Szlovákia, a béke, a szeretet és a tolerancia hazája. Sirályok repülnek az alkonyban, és reggel galamb száll az ablakpárkányra olajággal. A távolba tekintve mókusok pajkoskodnak szelíden egy vadgesztenyével, miközben Čaputová elnök mosolyog, hogy immár győzedelmeskedtek a „rossz felett”.
Nagyjából így képzelik el az egyszáz éves országot külföldön. Miközben nagyszüleinket hitleri módszerekkel terelték marhavagonokba és deportálták kényszermunkára, elvették tőlük az állampolgárságukat és nagy részüktől földjeiket, vagyontárgyaikat. Eközben toloncolták ki az értelmiségünket, az otthon maradottakra pedig erőszakkal kényszerítették a reszlovakizációt és az identitás-feladást, majd egy tollvonással zárták be a magyar iskolákat és számolták fel a magyar intézményrendszert. Ugye ismerősek a Beneš-dekrétumok, melyekről még a leginkább kisebbségbarát és liberálisabb szlovákok is úgy nyilatkoznak, hogy nem szabad bolygatni? Nyilván nem, hisz ez már a múlt, ma már ehhez hasonlók elképzelhetetlenek.
Az újkori nagy liberális demokráciában aztán a nyakunkra olvastak egy nyelvtörvényt, akaratunk ellenére fosztanak meg állampolgárságunktól, készenlétisekkel agyonveretnek a stadionban, koncepcionálisan meghurcolnak egy diáklányt, majd betiltják a magyar zászlót, most pedig a magyar himnuszt (LEX DAC).
Kép: patriota.info
Hurrá! Éljenek a kiváló szlovák-magyar kapcsolatok, meg a status quo, és persze a szpoluprácát se felejtsük el, meg, hogy ennél jobb kormányt egyesek még a galaxisban sem láttak. Persze, ugyan mit méltatlankodunk, hisz
a Most-Híd frakció nagy része csont nélkül megszavazta a mostani törvényt. Összesen 8 magyar…
Komolyan itt tartunk? Rendszeres DAC-meccsre járóként erős fanyalgással és meg nem értéssel, de valahogy lenyomták a torkomon, hogy ne vigyünk be a stadionba magyar zászlót, mert csak a klubot fogják büntetni emiatt rendszeresen és inkább fejezzük ki identitásunkat másképpen. Mondom, nem értek ezzel egyet, de valahogy csak hagytam magam meggyőzni, hogy ne legyen gond. Pedig mindez valójában a DAC lényegi elemével áll szemben, hogy felvidéki magyar identitásunkat kifejezzük a csapat által.
Ez a mostani törvény viszont már túlmegy minden határon. Betiltanak minden himnuszt sport- és egyéb nyilvános eseményen (értsd: szentmisén, március 15-i ünnepségen vagy éppen tanévnyitón). MERT CSAK.
Mert a Szlovák Nemzeti Párt szerint a DAC-meccseken uralkodó miliő sérti Szlovákia voltát. Értjük? 21. század, Európai Unió, szomszédos szövetségi tagállam, V4, stb.
Kérdem én, hol a fészkes fenében van ilyenkor Juncker úr? Az Amnesty International? A Nyílt Társadalom Alapítvány? Hol vannak a nemzetközi jogvédők, a jogállamiságért rettegő EP-képviselők? Apropó, Sargentini asszony, erről mi a véleménye?
Nagy Dávid, a Via Nova és az MKP jogásza szerint a törvény súlyosan sérti a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogát, nem beszélve az uniós tagállamok egyenlőségének elvéről. Az EU alkotmánya ugyanakkor azt is kimondja, hogy az egész unió, tehát mind a 28 tagállam területén valamennyi tagállam nyelve és szimbólumai hivatalosak, így a hirtelenjében összefércelt törvény egyszerűen sérti az EU alapelveit és nemzetközi jogi akadályokba ütközik.
A felvidékiek körében hatalmas felháborodást és éles ellenérzést váltott ki a téma, a szemfülesek pedig már el is kezdtek azon gondolkozni, miként lehet ezt kijátszani. Például azzal, hogy a magyar himnusz tulajdonképpen ima, így a DAC-meccsein (és másutt) ez alapján csak imádkozunk, vagy majd helyettesítjük a székely himnusszal, az ugyanis nem számít hivatalos himnusznak, vagy esetleg a Szózattal. Ezek viszont kiskapuzások, hátrálás, sőt megalkuvások. EMBEREK! Ennyi megpróbáltatás és megalázás után nem hunyászkodhatunk meg ismét! Hogy is énekelte Menyhárt József 2016-os dalában? „Már nincs hova hátrálni, már nincs hova átállni!”
Fotó: Cséfalvay András
És azt se felejtsük el, hogy az évtizedek óta ilyen jónak nem látott (sic!) szlovák-magyar kapcsolatok status quojának ez a durva megsértése. Igazából nem is értem, hogy a geopolitikai viszonyok miatt befagyasztott rossz állapotokat miért is tekintjük jónak, de mindegy.
Mert ez egy hadüzenet, melyet nem lehet másképpen negálni, csak úgy, hogy ezt a botrányoktól burjánzó, bűnszervezetként működő kormányt, annak minden elemét és kiszolgálóit elmossa a népharag.
Beleértve azokat a magyar nemzetiségű parlamenti képviselőket is, akik szégyenletes módon megszavazták ezt a förtelmet. Teljesen mindegy, hogy figyelmetlenségből vagy koalíciós naivitásból. Ahogy Sanyi barátom szokta mondani: a lőtéri kutyát sem érdeklik az ócska kifogások! Ők ezzel gyakorlatilag kiírták magukat a magyar nemzet sorából és közönséges nemzetárulókká váltak.
Egyetlenegy képviselő, Ondrej Dostál emelte fel a szavát e gyalázat ellen, de a gyűlölet árját ő sem tudta megállítani. Itt hát az idő, hogy a tisztességes Szlovákiáért kiáltók – köztük az újonnan (általunk is) megválasztott köztársasági elnök – kiálljanak és szavukat emeljék a minket ért ismételt támadás ellen.
Kíváncsian várom, hogy vajon a Kuciak-gyilkosság nyomán a palackból kiszabadult szellem ingerküszöbét ez is el fogja-e érni, vagy mi nem érünk annyit az országnak, hogy az utcára vonuljanak?
