A felvidéki magyar politikai élet képviselői vettek részt azon a kerekasztal-beszélgetésen, melyet egy konferencia keretén belül a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezett meg Somorján a napokban.
A magyar politikai érdekképviselet 1989-től napjainkig című konferencia harmadik blokkjában Gál Zsolt (Magyar Fórum); Kárpáty Ernő (Progresszív Szlovákia); Mózes Szabolcs (Összefogás); Nagy Dávid (MKP) és Ravasz Ábel (Híd) vitázott egymással.
A Most-Híd képviselője nem mulasztotta el megemlíteni a beszélgetés elején, hogy hiányolja az MKDSZ-t. Nagy Dávid első hozzászólásában meg is jegyezte, hogy összenő, ami összetartozik, utalva arra, hogy az MKDSZ a megalakulása után szimpatizál az egykori vegyes pártból mára papíron polgári párttá lett Most-Híddal. Dávid hozzátette, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet. Azért nevet, mert örül, hogy fiatal politikusok vitatkoznak és a hallgatóság között is vannak fiatalok, s azért sír, mert minden bemutatott résztvevő neve mellett más-más politikai formáció neve látható, pedig igazi ereje csak egységesen lenne a felvidéki magyarságnak.
Kárpáty Ernő, a PS Magyar Platformjának alelnöke elmondta, hogy nemcsak párttagok dolgoznak a második legnépszerűbb szlovákiai párt magyar tagozatában és azt is hozzátette, hogy változtatni szeretnének az elmúlt 30 év politizálásán. Gál Zsolt szerint pártja a Smer és a Kočner-féle maffiaállam ellenében jött létre, s abban szeretne segíteni, hogy leváltsák ezt a kormányt.
Mózes Szabolcs szerint az elmúlt 30 év egy szomorú valóság, és az is, ahova jutottunk. Elmondása szerin ugyanis Dél-Szlovákia leszakadása súlyosbodott, a magyarok száma csökkent és az elmúlt 10 év megosztottsága hozzájárult ahhoz, hogy külön 2020-ban egyik formációnak sincs esélye bejutni a parlamentbe.
Ravasz Ábel szerint a Most-Híd az egyetlen olyan érdekképviselet az országban, mely képes eredményeket elérni, bár hozzátette, hogy ha rajta múlt volna, kilépett volna a kormányból a Kuciak-gyilkosság után. De valamiért nem lépett ki, Ravasz pedig maradt a helyén, mintha mi sem történt volna, ezzel továbbra is hatalmon tartva a Smert és képviselőit. (Persze Kaliňák és Fico ugyan távozott, de a rendszer maradt).
Nagyon furcsa és szokatlan volt egy politikai kerekasztalnál ennyi fiatal(os) felvidéki magyar politikust együtt látni, s ahogy Nagy Dávid is mondta, az még furcsább, hogy mindenki más pártot képviselt. A résztvevők azután Öllös László kérdéseire válaszoltak. Kárpáty Ernőtől azt kérdezte, miért ígér a PS kevesebbet, mint ami a 2014-ben aláírt, a szlovákiai magyarok megmaradásának minimumáról szóló nyilatkozatban van. Öllös László jelezte, a szlovák párt programjából hiányzik az önkormányzatiság és a nyelvi egyenlőség, mely akkor valósul meg, ha a magyar is hivatalos nyelvvé válik valamilyen formában.
Kárpáty a szokásos sablonos válaszokat ismételte csupán és azt hangoztatta, hogy nem félmegoldásokban érdekelt. Gál Zsolt azt a kérdést kapta, hogy miután a bemutatkozóban hallottuk tőle, hogy mit nem tesz a pártja, arra is kíváncsiak lennénk, hogy mit tesz. A Magyar Fórum képviselője elmondta, rendszerszintű probléma van, nem épült gyorsforgalmi út 30 év alatt, vasútfejlesztés, nyelvhasználati jogok, megye- és járáshatárok átszabása stb. Az egyenlőtlenségeket kell felszámolni.
Mózes Szabolcstól azt akarta megtudni Öllös László, hogy mi az Összefogás Mozgalom létrejöttének lényege. A válasz egyértelmű volt, nevezetesen, hogy ők akarnak lenni az a fórum, az a lista, ahol a magyar érdekeltségű pártok képviselőjelöltjei egyesítik erejüket, mert szerinte az nem lenne hiteles, ha az MKP vagy a Híd listája lenne ilyen választási párt.
