„mindig a rajongó hazaszeretet, a közérdek önzetlen szolgálata és a meleg emberbaráti érzés vezérelt …” (Jankó Ágoston)
Jankó Ágoston 1921-ben még alispánként köszöntötte Horthy Miklóst a felszabadított déli területeken, ám 1923-ban már a főispáni kinevezését köszönhette meg Magyarország kormányzójának. A felsőbb körökben ugyanis nem feledték el a csallóközi származású magyar hazaszeretetét és hűségét a megszállás emberpróbáló időszakában. Nem csoda hát, hogy a több évtizedes sikeres munkáját és bátor helytállását főispáni kinevezéssel díjazták.
A haza szolgálatában
A szerb katonaság megszállása (1918. november-1921. augusztus 20.) alól felszabadult ún. torontáli sarok területén, a magyar kormány a Torontáli Ármentesítő Társulat kormánybiztosává Jankó Ágoston alispánt, udvari tanácsost nevezte ki, akinek feladata a megromlott árvízvédelmi vonalak azonnali rendbehozatala lett. A munka gyors és hatékony elvégzésére az emberélet és az ingó-ingatlan vagyon védelme érdekében volt szükség. A tapasztalt Jankó már korábban is bizonyította vízügyi szakértelmét.
A Tisza-Maros szöge felszabadulásának első évfordulóján, 1922-ben több helyen hazafias ünnepet tartottak. Kiszomborban, a Csonka-Torontál vármegye székhelyén nagyszabású ünnepség keretében emlékeztek meg az egy évvel korábbi dicső napról.
A templom közelében felállított tábori oltárnál tartott hálaadó istentisztelet után, az előző évben látogatásra érkező kormányzót köszöntő Jankó Ágoston alispán mondott nagyhatású emlékbeszédet.
Horthy Miklós kormányzó és neje 1923. februárban ebédet adott, amelyre a miniszterekkel, államtitkárokkal, főispánokkal és magas rangú katonatisztekkel együtt Jankó Ágoston alispán is meghívást kapott. Pár hónappal később a magyar királyi belügyminiszter előterjesztésére, bizalma jeleként maga a kormányzó bízta meg Jankót Torontál vármegye főispáni teendőinek ideiglenes ellátásával.
Az isteni gondviselés küldötte
A Tolnamegyei Újság 1923 nyarán közölte a hírt, miszerint a Kormányzó Úr Ő Főméltósága Jankó Ágostont nevezte ki Tolna vármegye új főispánjává. Ebből az alkalomból a keresztény politikai és társadalmi hetilap egyik számában az első oldalon mutatta be a megye új főispánját.
„Tolnavármegye ősi székházán lobogó hirdette, hogy ünnepet ül a vármegye” – kezdte a szerző a beszámolót, majd arról írt, hogy az „isteni gondviselés küldötte hozzánk uj főispánunkat egy megcsonkított vármegye önkormányzata éléről, hogy felébressze lelkiismeretünket, az elveszett föld szeretetéből fakadt nemes lelkesedésével megértesse velünk, hogy ebből az országból csak ugy lesz ismét hatalmas egység, ha a magyar szivek milliói a csonka ország egész földjén, a megértő szeretetben összedobbannak és a munkálni képes kezek összefognak.”
Így vált a megszállók börtönében sínylődött alispán, a felszabadulás után, a magyar egység szimbólumává.
Jankó Ágoston főispáni beiktatása
Az ünnepségre érkező Jankót Tolna vármegye határán a főszolgabíró és kísérete fogadta. A szekszárdi pályaudvaron a polgármester köszöntötte őt, majd a város díszfogatán, mögöttük a tíz kocsiból álló kísérettel a vármegyeházára hajtattak. A tisztikar élén az alispán üdvözölte, amelyre pár köszönő szóval a főispán válaszolt. A főispánnénak a tisztikar csinos csokrot nyújtott át, az alispán pedig ebédre invitálta őket.
A főispáni kinevezést követő ünnepélyes beiktató ülésre a vármegyeháza dísztermében került sor. Díszmagyaros, fényes katonai egyenruhás, ünnepi polgári öltözékes urak mellett az érdeklődő hölgyek csinos tömege jelent meg a jeles esemény alkalmából.
A díszközgyűlést megnyitó beszédében az alispán párhuzamot vont a főispáni beiktatás fontossága és az ezer év viharában kipróbált vármegyéhez való ragaszkodás között. Az országot támadó külső és belső veszedelmekről szólva aláhúzta, „államunk hajója még mindég tomboló viharoktól üzetve, recsegve, ropogva száguld a szirtes vizek felett”, ezért „Hazánk ezen válságos helyzetében” életfeltétel, hogy „olyan férfiak legyenek az őrtornyokban, a kormánykerekeknél, akiknek jellemszilárdsága, kipróbált erős hazafisága, egyéniségük puritánsága és kiváló tudásuk mindenek felett áll s biztos garanciát nyujtanak, hogy komoly pillanatokban, veszedelem idején feltétlenül helyt állanak.”
