Akár a fenti cím is lehetne a mottója a III. Kárpát-medencei nemzetközi tudományos konferenciának, melyet a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán tartottak meg március 20-án. Témájául a középszintű állami és felekezeti iskolák, tanítóképzők és árvaházak 1869-1949 közötti helyzetének elemzését választották.
A konferencia főszervezője Kováts-Németh Mária egyetemi magántanár volt, a résztvevőket Juhász György, a SJE rektora és Lévai Attila, a SJE RTK dékánja köszöntötte.
A délelőtti plenáris ülés előadásai között szerepelt Lukács Olga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem RTK dékánjának előadása, amely Az erdélyi református kollégiumok harca a megmaradásért a két világháború között címet viselte, Bábosik István, az ELTE professzora pedig az Értékteremtés az iskolában – konstruktív életvezetés megalapozása című előadásában az újfajta fejlesztési stratégiákat mutatta be. A konstruktív életvezetés olyan életvitel, amely a társadalomnak és az egyénnek is a javára válik. Megállapítása szerint
a jövő iskolája a feladatcentrikus iskola, sok tevékenységgel,
hiszen: „ Teher alatt nő a pálma” – hangsúlyozta a professzor úr.
A délutáni program előadásai 5 szekcióban, igen nagy érdeklődés mellett zajlottak.
Az Oktatáspolitika – kisebbségi nyelv szekcióban a következő érdekfeszítő előadásokat hallhattuk:
Somogyi Alfréd, tanszékvezető, Selye János Egyetem: „Törvénybe zárt nyelv 1879-ben és 2019-ben”. Az 1879. évi XXVIII. törvénycikk, s az időben utána született nyelvhasználati szabályozások összehasonlítása a 270/1995-ös, többször módosított szlovák államnyelvi törvényben foglaltakkal aktuális tanulságokkal szolgáló tanulmány volt.
Püsök Sarolta adjunktus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem munkatársa a Női lelkészek képzése Kolozsváron címmel tartott előadásában a 20. század eleji állapotokat mutatta be. A 20. század elején az európai protestáns teológiai karokon sorra jelennek meg a női hallgatók, Kolozsváron 1916-ban iratkozott be az első nő. A tanuláshoz való jogot heves viták előzték meg, de a vallástanítástól a szószékig vezető út is egy érdekes történet, amelyet érdemes megismerni. A régi érvek és ellenérvek a jelenkor számára is hasznosak a lelkészi pálya helyes értelmezéséhez.
Bordás Sándor főiskolai tanár a Kodolányi János Egyetemről a Történelmi traumáink a határon túli magyarság mindennapjaiban című előadása egy hároméves kutatásról szólt a magyar történelmi traumák feldolgozottságát/feldolgozatlanságát taglalva a magyarországi és a határon túli véleményformálók nyilatkozatai alapján. A határon túl nemcsak magyarokat, hanem szlovákokat, szerbeket, románokat, osztrákokat is megkérdeztek. A kutatást a Kodolányi János Egyetem (akkor Főiskola) elnyert pályázata alapján valósították meg.
A Kodolányi János Egyetem professzora, Darai Lajos Mihály a Magyar alkotmányos oktatás című előadása ugyancsak komoly témát feszegetett. Térségünkben ugyanis az állam a polgári és gazdasági fejlődést a történelmi alkotmány keresztény eszmeisége által vezérelt oktatással érte el, mert annak egyesítési elve hatékony együttélést teremtett. De ezt a szellemiséget az új nagyhatalmi célok elnyomták és az egységes gazdasági térséget feldarabolták. Az oktatás terén a hanyatlást enyhítette a hagyománnyá erősödött korábbi gyakorlat folytatása, de nehezítette az új nemzetközi politikai viszony. A megoldást a közelmúltig akadályozta a két világháború öröksége, de éppen a magas szintű oktatás miatt a térség és népei őrzik rangjukat és európai viszonylatban visszaveszik korábbi szerepüket. Eme alkotmány és az oktatás kapcsolatában pedig a főszerepet a középszintű oktatás innovatív ereje vitte.
Gyurgyík László, a Selye János Egyetem professzorának előadása: A (cseh)szlovákiai magyarság demográfiai változásai 1921 és 2011 között – különös tekintettel a magyarság műveltségi szintjének alakulására címet viselte. Az előadás a (cseh)szlovákiai magyar lakosság demográfiai összetételének alakulásával foglalkozott 1921 és 2011 között. A csehszlovák érában a második világháború utáni időszakban megtartott minden népszámlálás alkalmával kérdés volt a lakosság nemzetisége, az anyanyelv azonban csak 3 alkalommal. (1970, 1980, 1991). Az 1993 óta független Szlovákiában két alkalommal (2001-ben és 2011-ben) került sor népszámlálásra. A lakosság nemzetiségi hovatartozása mellett az anyanyelvre is rákérdeztek. Ezen adatok tükrében vizsgálták meg a magyarság demográfiai változásait, illetve műveltségi szintjének alakulását, mely folyamatosan kedvezőtlenebb az országos trendeknél.
Petheő Attila, a Selye János Egyetem PhD-hallgatójának nagyon érdekfeszítő előadása zárta a konferenciát. A fiatal szakember A magyar református és állami iskolák helyzete a két világháború közti Csehszlovákiában című előadásának célja az volt, hogy megfigyelhessük az első világháború utáni csehszlovákiai magyar közélet alakulását, különös tekintettel a Református Keresztyén Egyház oktatásban vállalt szerepére. A kutatásai során áttanulmányozott barsi és komáromi egyházmegyék jegyzőkönyveit, a csehszlovákiai magyar nemzetrész oktatásügyével kapcsolatosan fellelhető híradásokat ismertette a losonci teológiai szeminárium megnyitásáig. Megtudhattuk azt is, hogy
Trianon következményeként Csehszlovákiához csatolt Felvidéken tisztviselők, állami alkalmazottak, értelmiségiek zöme nem kapta meg a csehszlovák állampolgárságot. A kiutasítottak, illetve elmenekülők száma 102 ezer főre tehető 1920 végéig.
A három református egyházmegye magyar többsége is sok helyütt vezető nélkül maradt. Kutatásaival a megvizsgált időszakban a református közösség tevékenységének nemzetmegtartó szerepére, az oktatásban végzett munka nagyságára kívánt rámutatni. Előadásában azt a tényt emelte ki, hogy a Református Keresztyén Egyház az első világháború utáni évek Csehszlovákiájának oktatásügyében meghatározó szerepet játszott abban, hogy a magyar közélet fejlődhessen az új körülmények között is.
