A lévai magyarság joggal büszke a gyermekkorában néhány évet Léván töltött költőre, Reviczky Gyulára. Tiszteletüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1913 és 1919 között az ő nevét viselte a Reviczky Társaság, s 1997-ben a társaság szellemi utódjaként megalakult, mai napig működő, Reviczky Polgári Társulás egyaránt. S most, ennyi év után, Istennek és a művésznek hála, a lévai Reviczky Házba belépve, Reviczky Gyula szobra fogadja elsőként az oda érkező vendégeket.
A művész, Túri Török Tibor keszthelyi szobrász már több alkotását is a lévai magyarságnak adományozta. Így került többek kötött Kittenberger Kálmán vagy Koháry István mellszobra a városba. A művész elmondása alapján
örök hálával tartozunk történelmi nagyjainak, s ő, tehetségének köszönhetően, ily módon tiszteleg emlékük előtt.
Szeptember 19-én került sor Reviczky Gyula domborművének felavatására a lévai Reviczky Házban. Az ünnepség kezdetén a Lévai Magyar Dalárda a költő egyik megzenésített versével tisztelgett Reviczky emléke előtt, majd Wirth Jenő, a társulás elnöke, és Tolnai Csaba, Léva városának alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. A költő verseit a Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai és a Juhász Gyula Irodalmi Színpad szavalói tolmácsolásában hallhatta a közönség.
Kiss Beáta foglalta össze a költő életét (Fotó: Reviczky Társulás)
Ezután Kiss Beáta, a Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatónője mutatta be Reviczky életútját, műveit, költészetének jelentőségét.
Ki is volt Reviczky Gyula?
A költő 1855-ben látta meg a napvilágot egy arisztokrata férfi és egy cselédlány törvénytelen gyermekeként. Ezt ő maga sokáig nem tudta, hiszen apja felesége a sajátjaként szerette és nevelte. Viszont a szerető nevelőanya korán meghalt, könnyelmű apja pedig elfelejtette fiát törvényesíteni. Mikor magára maradt, kiderült, hogy apja elherdálta az örökséget, s még csak nem is Reviczky, igazi neve Balek Gyula.
Ott állt szegényen, magára maradva, nemesség nélkül, a tőkések és nemesurak Magyarországában.
Tehetségéből akart megélni a kiegyezés utáni Magyarországon, tanítónak szegődött úri családokhoz, miközben újságírással is foglalkozott, s továbbra is Reviczky néven szerepelt és írt.
Versei, melyben szakít az akkori divatos népnemzeti hangvétellel, kezdetben alig kapnak helyet az újságokban, folyóiratokban. Bár költeményeivel sokszor ellenszenvbe ütközik, ő büszkén vallja a kozmopolitizmust. Ekkor már a fiatal, másra, újabbra vágyó generáció elkezdi benne látni a vezérét. Vidéken ismerkedik meg szerelmével, az arisztokrata származású Bakalovich Emmával. De szerelmük akadálya a költő bizonytalan származása. Ez a sok csalódottság, társadalmi, szerelmi, megélhetési reménytelenség adja meg versei alaphangját.
A Lévai Magyar Dalárda fellépése az eseményen (Fotó: Reviczky Társulás)
Szomorú hangú költőként tér vissza vidékről Budapestre. Megírja Apai örökség című regényét, melyet az első modern magyar regényként tart számon az irodalomtörténet. A költő kezd érdekessé lenni. A fiatalok valami újat várnak a költészettől, s Reviczkyben kezdenek reménykedni. Élete kezd elviselhetővé válni, anyagi biztonságba kerül, versei sorra jelennek meg, s népszerűségnek is örvendenek. De fiatalkori nélkülözései, csalódottsága rányomták bélyegét költészetére és az egészségre is.
Költészetében alázatos szeretettel fordul minden elesett felé, magához emeli még a utcasarkok bűnös lányait, a perditákat is.
Szerelmes verseket ír hozzájuk, és szeretni akarja őket, mivel látja, hogy lehet valaki még nála is szerencsétlenebb sorsú. A költőt fiatalon utoléri a végzetes betegség, amikor a fiatal költők már szellemi vezérükként tekintenek rá.
Wirth Jenő és Újvári László leplezte le a domborművet (Fotó: Reviczky Társulás)
S ekkor köszönt be életébe a nagy szerelem is, a kor híres színésznőjével, Jászai Marival. A színésznő tette oly híressé részben a Pán halála című versét, melyet sok budapesti színpadon előadott. A harmincas éveibe lépő költő az irodalmi élet középpontjában áll. Szeret élni, alkotni. De már menthetetlen, s a szerelme is elhagyja. Ezzel a szomorúsággal hal meg, harmincnégy éves korában.
Ha a klasszikus magyar irodalom Arannyal zárul, akkor a modern nemzeti irodalom Reviczkyvel kezdődik. S bár voltak mellette vele egyenrangú, sőt, nála nagyobb költők, mégsem túlzás azt mondani, hogy Arany után és Ady előtt a magyar költészetnek ő a fő alakja.
Az előadás után az ünneplő közönség a dombormű előtt meghallgatta Sándor Ágnes tolmácsolásában Reviczky Magamról című költeményét. Majd Újvári László, a Reviczky Társulás alapítója és tiszteletbeli elnöke, valamint Wirth Jenő leplezték le a márványtáblára függesztett Reviczky Gyula mellszobrot, melynél a lévai magyar intézmények és szervezetek elhelyezték az emlékezés virágait.
Tolnai Csaba, Léva alpolgármestere szól az egybegyűltekhez (Fotó: Reviczky Társulás)
Reviczky Gyula írt egy verset Katona József emléktáblájának avatására. A vers utolsó versszaka az ő szoboravatásán is elhangzott, eképpen:
„ Jó magyarok, kik ide gyültetek.
Tisztelni Léva fiát, a holtat:
Gondoljátok meg, mennyit szenvedett!
Intő példája légyen ő e honnak,
Hogy majd, ha még egy Reviczkyje lészen:
Ne csak igy feltámadjon, igy is éljen! „
