A Nemzetpolitikai Államtitkárság programjait is átírta kicsit a karantén, mert olyan 200 főre tervezett konferenciát, amely a Kárpát-medencei vállalkozókat várta volna Mezőkövesden, akkora létszámban valószínűleg még az eredeti júniusi időpontban nem lehetne összehívni, így a kétnapos rendezvény beköltözött az online térbe.
A konferencia jelentőségét érzékeltette, hogy az MTVA reggeli főműsorába meghívta Potápi Árpád János államtitkárt, aki – az új egészségügyi előírásoknak megfelelően – a külső stúdióban ülve válaszolt a híradó stúdiójából kérdező műsorvezetőnek. Visszautalt az előzményekre, hogy 2015 óta a nemzetpolitikának fontos területe a gazdaság, segítése annak, hogy a magyarság a szülőföldjén tudjon boldogulni, s ennek része a pályázatok, a kapcsolatok építése mellett a szakmai tanácsadás. Négy nagy konferenciára került eddig sor, általában Mezőkövesden, de több kisebb szakmai fórumot is tartottak év közben. Az idei kétnapos online képzésre is fél nap alatt betelt a 200 fős létszám, amelyben főként azokra a vállalkozókra számítottak, akiket nagyon jelentősen érint a járvány miatt a térségben kialakult gazdasági válság.
Reméljük, hogy a két nap alatt tudunk nekik olyan hasznos tanácsokat adni, amelyek segítenek a minél gyorsabb kilábalásban. Erősíteni szeretnénk köztük a kapcsolatrendszert, segíteni, hogy minél gyorsabban lépni tudjanak, és reméljük, hogy az előadásokban elhangzottakat hasznosítani tudják a mielőbbi talpra állásban.
A képzések során a Design Terminal csapata segített eddig is bennünket, és ezt a találkozót is közösen szerveztük meg. Érdekessége lesz a találkozónak, hogy az utolsó előadó Győrfi Pál, aki a szakmai tanácsok mellett remélhetőleg a humorával is hozzájárul a válság kezeléséhez.
Győrfi Pál
A műsorvezető kérdésére az államtitkár elmondta, hogy főként a turizmusban, vendéglátásban, különböző szolgáltatásokban működő kis- és mikrovállalkozásokról van szó, amelyek a járvány idején szünetelnek.
Tudni kell, hogy ezek a vállalkozások több mint kilencven százalékban magyar embereket foglalkoztatnak, s amikor őket támogatjuk, akkor vállalkozásonként két-három, de akár tíz magyar családot is segítünk.
Ennek a szakmai, baráti összefogásnak, ami ezt az ágazatot jellemzi, köszönhető, hogy gazdasági tekintetben is egyre inkább egységes Kárpát-medencéről tudunk beszélni. Ha nagy gazdaságfejlesztési projektekről van szó, akkor több tízezres létszámot mondhatunk, de akikkel szinte napi kapcsolatban állunk, mintegy háromszázan vannak. Ők azok, akik ha úgynevezett külfölddel keresnek kapcsolatot, akkor elsősorban Magyarországra gondolnak. Nagyon reméljük, hogy az elmúlt tíz év munkája nem vész el, és a nemzeti összetartozás éve az erős magyar közösségek, a szolidaritás éve is, és megerősödve tudunk kikerülni ebből a helyzetből.
Mentorok és előadók
Mintegy bő órával a tévéinterjú után Potápi Árpád János államtitkár már a ZOOM-rendszerből Hajnal Virággal, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetőjével köszöntötte a találkozó mintegy 200 résztvevőjét, akik egyénileg a saját készülékeik előtt ültek valahol a Kárpát-medencében. Nevük olvasható volt, ha bekapcsolták a saját kamerájukat: láthatók is voltak, de az sajnos nem derült ki, hogy melyikük honnan vesz részt a virtuális tanácskozáson.
Jónás László, a Design Terminal vezetője is köszöntötte a résztvevőket ezen az immár ötödik találkozón, amelyet a változás kezelésére építettek, valamint a szakmai tudás átadására és annak alkalmazására a válság megoldásának céljával.
