A nyár közeledtével egyre több időt töltünk természetes vizeink közelében. Fontos azonban tudni, hogy nem mind alkalmas fürdésre, s amennyiben a vízben elszaporodtak a cianobaktériumok, ez fokozottan érvényes.
Édesvizekben tartósan meleg időjárás hatására vízvirágzást okozhatnak a kékalgák (más néven cianobaktériumok). Elszaporodásuk időszaka ebből adódóan nyáron van, mely időszak egybeesik felszíni vizeink legintenzívebb turisztikai igénybevételével.
Amikor a lebegő életmódot folytató cianobaktériumok (ritkán más mikroszkopikus algák) nagy koncentrációban vannak jelen a vízben, ezt a jelenséget vízvirágzásnak vagy vízszíneződésnek nevezzük.
Gyakran szabad szemmel is láthatóak apró, zöld kötegek, illetve gombostűfejnyi gömbök vagy pelyhek, esetleg felszíni hab formájában, de a víz kékeszöld elszíneződéséből, az átlátszóság csökkenéséből is következtethetünk a cianobaktériumok elszaporodására.
Ezt a tömeges elszaporodást a vízben levő növényi tápanyagok feldúsulása és a napsütéses, szélmentes, forró időjárás együttese okozza, mely összefüggésben van a vízhőmérséklet alakulásával és a vízcsere hiányával is A vízpermettel az orrba, légutakba és szembe kerülő kékalgák nyálkahártya-irritációt okozhatnak. Fürdőzőknél felületi érintkezés esetén bőrirritációt, a véletlenül lenyelt vízzel az emésztőrendszerbe kerülve pedig lázat, hányást és hasmenést idézhetnek elő.
A Cseh Tudományos Akadémia is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen vizeink olyan mérgező anyagot tartalmaznak, melyek több egészségügyi problémát okozhatnak. Eliška Maršálková, a Cseh Tudományos Akadémia Botanikai Intézete kísérleti moszattudományi és ökotoxikológiai részlegének kutatója szerint a cianobaktériumok allergiás reakciót, kötőhártya-gyulladást, gyomorpanaszokat, nagyobb adagban pedig májkárosodást válthatnak ki. Az ilyen vizek főleg a kisgyermekek és a várandós nők számára veszélyesek, utóbbiaknál vetélést is előidézhet a cianobaktériumok jelenléte.
Jó hír, hogy laboratóriumi vizsgálat nélkül is megállapíthatjuk, hogy a fürdésre kiszemelt víz cianobaktériumokkal szennyezett-e, ehhez mindössze egy átlátszó üvegre van szükségünk. Maršálková tanácsa szerint töltsük meg az üveget a tó vizével úgy, hogy a szintje két centiméterrel az üveg szája alatt legyen. Ezután hagyjuk húsz percig állni.
„Ha a víz színén zöld réteg, bevonat keletkezik, mely zöld darára emlékeztet, a víz többi része azonban tiszta marad, a víz cianobaktériumokat tartalmaz“ – figyelmeztet Eliška Maršálková.
Ha nincs kéznél üveg, vegyük szemügyre a víz felszínét, hogy tapasztaljuk-e rajta a cianobaktériumok „virágzását“, melyek szőnyeget képeznek a víz színén, vagy próbáljunk bemenni a vízbe úgy, hogy az térdig érjen. Ha a víz annyira zöld, hogy nem látjuk a lábujjainkat, ne fürödjünk meg benne, s ha a cianobaktériumok zöld szemcséi megtapadtak volna a lábunkon, minél hamarabb mossuk le tiszta vízzel!
(Felvidék.ma/Webnoviny.sk)
