2019. október 16-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 108. helytörténeti előadására, melynek témáját Mácsai Lukács születésének 195. évfordulója adta.
A szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte, ki egyben az aznapi téma előadója is volt.
Ezt követően számtalan kordokumentumot felvonultatott, gazdag vetített előadásban mutatta be híres földink életét.
Többek között megtudhattuk, hogy Mácsai Lukács Mácsai György és Bátovszky Mária fiaként 1824. október 14-én született Garamkeszin. Elemi iskoláit és a kisgimnáziumot Léván végezte, később Pozsonyban tanult. 1842-ben belépett a piaristák rendjébe. 1848 elején kilépett a szerzetesrendből. Pesten jogi tanulmányokba kezdett, de a márciusi mozgalmak őt is magukkal ragadták. Unokabátyja, id. Mácsay Lukács mellett a 48-as kormány megbízásából a „Priateľ Ľudu” című hazafias tót lapot szerkesztette. A világosi fegyverletétel után internálták, ekkor Pesten tanítóskodott. Csak 1853-ban térhetett vissza szülőföldjére. Alsópélen közjegyző. Itt Hunyady László gróffal megalapították a lótenyésztési társaságot. 1854-ben Léván városi jegyző. 1859-ben feleségül vette Gludovits Vilmát, aki a 1873-tól 1881-ig a Lévai Nőegylet elnöknője volt. Házasságukból 3 leány született. 1861-ben a lévaiak polgármesterükké választották. Ekkor is folytatta a passzív ellenállást a császári hatalommal szemben, ezért csakhamar lemondásra kényszerítették.
Vezéralakja volt Léva valamennyi fontos intézménye alapításának, mint a Casinónak, a tanítóképezdének, a nőegyletnek, a zárdaiskolának, a főgimnáziumnak, a Barsmegyei Gazdasági Egyesületnek, a takarékpénztárnak, de még a Lévára vezető első vasútvonalat is neki köszönhetjük.
Számos egyletnek az elnöke is volt. 1869-től 1875-ig Bars és Hont megyék királyi tanfelügyelője. 1875-től 18 éven át Léva város polgármestere és királyi tanácsos. Remek humora ott sziporkázott a „Bolond Istók” lapjain. A „Bars” hetilap állandó munkatársa volt. Szellemes epigrammái „Luna” álnév alatt jelentek meg. 1907-ben hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a lévai temetőbe. Síremléke sajnos eltűnt, és sírhelye is a feledés homályába kezdett merülni. 2018-ban a Reviczky Társulás emléktáblával jelölte meg nyughelyét.
Külön értékét jelentette az előadásnak annak a kornak a bemutatása, melyben Mácsai Lukács élt.
Sok érdekes történet hangzott el a nemzet 1848 utáni passzív ellenállásáról, a császári rendőrség fondorlatairól mind Léván, mind Bars vármegyében, a császári hatalom tiltása ellenére nemzeti ünnepeink tömeges megünnepléséről, illetve azoknak a karhatalom általi feloszlatásáról, a helyi polgári szervezkedést megakadályozó cenzúráról, valamint arról a számtalan és lankadni nem akaró lévai és Bars megyei polgári és kulturális aktivitásról, mellyel szemben a Habsburgok hatalma tehetetlen volt, s ezért fokozatosan engednie kellett a magyar nemzeti életet korlátozó intézkedéseiből.
Az előadás végén egy különleges eseményre került sor, bemutatásra került az 1935-ben készült Mácsai Lukácsot ábrázoló olajfestmény másolata.
A Mácsai Lukács reprodukció ünnepélyes elhelyezése (Fotó: Müller Éva/Felvidék.ma)
A festmény története a következő: A Lévai Casinó már 1908-ban tervezte, hogy az egyesület addigi története három meghatározó személyiségének: Várady Jánosnak, Mácsai Lukácsnak és Botka Tivadarnak megfesteti portréit, és azokat a Lévai Casinó nagytermében helyezi el. Anyagiak hiánya és az I. világháború miatt ez a terv csak 1935. október 20-án valósulhatott meg, mikor a Lévai Casinó megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelve dísztermében felavatta Csorba Katalin lévai festőművésznő Várady Jánosról és Mácsai Lukácsról, valamint Schüle Gusztáv nyitrai festőművész Botka Tivadarról készült portréit. 1945 után a Lévai Casinó, illetve valamennyi magyar szervezet tevékenységét erőszakosan beszüntették és vagyonát elkobozták. Az egylet tagjainak pedig nem maradt más hátra, mint hogy otthonaikba mentsék, ami még menthető volt. Az említett három festményből Várady János és Mácsai Lukács portréi Duhonyné Jánosy Judit édesapjához, Jánosy Lászlóhoz kerültek, aki rejtegetve megőrizte azokat. 2017 végén – Várady János közelgő évfordulója kapcsán – Duhonyné Jánosy Judit ajánlotta az előadó figyelmébe a két festmény létezését.
Az idő vasfogát már magán viselő Mácsai Lukács festmény nyomtatott másolata Duhonyné Jánosy Juditnak, Mészáros Lajos fotográfusnak és a digitális restaurálást elvégző Müller Péternek köszönhetően 2018 folyamán elkészült.
Az előadó emlékoklevelekkel és kis figyelmességekkel köszönte meg Duhonyné Jánosy Juditnak és a Jánosy családnak a festmény több évtizedes megőrzését és közkinccsé tételét, Mészáros Lajosnak a festmény digitális változata előkészítésében végzett szakszerű és önzetlen munkáját, valamint Kosztolányi Magdolnának Mácsai Lukács sírhelyének emléktáblával való megjelölésében végzett fáradságot nem ismerő munkáját.
A festmény látványa és megható története sokak szemébe csalt könnyeket.
Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség a tartalmas előadást és a Mácsai festmény másolatát. Majd az előadó a Reviczky Társulás nevében bemutatta és átadta a lévai oktatási intézmények számára készített, Mácsai Lukács portréjával ellátott rövid életrajzokat is.
A délután további különlegessége volt, hogy ezt követően a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helységébe, ahol a „Lévai Történelmi Arcképcsarnok – Gondolati Emléktáblák” állandó tárlat már Mácsai Lukács életrajzával és az 1894 és 1907 közötti elnöksége alatt virágzó Lévai Casinó helyén álló épületre gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket.
Az emlékest utáni közös fotó (Fotó: Müller Éva/Felvidék.ma)
Itt Müller Péter rövid felvezetőjét követően Duhonyné Jánosy Judit és Mészáros Lajos állandó jelleggel helyezték el Mácsai Lukács festményének másolatát a terem falára. Majd Duhonyné Jánosy Judit teljesen spontán módon a Reviczky Társulástól kapott rózsaszálat a két festmény alá helyezte. Nagy tapssal jutalmazta az emlékező közönség a szívből jövő gesztust.
Majd Martin Vivien és Müller Péter tolmácsolásában Mácsai Lukácsnak a Lévai Nőegylethez írt epigrammája és Kersék János lévai költő Hegedős ének című versének részletei hangzottak el. Mindkét vers a korabeli Léva hangulatát és eseménydús közösségi életét idézte meg.
Ezt követően Kosztolányi Magdolna és Kosztolányi Valéria leplezték le Mácsai Lukács lévai gondolati emléktábláját, melyet a Reviczky Társulás nevében Ürge László és Ševeček Judit koszorúztak meg, égő mécsest helyezve el alá.
A kellemes és felemelő hangulatú délután a vendégek és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
