Alig pár nappal hatvannyolcadik születésnapja előtt elhunyt Soóky László, költő, író, drámaíró.
A búcsi születésű Soóky László a komáromi gimnáziumban érettségizett, majd különböző foglalkozásokat végzett. 1977-től népművelő Marcelházán. A szombathelyi tanárképző főiskolán népművelés–könyvtár szakos oklevelet szerzett (1984). 1990-ben egyik alapítója és szerkesztője volt a komáromi Reflexnek. 1990–1994-ben Marcelháza polgármestere, 1994-től a Komáromi Jókai Színház dramaturgja. Majd az egyetlen szlovákiai magyar napilap és a Vasárnap munkatársa.
Művészi – írói pályáját az 1970-es évek második felében kezdte el. Az 1980-as években kisszínpadi rendezőként, bábjátékszerzőként az amatőr színpadi mozgalomnak is fontos szereplője volt. Több hangjátékot is írt.
Gyermekeknek ugyancsak alkotott, ugyanakkor drámaíróként is bemutatkozott. Ismertebb művei. D. I. vándorlása (v., 1982); A Tarisznyás meséi (1983); Pillanatfelvételek (v., 1986); Perverz ütközetek (v., 1989); A dzsungel törvénye (elb., 1994); Gergő Vitéz Lápországban (meser., 1999); Egyszeregy (v., 2001).
A legutóbbi drámáiban a felvidéki magyar közeg élete jelenik meg. A Soóky-trilógia ezt dolgozza fel.
Amíg A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd a csehszlovákiai magyar közösség újrakezdéséről, élni akarásáról, a kisember túlélési praktikáiról mesélt, az Egy disznótor pontos leírása a maga derűjével és emberségével megmutatta a töréspontokat, a közösségi csapdákat, a kihagyott lehetőségeket, a táj provincialitását. A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti összegzése és befejezése az előző két történetnek.
A Papa, ha meghal című abszurd komédia egy széthullott család, közösség történetét mutatja be, azt, mi történik, amikor egy januári zimankós napon váratlanul meghal a Papa.
A Papa különböző hangszereken hegedül című darab elrugaszkodik a társadalomkritikai szemléletmódtól. A történet maga csak lazán, tágabb értelemben kötődik a csehszlovákiai magyar történelmi valósághoz.
(adatbank.sk/Felvidék.ma)
