Ezzel a főcímmel kezdődik az MTA BTK Zenetudományi Intézet közleménye, amely – bátran kijelenthetjük – forradalmi lépést jelent be a digitalizáció útján.
„Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívuma a magyar népzene- és néptánckutatás felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye. E nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló adatbázisból a kutatók a közelmúltban mindenki számára elérhetővé tettek több mint tizenkétezer órányi hanganyagot.
Az archívum nemcsak az adatok mennyisége és értéke miatt figyelemreméltó, hanem azért is, mert az ott dolgozó kutatók a legkorszerűbb elveket érvényesítik az adatok digitális feldolgozásának módszertanában, illetve az így kialakított online publikációs stratégiában.
Ennek köszönhetően a tanulmányok lábjegyzetei életre kelnek, és egyetlen kattintással ellenőrizhetővé válik a teljes forráslánc.”
Az adatbázis elérhető a Hungaricana rendszerén keresztül is, egy interaktív térkép segítségével – a könnyebb eligazodás kedvéért országrészekre és tájegységekre lebontva, s köztük természetesen felvidéki tájegységek is megtalálhatók. Egy kutató nem véletlenül nevezte „digitális ugarfeltörésnek” ezt a vállalkozást, hiszen így a nagyközönség számára is lehetővé vált, hogy tiszta forrásból ismerhesse meg a múltjának ezt a szeletét.
Mindenkinek bátran ajánlhatom, hogy a térképen keressen rá a saját településére. Mindarra, amit néprajzosok nemzedékei szorgos munkával összegyűjtöttek, és kincsekre bukkanhat! Jómagam órákat töltöttem el a térképen kalandozva, és közben remekül szórakoztam.
