Az 1989-es bársonyos forradalom harmincéves évfordulója kapcsán a ČT 24 interjút készített Ján Čarnogurskýval is, a nemzeti egyetértés szövetségi kormányának (1989. december 10.-1990. április 6.) első alelnökével, amelyben érdekes megállapítások hangzottak el Čarnogurský részéről.
Az egykori szlovák miniszterelnök szerint 1989 legnagyobb hozadéka az volt, hogy megbukott a kommunizmus, de további pozitívuma a rendszerváltásnak, hogy Szlovákia és Csehország független államokká váltak, és a két ország kölcsönös kapcsolatai barátiak maradtak. Negatívumnak tartja viszont azt, hogy 1989 óta túl nagy jelentősége lett a pénznek az emberek és az államok közti kapcsolatokban is.
„Ügyvédként azt látom, hogy az a rendszer, amit felállítottunk, az egyszerű emberek számára nagyon bonyolult” – mondta.
Szlovákiában például több mint egymillió a végrehajtások száma, „89 után nem számoltunk azzal, hogy ilyen bonyolulttá válnak a gazdasági kapcsolatok, a tervgazdaság piacgazdasággá való átalakulása nem volt igazán jól irányított”. A nemzetközi kapcsolatok tekintetében pedig azt kifogásolta, hogy a NATO „beleráncigált bennünket a háborúiba”.
A beszélgetés további részében azt boncolgatták, demokráciának nevezhetők-e a csehországi vagy a szlovákiai demokráciák, amikor Csehországban például az alkotmány megsértéséről, Szlovákiában pedig a maffia és a politika összefonódásáról folyik a vita.
Čarnogurský szerint ez azonban nem azt jelenti, hogy nem működne a demokrácia ezekben az országokban, csak van úgy, hogy hibásan működik.
A beszélgetés kétségkívül legérdekesebb és legmeglepőbb része azonban az volt, amikor Čarnogurský kijelentette, hogy Robert Fico lemondását a kormányfői posztról Ján Kuciak meggyilkolása után „nem tartja a tüntetések helyes eredményének”. Szerinte ugyanis, ha már egyszer demokráciánk van, akkor be kellene tartanunk annak a szabályait, és a demokráciának a választások alapján kell működnie, a kormányváltásra pedig csak a választásokat vagy esetleg a parlamenti szavazást követően kerülhet sor, ami Robert Fico lemondásakor nem történt meg.
Amikor November egyik arca tagadja a Bársonyos forradalom lényegét
A moderátor kérdésére, hogy szerinte annak ellenére is hiba volt Fico lemondása, hogy 1989 óta a legnagyobb tömeges tüntetések követelték ezt a szlovákiai tereken, Čarnogurský továbbra is azt állította, hogy nem tartja ezt helyesnek. „Az ilyen politikai-érzelmi fellángolások előfordulhatnak, végül azonban bebizonyosodik, hogy nem voltak teljesen indokoltak” – jelentette ki Čarnogurský hozzáfűzve, a tüntetések egyik szervezője, Juraj Šeliga például később belépett Kiska politikai pártjába.
Mire a beszélgetés cseh kommentátora finoman emlékeztette Čarnogurskýt, hogy volt egyszer egy Gyertyás Felvonulás is Szlovákiában 1988-ban, amelynek Čarnogurský volt az egyik szervezője, akiből később a nemzeti egyetértés szövetségi kormányának első alelnöke lett. „Vagyis hasonlóak az utak” – földelte le Čarnogurskýt a moderátor, aki a párhuzam hallatán beleegyezően elmosolyodott…
Čarnogurskýt 1989 novemberének egyik volt arcaként hívták be erre a beszélgetésre. Az újságíró meggyilkolása utáni tömegtüntetések semmibe vétele eközben tulajdonképpen a Bársonyos Forradalom lényegének a tagadása is,
véli az Aktuality.sk portál, amely szerint 1989-ben nem azért mentek ki az emberek tüntetni a terekre, hogy négyévente egyszer leszavazzanak, és aztán befogják a szájukat, hanem mert állandó jelleggel aktívan részt kívántak venni a politikai életben.
Ezt azonban Čarnogurský „definíciója” a demokráciáról lehetetlenné teszi a számukra, véli a portál.
