Az 1989-es változások óta évente kétszer zarándokok lepik el a bényi kutacska völgyét. Ez a szakrális hely az egykori legenda szerint Szent Lászlóhoz is köthető.
A Garam menti búcsújáróhely nemcsak a szűkebb régió kedvenc zarándokhelye volt egykor, távolabbi vidékekről is jöttek évente három alkalommal: pünkösdkor, Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony ünnepén. A környékbeliek egykor 20-30 km távolságból gyalog tették meg az utat, a Mária-lányok pedig vitték a feldíszített Mária-szobrokat.
Ma már e szép szokás elmaradt, de a völgy mindig megtelik nemcsak helyi, hanem környékbeli zarándokokkal is.
Idén az ünnep színvonalát emelte a helyi plébános, Szalay András ebből az alkalomból celebrált jubileumi miséje, aki huszonöt éve van az Úr szolgálatában. Ezüstmiséjét tartotta ezen a zarándokhelyen, Boldogasszony ünnepén, ahová szép számban eljöttek paptestvérei is a környékbeli plébániákról, de a bényi születésű Molnár Tamás atya is Pozsonyból.
Az ünnepi szentmisét dr. Fóthy Zoltán esperesplébános celebrálta, aki homíliájában a következő gondolatokat mondta el a zarándokoknak:
Isten ölelésének egy gyönyörű képe rajzolódik ki ma számunkra, kedves testvéreim. A mindent teremtő és átfogó, hatalmas Isten gondviselésének nagy jele Máriában…
Szűz Mária mennybevétele titka van ma előttünk. Nagyon fontos különbség, hogy nem mennybemenetelről beszélünk, mint Jézus esetében, hanem mennybevételről. Jézus mint Isten ugyanis maga ment a mennybe, sőt, ő mint minden üdvösség forrása, maga nyitotta meg az utat oda. A Szűzanya viszont az üdvösségnek nem forrása, hanem elsősorban befogadója. Úgy is szoktak róla beszélni, mint az elsőként megváltottról. Ő az isteni kegyelem befogadásának legtökéletesebb példája, aki a legteljesebb módon tudott együttműködni ezzel a kegyelemmel. Benne azt szemlélhetjük és ünnepelhetjük, hogy mire lehet képes az isteni kegyelem az ember életében, ha teljesen együttműködik vele. Ez az együttműködés befogadást, egyfajta passzivitást jelent. Korunk túlhajszolt életstílusa, mint kísértés, ezt elfeledteti velünk. A jelen korszellem túlzottan aktivizál minket. Sokszor olyan dolgok iránt, amelyek nélkül tudnánk élni, amelyek nem olyan fontosak. A mai ünnep fényében Isten hatékony eszközeinek kell lennünk. Ezt talán leginkább a másik ember türelmes meghallgatása tudja bemutatni, amikor engedem, hogy a másik kibeszélje a problémáit… Loyolai Szent Ignác egyik mondásának igazságát is Máriában láthatjuk a legteljesebb módon: „Csak kevesen sejtik, hogy Isten mivé alakítaná őket, ha teljesen átengednék magukat neki”.
A jubiláló Szalay András plébánost a következő gondolatokkal méltatta, köszöntötte:
A mai szent eucharisztikus ünneplés is egy válasz kíván lenni Isten irgalmas szeretetére. Különösen a helyi plébános úr, András atya hálája száll ma az Úr színe elé a 25 papi év ajándékáért. Főtisztelendő plébános úr, az idő folyásában hálát adsz és veled együtt mindnyájan életed és papságod ajándékáért. Az Úr kiválasztott téged önmaga számára, hogy az ő eszköze, valamint szeretetének és irgalmának jele légy a világban, különösen híveid körében. Ugyanakkor tudod, és tudjuk, hogy nem könnyű az élet sok gondja-baja között, többször meg nem értve Istennek szolgálni. Mégis az Úr kiválasztott téged önmagának, papszentelésed óta sajátosan is az övé vagy – minden körülmény között. Isten áldása vagy és olyan jel, amelynek a mennyország felé kell mutatnia a zarándok emberiség számára. Hálát adunk az Istennek érted, mi mindnyájan, akik elzarándokoltunk ide ezen a szép ünnepen. Hiszen a végső beteljesedés felé zarándokolunk, és erőt kérünk Urunktól erre az útra. Számodra, főtisztelendő András atya, és önmagunknak is.
András atya jubileuma alkalmából áldást adott előbb Fóthy Zoltán körzeti esperesre, paptestvéreire, a megjelent családja tagjaira, akiknek megköszönte Isten kegyelmét, áldást kérve rájuk azért, hogy az Úr szolgálatába állhatott.
Majd további áldással köszönte meg a misét celebráló ebedi, párkányi és helyi segítőknek, kántoroknak, énekkarnak, a község polgármesterének, Kremmer Szabolcsnak és az alpolgármesternek, majd a zarándokoknak, hogy ezen a szép ünnepen együtt lehettek.
Az új kenyér és termés megáldása után a pápai és magyar himnusszal ért véget a szertartás. Majd az új kenyér szétosztásával zárult a szentmise.
