Minden tavasszal visszatérő esemény, hogy II. Rákóczi Ferenc születési évfordulóján a nevét viselő, és emlékének ébren tartását is célul tűző szervezet, a Rákóczi Szövetség, koszorúzási ünnepséget tart a Kossuth téren, a fejedelem szobránál. Ezúttal korábban és rendhagyó módon, az emlékévhez kapcsolódva zajlott az ünnepség: 300 Kárpát-medencei középiskolai diák rajzolta ki az Országház előtt II. Rákóczi Ferenc címerét.
A Rákóczi Szövetség ünnepi megemlékezésén beszédet mondott Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Egy Rákóczi-idézettel kezdte és a sok nehéz időt és változást megért tér történelmével folytatta, amelyben az egyetlen állandóságot, több mint nyolcvan éve, a fejedelem szobra jelenti: néma tanújaként mindannak, ami a nemzettel történt.
II. Rákóczi Ferenc emlékét sem az idő, sem a megpróbáltatások nem tudták kiszakítani a nemzet szívéből.
Kevés olyan szereplője van a magyar történelemnek, aki úgy fűzné össze a magyarságot, mint a fejedelem, akinek emlékezete a külhoni közösségekben – ha lehet – még erősebb, mint idehaza.
„Rákóczi öröksége azt üzeni ma nekünk is, nektek is, hogy a szülőföldeteknek, közösségeteknek szüksége van rátok, szüksége van mindannyiunkra.
A mi közös döntéseinken múlik, hogy szülőföldünk jövője hogyan alakul. Csak mi tarthatjuk meg életerejét és magyarságát.
Mi azon dolgozunk, hogy olyan körülményeket teremtsünk számotokra a szülőföldeteken, amelyben jó felnövekedni, jó élni, kapjatok anyanyelvi oktatást, minőségi tudást, lehetőséget terveitek megvalósításához. Az a célunk, hogy az egész Kárpát-medencében minden magyar gyerek jobban éljen, mint a szülei.”
Az államtitkár köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek, hogy évente több tízezer magyar fiatal kapcsolatépítéséhez járul hozzá, az Emlékbizottságnak köszönte a Rákóczi-év ötletét, a megvalósításhoz pedig mindenkinek sok sikert kívánt.
Végül ismét a fiatalokhoz fordult, emlékeztetve őket:
„ez itt nem egy ország, hanem egy nemzet főtere, egy nemzeté, amelynek mindnyájan tagjai vagytok.
Kívánom, hogy köveit taposva együtt élhessétek meg az összetartozásotokat, II. Rákóczi Ferenc emléke előtt megállva pedig fogadjátok meg, hogy nem szűntök meg álmodni, újat tervezni, mindeközben szem előtt tartva az állandó, az örök lényeget: szülőföldünk, otthonunk szeretetét.”
A beszédet követően került sor a koszorúzásra, amelyet – mint az ünnepség egészét – Nagy Csaba tárogatóművész játéka kísért. Potápi Árpád János államtitkár, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke Martényi Árpád és Tárnok Balázs alelnökökkel, Id. Lomnici Zoltán az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint a diákszervezetek vezetői helyezték el koszorúikat II. Rákóczi Ferenc lovasszobránál.
Az ünnepélyes hangulatot hirtelen vidám nyüzsgés váltotta fel, hogy szinte pillanatok alatt rendeződjék át a tér közepe több száz diák alkotta élőképpé.
A diákok a Rákóczi Szövetség szervezésében egy Középiskolás Vezetői Fórumon vesznek részt, ahol segítséget kapnak az ifjúsági szervezetek működtetéséhez, programok lebonyolításához, illetve szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot más külhoni és anyaországi középiskolás szervezetekkel – tudtuk meg Csáky Csongortól, a Rákóczi Szövetség elnökétől. „Bár az emlékév hivatalosan csak március 27-én nyílik, azt szerettük volna, hogy részesei és szereplői lehessenek a hagyományos koszorúzási ünnepségnek itt, a nagyságos fejedelem szobránál.”
Az emlékévről id. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke – az eddigi emlékévek javaslattevője – elmondta, hogy a nyitóünnepség színhelye a Hősök tere lesz, és nagyon gazdag évre számít, hiszen eltérően az eddigiektől, most az Országgyűlés döntött az elfogadásról, méghozzá egyhangú igennel. Ilyen egységet régen láttak a Ház falai.