„Hazánk egyik őrtornyába, vármegyénk élére Jankó Ágoston ur személyében uj őrtálló, uj kormányos állíttatott.” Meggyőződése szerint Jankó eddigi pályája „a férfierényeknek olyan gazdagságára enged következtetni”, amely alapján kijelenthető, „a vármegye kormányzata egy élettapasztalatokban gazdag, nagy elméleti és gyakorlati tudással biró s a közigazgatás minden ágazatában otthonos és erős akaratu férfiu kezébe került. (…) Hiszen magyar ember ő, és pedig a javából, aki a szerb megszállás idején a magyar haza szolgálatában soha nem muló, hervadhatatlan érdemeket szerzett.”
Jankó Ágoston a beiktató közgyűlés lelkes éljenzése közepette díszmagyarban jelent meg. Az ünnepélyes eskü elhangzása után, ősi szokás szerint, a járási főszolgabírák kétszer vállukra emelték, és a közgyűlés tagjainak bemutatták.
Ezután a belvárosi római katolikus templomba vonultak át, ahol Isten áldását és segedelmét kérték a főispáni működéshez. A vármegyeházára visszatérve Jankó megtartotta programismertető beszédét. A közösség érdekében végzett munkáját így jellemezte: „mindig a rajongó hazaszeretet, a közérdek önzetlen szolgálata és a meleg emberbaráti érzés vezérelt…”
Magyarország jövőjére vonatkozóan a következő célt fogalmazta meg: „csak egy általános feladatunk és törekvésünk lehet: visszaállítani Magyarország tekintélyét, nagyságát, erejét és azt a gazdasági és kulturális jólétet, amelyben a háború előtt éltünk. (…) Ha az egész országban ekként dolgozunk, ezen egyetértő munkásságunk meghozza majd a szebb jövőt és a magyar hiszekegyben kifejezett erős hitünk valósággá válik: „Feltámad még Magyarország!”
Az ünnepélyes beiktatást a Kaszinóban az új főispán tiszteletére szervezett közebéd követte.
A haza elismerése és Jankó közszolgálati jubileuma
A miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával megbízott magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszter előterjesztésére 1928-ban a kormányzó Jankó Ágostonnak, kiváló szolgálatai elismerésül, a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet a csillaggal adományozta.
Pár évvel később, 1931. szeptemberében, ötvenéves közszolgálati jubileuma alkalmából köszöntötték őt. Torontál vármegye küldöttsége otthonában kereste fel egykori vezetőjét, ahol a következő szavakkal méltatták: „Azzal a baráti szeretettel üdvözlünk Téged, amellyel Irántad mindig viseltettünk és azzal az őszinte bizalommal, amellyel Téged mindenkor követtünk. Arra kérünk, hogy bölcsességedet és nagy képességeidet bocsásd továbbra is a közügyek rendelkezésére.” A társaság tagjai ezután a főispánnénak a vármegye színeivel díszített rózsacsokrot nyújtották át, tolmácsolva a tisztikar tiszteletteljes ragaszkodását.
Két főispán egy családból
Helytállás és megbecsülés, kitartás és áldozatkészség. Ezek a szavak jellemzik igazán a csallóközi Bakán született Jankó Ágoston és testvéröccse, Jankó Zoltán közéleti pályáját.
Szorgalmuknak és kitartásuknak hála már az ún. boldog békeidőkben mindkettőjüknek megadatott, hogy hivatásukban végigjárták a felemelkedés dicső útját. Megbecsülték és kamatoztatták azt a tudást, amelyre iskoláikban, a szülőfalutól a felsőoktatásig szert tettek.
Helytálltak a világháborúban, és vezető beosztásuk felelősségéhez méltó módon, a magyarság megmaradása érdekében, komoly egyéni áldozatot hoztak az idegen hadseregek megszállása idején.
Két főispán egy hazában. Magyarország két főispánja egy családból. Egy ősi nemesi család a csallóközi Bakáról. Vajon minek volt köszönhető a bakai Jankó család sikere? A Bakai testvérpár küzdelmei az impériumváltás idején című sorozatunkban erre a kérdésre is megadtuk a választ. Köszönet az Olvasónak, hogy hétről hétre figyelemmel kísérte Ágoston és Zoltán, a két főispán életútját!
Felhasznált irodalom:
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, a Budapesti Közlöny számai, korabeli újságok híradásai.
