Nem tudom, hogy Bugár Béla felmenői között van-e román, de hogy különös viszonyt ápol az árulás intézményével, az kétségtelen. Ugye tudjuk, hogy a nagyra becsült román nép az, mely dicső történelme során talán egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy a szövetségesét el ne árulja.
Bugárnak évekig jelentett önsajnáltató kampánytémát, hogy korábbi párttársai leárulózzák. Holott az árulás ténye vitathatatlan, korábbi párttársait, pártját, amit elnökölt, árulta el. A szlovák médiának köszönhetően pedig sikerült majdnem elhitetnie a világgal az ő áldozat szerepét, majd 2016-ban a választásokat követően még a kakas sem győzött kukorékolni, amikor sikerült elárulnia előbb saját választóit, akik nem azért szavaztak rájuk, hogy lepaktáljanak Robert Ficóval és az SNS-szel.
Ekkor már nemcsak a magyarok és az MKP-tagok körében, de korábbi választói és a politikai paletta jobboldala szemében is árulóvá vált ez a derék ember.
Pár nappal a 2020. február 29-i választás előtt pedig sikerült elárulnia Ficót és Dankót is, akik mellett kitartott akkor is, amikor Szlovákiában az olasz maffia fonódott össze a kormánnyal, amikor Kočnertől volt sáros ott mindenki, amikor kormányközeli disznóságok oknyomozása miatt meggyilkoltak két fiatalt, és még hosszan lehetne sorolni azokat az ocsmányságokat, melyeket az épp leköszönő kormány művelt.
Az Új Szó mai számában éppen ebből a szennyből próbálja mosdatni Béláékat azzal, hogy nemzeti sporttá vált a Bugárba rúgás, de éppen az elmúlt napok tévés vitái mutattak rá leginkább, hogy Bugár Béla olyan megvetett alak lett a politikában, akivel már senki sem akar közösködni, és koalíciós potenciáljánál csak Kotleba van gyengébb pozícióban, ezért a Most-Hídra leadott szavazatok duplán elveszhetnek.
Márai Sándor a Füves könyvben azt írja, hogy az árulót nem kell sajnálni.
„Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek. A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik.
Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult – férfi vagy nő, mindegy –, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára.”
Így múlik el a világ dicsősége Bugár Béla számára is, akire mint egy számkivetettre fognak csak visszaemlékezni szombat után. Legyen ez intő jel minden áruló számára.
