Mindenekelőtt elnézést kérek a fenti komolytalan címért, mert a téma minden, csak nem humoros. Az a mérhetetlen naivitás lehetne mindössze megmosolyogtató, amivel az egyik világ, pontosabban az egyik kultúra viseltetik a másik iránt (tegyük hozzá gyorsan, ha valóban ennyire szánalmas naivitásról van itt szó és nem valami egészen másról…).
Amikor két teljesen eltérő világ képviselői találkoznak, a legnagyobb gondot általában az jelenti, hogy annyira különböző a felfogásuk, a szokásaik, hogy egyáltalán nem értik, sok esetben nem is érthetik egymást. Ez volt az első gondolatom, amikor azt olvastam, hogy a migránsok által elkövetett egyre több nemi erőszak miatt úgy döntöttek Berlinben, hogy felvilágosító órákon demonstrálják a bevándorlóknak, mi a különbség a nemi erőszak és a közös megegyezéssel létrejött szexuális együttlét között.
A kurzusok egyelőre csak a német fővárosban működnek, de mivel ez a probléma nem csak ott ütötte fel a fejét, szeretnék az egész országra kiterjeszteni. A javaslat nem meglepő abból a szempontból, hogy például Freiburgban nemrégiben történt egy csoportos erőszak, melynek 11 gyanúsítottja közül 10 bevándorló volt.
S hogy miként zajlanának ezek az illedelmes viselkedésre oktató tanórák, arra vonatkozóan is kész tervvel álltak elő az okosok. A recept szerint a tanfolyamon többek között azt tanítják meg a migránsoknak, hogyan tudják észrevenni, ha egy nő hajlandósággal közelít feléjük, és hogyan, ha elutasító, illetve hogy miként reagáljanak ezekre a helyzetekre. A tévedhetetlennek tűnő metódus szerint a lehető legegyszerűbben próbálják nekik elmagyarázni a szabályokat, a nemi erőszak és a közös beleegyezésen való szexualitást például egy csésze tea(!) segítségével.
A módszertan szerint ez olyan, mint megkérdezni valakit, kér-e egy csésze teát. Ha igent mond, akkor valószínűleg szeretne teát. Ha hezitál, megfőzheted a teát, és rákérdezhetsz újra. Ha pedig köszöni, de nem kér, akkor ne főzz teát, és ne mérgelődj. Ugyanilyen pofonegyszerű a helyzet a szexualitásnál is, legalábbis az okosok fejében, akik szerint ez a képlet majd működik az erőszakoskodni hajlamos migránsok esetében.
S mielőtt még azt hihetnénk, hogy Kosáryné Réz Lola egyik romantikus lányregényének cselekményébe cseppentünk, melyben a szépreményű ifjakat tisztességben megőszült matrónák a női lélek útvesztőjében való eligazodásra okítják, rá kell döbbennünk a szomorú valóságra, melyre a fenti ötlet kiagyalói a jelek szerint nem képesek.
Németország úgy tűnik (hasonlóan más nyugati országokhoz) nem számolt a tömeges migráció következményeivel, aminek eredményeképpen a statisztikai adatok szerint 2018-ban 6046 szexuális jellegű bűncselekményt követtek el bevándorlók, 2017-ben pedig 5258 esetet regisztráltak.
Ahogyan nem számoltak azzal sem, hogy itt nemcsak teljesen eltérő kultúrák, vallások találkozásáról van szó, hanem arról is, hogy ahonnan ezek az emberek érkeztek, ott sajnos egészen másképpen tekintenek a nőkre és a velük szembeni fizikai és szexuális erőszakra is.
Nem szólva arról, hogy zömmel háborús konfliktusok sújtotta területeken szocializálódtak, ahol az emberéletnek sincs semmilyen értéke, nemhogy az alsóbbrendűnek tartott nők erényének, vagy holmi női jogoknak. Sőt, a nők, gyermekek, és sok esetben férfiak elleni brutális nemi erőszak alkalmazása a háborús hadviselés szinte mindennapi eszköze, a megalázás és leigázás egy stratégiája, melyet fegyverként és a hatalomgyakorlás eszközeként alkalmaznak.
Ha tehát most bárki azt hiszi, hogy miután Merkel „Willkommen“ Mutti szívélyesen meginvitálta ezeket az embereket, most egy ötórai tea apropóján könnyedén sikerül meggyőzni őket arról, hogy ha a nők nem kérnek teát és mellé mást, akkor úriemberek módjára vonuljanak vissza, az vagy betegesen naiv, vagy felháborítóan cinikus.
A jó politikusnak – és itt a jó kifejezésen van a hangsúly – nemcsak a saját kultúráját illik ismernie, hanem mielőtt ilyen szívélyes meghívást alkalmazna, meg kellett volna ismernie a másik világot, a világok találkozásának összes lehetséges következményeivel, miközben azt sem árt előre látni, hogy a saját kultúránkhoz tartozóknak meddig terjed a tűréshatáruk…
S az otthonukból menekülni kényszerült és földönfutóvá lett emberek iránti együttérzésnek egyáltalán nem lévén híján bizony itt kell igazat adnunk azoknak, akik azt hangoztatták, hogy a bajt helyben kell megoldani, nem pedig importálni.