Állandóan változott a helyszín, s ezáltal a ZOOM kódja, valahányszor új előadó jelent meg, ehhez képest – a rövid átváltási szüneteket leszámítva – gördülékenyen, technikai problémák nélkül zajlott a nap első fele, amelyben két hosszú, de érdekes előadás hangzott el.
Császár Zoltán
Császár Zoltán termékmenedzser az üzletfolytonosságról tartott előadást, vagyis arról, hogy előre felismerjük a szervezet működésére esetleg kiható eseményeket, hogy azokra tervezetten tudjunk választ adni és az üzletmenetben a lehető legkevesebb váratlan dolog történjék. A fontos témáról száraz tudományossággal is lehetett volna beszélni, de a tapasztalt szakember igen sok érdekes példával színesítette mondandóját, és célként jelölte meg, hogy a második nap végére már mindenki össze tudjon állítani egy üzleti tervet.
Egy angliai webshop és egy amerikai csokoládégyár példáján mutatta be, hogy a tervezés hibái milyen üzleti presztízsvesztést eredményeznek. Idézte Dwight D. Eisenhower mondását:
„Csatára készülve mindig arra jutottam, hogy a tervek nem jók semmire, de a tervezés nélkülözhetetlen”.
Vagyis mindent eltervezni, mindenre felkészülni nem lehet, mégis nélkülözhetetlen a tervezés, amely legyen egyszerű, kézzelfogható és válságban gyorsan használható. Előre felmérni, hogy válság esetén milyen mozgásterem van? Ezért kell elkészíteni az üzletmenet átalakításának lehetőségeit például olyan átmeneti időszakra, mint a mostani, amikor be kell zárni, a munkatársak sorsáról dönteni.
Az előadó végül „házi feladatot” is adott a hallgatóságnak: egy kis kérdőívet, amelyet kitöltve visszavár, hogy a másnapi foglalkozáson megtárgyalják.
A szünet előtt Széplaki Vanda moderátor csoportképet készített a képernyő által kimutatott 128 résztvevőről. (Feltehetően a hiányzóknak nem sikerült belépniük a kezdők számára nem mindig egyszerű rendszerbe.)
Békéssy László
A szünet után a Szatmárnémetiből származó Békéssy László, a CodeBerry Programozóiskola ügyvezetője és egyik alapítója a távmunkával kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Tisztázta a távmunka és az otthoni munka közötti különbséget. A távmunka (remote work) zömében nincs irodai munkavégzés, míg az otthoni (home office) otthonról is elvégezhető, de jellemzően irodai munkát jelent. Ez utóbbira alig volt felkészülve valaki, szinte mindenkinek most kellett kipróbálnia.
Tapasztalat, hogy kell egy külön helyiség, de legalábbis a fizikai elkülönülés lehetősége, ami akár csak egy fülhallgató. Fontos, hogy a hagyományos irodai munka külsőségeit (tisztálkodás, felöltözés), ritmusát (munkakezdés, kávé- és ebédszünet) megtartsa az ember.
Időt nyer azzal, hogy nem kell közlekednie, de otthon öt óránál többet ne dolgozzon, és tanulja meg abbahagyni.
Békéssy László tapasztalatból azt javasolta, hogy a közös munkán, de otthon dolgozó munkatársak kapcsolják be a kamerát, hiszen az irodában is látják egymást, és ebben a helyzetben is teremtsenek időt, lehetőséget a személyes csevegésre, baráti kapcsolatokra. Zoomban is lehet sörözni – szögezte le.
A fent vázoltnál jóval hosszabb ideig tartó, egy órányi előadás végén megszavaztatta a résztvevőket, hogy a hallottak alapján, ha rendeződött a helyzet, hogyan fognak dolgozni? 35% szavazott a távmunkára, 45% a home office-ra, 21% egyiket sem óhajtotta.
Egy másik szavazást is kért: egy hat szempontot megjelölő kérdőíven arról, hogy az elhangzottakat megfontolva mely területeken fog a kérdezett a saját munkáján változtatni. A legtöbb szavazatot, 45%-ot, a rendszeres munkakezdés 5 órányi időtartammal válasz kapta.
A második nap programja nem előadásokból, hanem az egyes problémák megvitatásából áll.