Ravasz Ábelhez azt a kérdést intézte a moderátor, hogyan valósul meg a parlamenti bejutás, hiszen míg a párt elnöke azt kommunikálja, hogy simán bejut a parlamentbe, addig legalább három közvélemény-kutató cég is 4 százalék alatt mérte a Most-Hidat, ráadásul a legutóbbi két választáson 2,51 és 3,1 százalékot értek el. Ravasz szerint a nemzetiségek a többséggel összefogva próbálják megteremteni a lehetőséget arra, hogy a céljaikat elérjék, s szerinte az elmúlt évek azt mutatják, hogy ez még úgy is sikerül, ha ennyire eszeveszetten őrült koalíció állt össze, mint 2016-ban.
Nagy Dávidnak azt vetette a szemére Öllös, hogy szinte semmilyen ügyre sem reagál a párt, s hogy egyáltalán csinál-e valamit. Dávid részben értett csak egyet azzal, hogy nem kommunikál jól a párt, mivel szerinte több olyan dolgot is tematizált, ami fontos a felvidéki magyar választók számára. S hozzátette azt is, hogy az utóbbi hónapokban, a két választás után főleg azzal foglalkoztak, hogy megteremtsék a közös magyar képviseletet.
Ezután már a hallgatói kérdések következtek, melyek főleg arra irányultak, ki hogyan akarja elérni az 5 százalékot, vagy hogy ki mit mondana a tavaszi választások után, de gyakorlatilag minden kérdésben benne volt a hogyan tovább, és az, hogyan lehet megteremteni a felvidéki magyar képviseletet.
A résztvevőket hallgatva pedig az az érzés fogott el, hogy amennyiben a Most-Híd tényleg egyedül indul a választásokon (persze a közös indulásnak is megvannak a kockázatai), akkor lehet itt bármilyen összefogás, nem lesz magyar képviselet a pozsonyi parlamentben. Viszont nagyon hiányzott a legtöbb résztvevő nyilatkozatából, hogy felsorolja, mire van szüksége a felvidéki magyarságnak, és hogy ebben konszenzus alakuljon ki a beszélgetők között.
Persze lehet, hogy a kerekasztal-beszélgetésen résztvevők egész jól együtt tudnának működni, mert Nagy Dávidnak abban is igaza volt, hogy nekik még nincsenek olyan emlékeik a személyes ellentétek keletkezéseinek időszakából, melyek az idősebb generációkban bizony ott vannak, s melyek sokszor az együttműködés gátjai lehetnek.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy jogosan van tüske sok emberben a régiek közül, mert ha például Bugár Béla a közös listán lesz, akkor a felvidéki nemzeti oldal okkal kérdezi, hogy miért, s kéri, hogy legyen ott Duray Miklós is, aki viszont esetleg a másik oldalnak elfogadhatatlan. Hogy miért, azt nem tudni, hiszen ő volt az, aki 1998-ban hátralépett egyet, hogy létrejöjjön az oly sokak által áhított egység, emiatt lett az akkori elnök Bugár Béla, akit 8 év alatt megismert a felvidéki magyarság.
Ő lett a nagybetűs magyar politikus, s ezt felhasználva – természetesen miután alulmaradt Csáky Pállal szemben az MKP elnöki posztjáért vívott harcban, elmondta, hogy ő mindig az MKP hű katonája marad – néhány párttársával kilépett a pártból, hogy Hunčík „gyermekének“ a Most-Híd projektnek az arca legyen.
Száz szónak is egy a vége, azon kellene elgondolkodniuk a felvidéki magyarokat képviselni kívánó formációk tagjainak, hogy mi kell a felvidéki magyaroknak. De rendszerszintű dolgokra van végre szükség. Megyerendszer-változtatás (Dunamenti megye), a magyar nyelv hivatalossá tétele az egyes régiókban, különös jogállású területi önkormányzat és továbbiak. S csak miután ebben megegyeztek, és ha ezeket a témákat mindenki a programjára tűzte, akkor jön az a kérdés, hogyan, milyen formációval lehet bejutni a pozsonyi parlamentbe, s elérni egy 5 százalék feletti eredményt.
S a sorrend nem mindegy.