Nem sokkal a rendszerváltás után Budapesten, Andrasofszky Barna kezdeményezésére egy máig működő, nagyon fontos civil szervezet alakult: a Magyar Egészségügyi Társaság (MET). Ez az orvosokat, ápolókat, s az orvoslás egyéb területein dolgozó szakembereket tömörítő közösség tudatosította, hogy a magyar nemzet testi-lelki állapotának javítása alapvetően fontos fennmaradásunk és sikerességünk érdekében.
A MET a Kárpát-medence magyarlakta országaiban testvérszervezetek létrehozását szorgalmazta. Nálunk, a Felvidéken, nyomban a MET létrejötte után Fegyveres Marica volt az alapító, majd gyarapodni kezdett a tagság, szoros kapcsolatot ápolva a MET-tel, önálló rendezvényeket tartva itthon is. A hazai magyar tömörülés első vezetője Bajnok István volt, akit ifj. Bastrnák Ferenc követett az elnöki székben. Ő 2007-ben Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság (SZMET) néven bejegyeztette a szervezetet a minisztériumban.
A komáromi székhelyű SZMET jelenlegi elnöke Hollósy Tamás nyugalmazott szülész-nőgyógyász szakorvos. Vele beszélgettem.
Az SZMET közhasznú szervezet, mentes a pártpolitikától, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem érdeklődünk nemzetünk történelme iránt. Akit érdekel a múltunk, tudja, hogy a magyarságnak szinte folyamatosan küzdenie kellett fennmaradásáért: világháborúkba kényszerítettek bennünket, meg kellett, és ma is meg kell védeni a nyelvünket; Trianonban szétszaggatták az országunkat, a második világháború után a hazai magyarságot teljes jogfosztottság érte – a Beneš-dekrétumok máig érvényben vannak! Ezek az események nagyban kihatottak és kihatnak a lelki életünkre is, napjainkban pedig a migrációs válság okán kell aggódnunk a sorsunk, s egyúttal a kereszténység jövője miatt. A felsorolt eseményeknek megbetegítő hatásuk van, ezért a nemzetünket is gyógyítani kell, s ebbe a munkába minél több kortársunkat kell bevonni.
Milyen rendezvényeket szervez, illetve milyen összejöveteleken vesz részt az Ön által vezetett társulás?
Rendszeresen részt veszünk a tagszervezetek konferenciáin a Kárpát-medencében, és mi magunk is szervezünk ilyeneket itthon, Komáromban. Ezek részben szakmai fórumok, részben a nemzetegyesítést szolgáló összejövetelek. Nemrég például Székelyudvarhelyen, Romániában és Lendván, Szlovéniában jártunk. Székelyudvarhelyen a XXVI. Családorvosi Továbbképző Konferencián vettünk részt, melyen neves professzorok előadásában urológiai, szemészeti, ideggyógyászati, emésztőszervi, ortopédiai, szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi betegségek orvoslásáról esett szó. Bemutattak néhány olyan digitális terméket is, melyek megkönnyíthetik a családorvosok mindennapi munkáját. Házigazdáink kirándulást szerveztek Kányádi Sándor költő szülőfalujába, Nagygalambfalvára is, ahol megtekinthettük a tavaly elhunyt kiválóság szülőházát és síremlékét. Leírhatatlan élmény volt számunkra a csíksomlyói kegytemplomban tett látogatás, a Csíki Székely Múzeumban tett séta és a Makovecz Imre tervezte csíkszerdai „Rézangyalos templom”.
És miként sikerült a muravidéki Lendván megrendezett konferencia?
Az is élmény volt. Itt a szenvedélybetegségek képezték a központi témát. Kiderült, hogy az okostelefonok használatának káros hatásai már a gyermek egyesztendős korában is megfigyelhetők! És szólt egy előadás arról is, hogy az elektromos cigaretták nem szüntetik meg sem a dohányzástól való függőséget, sem a tüdőrák veszélyét! Izgalmas volt az egykori tájfutó világbajnok, Monspart Sarolta előadása is a mozgás fontosságáról. A lendvai tartózkodás kulturális téren is emlékezetes marad – jártunk például Deák Ferenc felmenőinek emlékházában Zsitkóczon.
Milyen szakembereket találni az SZMET tagjai között?
Van szülész-nőgyógyász, pszichológus, szemgyógyász, sebész, kardiológus, elmegyógyász, hematológus, gyógyszerész, de vannak közöttünk pedagógusok és egészségügyi nővérek is. Szívesen látnánk tagjaink között olyanokat, akik felelősséget éreznek a mai nehéz időkben a magyarság sorsáért, mert Szlovákiában egyes térségekben még mindig több a művi vetélések száma a magyarok körében, mint a szlovák polgárok esetében, és gondot okoz az asszimiláció. Össze kell fognunk, s ez nemcsak az egészségvédelemben dolgozók, hanem mindnyájunk feladata!
