és Kahler Frigyes (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A Mindszenty-per helye a magyar jogtörténetben
A Mindszenty-per helye a magyar jogtörténetben című előadásában Kahler Frigyes történész, jogász a koncepciós per fogalmát is tisztázta, mert sok körülötte a zűrzavar. A koncepciós per lényege, hogy politikai cél elérése érdekében fiktív tényállás alapján hozzanak ítéletet. Bizonyítékként elég a vádlott beismerő vallomása, és fontos a teatralitás, ezért felhasználják a büntetőeljárás külsőségeit, de hiányzik a jogszerűség: a független bíróság, a törvény előtti egyenlőség, vád és védelem egyenlősége és az ártatlanság vélelme.
A Mindszenty-per célja: frontális támadás az Istenhit ellen, fenyegető üzenet a nem katolikusok felé is, a vallásos emberek kiszorítása a társadalmi pozíciókból, támadás a birtokos parasztság és földje ellen, valamint a civil társadalom felszámolása.
Rákosi utasítása az volt, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvekből ne csak a magyar társadalom minden rétege, de a külföld is érzékelje „a reakció elvetemültségét”. Teljes kézi vezérléssel zajlik a per: a politikai vezetők kreálják a bizonyítékokat, amelyek valódiságát az ávósok kínvallatással ismertetik el a vádlottakkal. Ebben a rendszerben nem kellett jogellenes magatartás ahhoz, hogy valakit elítéljenek. A jogellenesség fogalma helyére a reakciós fogalma lépett, tehát elegendő vád volt egy ítélethez kimondani az illetőről, hogy reakciós. Ez volt a magyar büntetőjog halála.
Hogyan szolgált mintául a Mindszenty-per Szlovákiában?
Hogyan szolgált mintául a Mindszenty-per Szlovákiában – erről Bukovszky László, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet történésze tartott előadást. Miután a kollektív bűnösség kimondásával 1945-től a magyar egyházak elvesztették mindenüket, iskoláikat államosították, egyesületeiket, sajtójukat betiltották, megtörtént a tömeges deportálás Csehországba, az áttelepítés Magyarországra, a reszlovakizáció a Felvidéken, 1948-ban bekövetkezett a kommunista fordulat, s az egyházellenesség már a szlovák egyházra is kiterjedt.
A Mindszenty-pert nagy figyelem kísérte, mert a Nemzeti Front és az állambiztonság tisztában volt azzal, hogy a bíborosnak a szlovák katolikus egyházzal is vannak kapcsolatai, nemcsak az ottani magyarokkal.
Teodor Baláž, a szlovák politikai rendőrség második embere kapcsolatba lépett Szűcs Ernővel, az ÁVH ezredesével, akitől kérte az összes számukra fontos dokumentumot. Ezek között szerepelt Krausz Zoltán és Varró István, az 1945-ben alakult Csehszlovákiai Magyar Népi Szövetség két aktivistájának neve is, akik Mindszenty javaslatára Ausztriába akartak eljutni, hogy nyugaton ismertessék a szlovákiai magyarság helyzetét. Budapesten letartóztatta őket az ÁVO és Rajkánál 1949. február 20-án átadta a szlovák politikai rendőrségnek. Ezzel elindult a letartóztatási lavina, a szokásos váddal: titkos államellenes szervezkedés a népi demokrácia megdöntésére. Ami új volt benne: gazdasági és politikai információk gyűjtése Mindszenty számára.
Bukovszky László és Zinner Tibor (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Összesen 48 dossziét nyitottak, 18 katolikus pap és 4 református lelkész volt a brutális eszközökkel kihallgatott letartóztatottak között.
Az Arany A. László pozsonyi egyetemi tanár vezette Népi Szövetség ellen indított per mellé bekerült Bokor Ferenc ipolykeszi kántortanító 6 fős csoportjának vádirata is, mire 1949. december 20-án megkezdődött a tárgyalás.
A történelmi Magyarország feltámasztása, Habsburg-restauráció és a népi demokrácia felszámolásának vádjával végül tíz személyt ítéltek el, közülük Kovács Pál kanonok a kihallgatás során, Bokor Ferenc pedig a börtönben halt meg.
A per célja: megerősítve a kommunista hatalmat félelmet kelteni a magyar kisebbségben és az egyházakban.
